CSAK ÚGY

4.) Szegénység nagyúr?

Köztudott tény, mióta a világ-világ, szegény családokban születik a legtöbb gyerek. Az én családom sem volt kivétel.

Első szülött gyermekként megtapasztaltam szinte évente egy testvérrel lett a család boldog vagy boldogtalan? Mindenesetre szegényebb! Hat lurkó szájába ételt tenni nem volt könnyű. Legolcsóbb a krumpli, bab, tej. Nyáron könnyebb volt az életünk, réten szedtük a sóskát, ettük papsajtot. TSZ földről, amit termeltek, borsót, kukoricát, babot mi gyerekek szedtük, amit tudtunk. Vezetők soha nem szóltak érte, mert tudták, hogy ez jelenti az életet számunkra és azzal is tisztában voltak csak annyit szedünk, amennyiből egy ebédre vagy vacsorára szüksége van a családnak. Veteményes kertben már, ha volt pénz vetőmagra: paprika, paradicsom, sárgarépa, főző-sütőtök, krumpli megtermett. Emlékszem olyan évre, hogy semmi, de semmi nem volt a kertünkben. Talán a pénzhiány, az időjárás? Nem tudom! Szőlőt, gyümölcsöt, már féléretten ettük. Hús ünnepnapon volt az asztalon. Asztalon?

A pici házunkban kettesével az ágyra ülve ettünk. Az ágyon írtuk a leckét, ágyon játszottunk. Az ágy volt a tevékenységeink központja. Most csak számold ki Zsófi: egy csirke nyolc felé elosztva. Apámnak nyilván a legjobb falat, miért is, mert

Ő volt a családfenntartó? (Nem véletlenül a kérdőjel) Amíg a Tsz-ben megbecsülte magát, addig kapott munkát. Hol traktorosként, hol állattenyésztésben, hol növénytermesztésben. Hozzá kell tennem sokszor a gyerekekre való tekintettel kegyelmeztek apámnak, néztek el sok mindent.

Fizetéskor: záróráig a kocsmárost gazdagította, totál részegen érkezett vagy hozták haza, olyankor otthon folytatta a kocsmai hőbörgést. Ahányan voltunk annyi fele szaladtunk vagy bújtunk el a haragjától.

Később Pesten talált munkát, több más falubeli ismerősével. Munkásszállón lakott. Úgymond "fekete vonattal" havonta egyszer utaztak haza. Persze mi gyerekek örültünk, hogy nem kell mindennap a kocsmából haza várni és addig sem szidalmazza a családot. Ugyan a gyerekeket nem bántotta, anyámat mindennek elmondta. Órákig tartó káromkodását hallgatni nem kis teljesítmény volt számunkra.

Amire határozottan emlékszem, Pestről éjszaka közepén ért haza, mondanom sem kell, totál részegen. Félálomból arra lettem figyelmes, anyám kérdezte tőle: – hoztál pénzt, mennyit hoztál? Mivel semmi választ nem kapott vagy csak nem hallottam. Anyám feltette a kérdést ,– most mit esznek a gyerekek 1 hónapon keresztül? Pénz nélkül, részegen jött haza.

Pár házzal tőlünk öt gyermekes családapa úgyszintén pesten dolgozott, fővárosban mindig jobb volt a fizetés, mint falun. Ő az összes fizetését hazavitte a családjának. Műszak után pluszban házaknál vállalt különböző munkát (fűnyírás, favágás, házkörüli munkát, ami éppen adódott, abból tartotta el magát.

Gyerekként megfogadtam: soha nem fogok úgy élni, ahogy felnőttem.

Zsófikám! Te vagy az első, akinek elmesélem.

Következő rész...

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat