CSAK ÚGY

8.) Kevés a szó, hogy csalódtam.

Nagyot csalódtam a felnőttekbe.

Elhatároztam, hogy mihelyt tehetem messze, nagyon messze elmegyek, el innen, akár a világ végére, ha egyáltalán a világnak van eleje és vége.

Iskolában többször forgattam a földgömböt, de sehogy nem jöttem rá hol az eleje és hol lehet a világ vége? Játék közben sokszor néztem a labdát is, annak se volt eleje, se vége. Arra az álláspontra jutottam a gömb, az gömb. Nem lehet síkba kiteríteni!

Később se mondtam le a tervemről. Gondoltam: a szutyok faluból, buta emberektől minél messzebbre akarok menni. Tehenet fejni, gazt kapálni 14 évesen? Nem ezt az életet akarom! Nem! Nem! És nem.....!

Megfordult a fejemben, hogy rögtön indulnom kellene, de tudatában voltam annak, úgy is visszahoznak. Micsoda szégyen lenne, ha a rendőrség megállna a házunk előtt! Hirtelen a testvéreim jutottak eszembe. Mennyire megijednének, és hogyan magyaráznám meg nekik, hogy elakartam hagyni őket?

Jól belegondolva a néném érvelésében - volt igazság tartalma. Valóban sokszor éhesen mentem iskolába, váltóruhám nem volt, ha tiszta ruhában akartam másnap iskolába menni, este kimostam a rajtam lévő ruhákat és a sparhelt fellett kifeszített madzagon reggelre megszáradt. Szerencsére, azért segítették egymást a falusiak. Így volt a kinőtt, használt ruhákkal, cipőkkel is, szívesen adták anyámnak, - használják egészséggel a gyermekeid. Nem emlékszem, hogy új ruhám lett volna, amíg othon voltam. Cserében anyám dagasztotta, sütötte nekik a kenyereket. Egyszerre 4-5 db óriás kenyér fért a kemencébe. Az asszonyok összeállva együtt főzték a lekvárt nagy üstökben. Kisegítették egymást sóval, cukorral, zsírral. Ahol tudták segítették egymást.

Elgondoltam: igaza volt a nénémnek, ha dolgozni fogok, akkor minden probléma megoldódik. Mennyi mindent tudok majd venni a fizetésből! Igen!

Igaza volt nénémnek, persze csak az Ő szemszögéből.

A tervemről azért nem tudtam lemondani. Mennyivel nemesebb dolog a gyerekeket írni, olvasni, számolni, tanítani? Történelem órán a múltbeli eseményeket elmagyarázni, tanítani őket az értelmetlen háborúkról. Földrajz órán: a kontinensekről, az országokról, a határokról, határokon túlnyúló kereskedelemről, annak hatásairól. Oh, de csodás dolog a tudást átadni!

– Zsófi! Milyen szerencse, hogy neked szép gyermekkor jutott. Persze mára nagyot változott a világ és a szüleid is mindent megtettek a gyermekeikért.

Sajnos most is vannak szegénysorban élő gyerekek, akiknek a szülei akár betegség következtében nem tudnak dolgozni. És olyan gyerekek is vannak, kiknek a szülei nem tudják megbecsülni a családot, elherdálják a keresetüket a gyermekeik éhesen fekszenek le.

– Sári néni! Szívesen hallgatnám napestig, sajnos ma előbb el kell mennem. Megígértem az unokahúgomnak, hogy elhozom az iskolából.

Mit szólna, ha holnap délután nálam folytatnánk a beszélgetést?

– Zsófikám! Szép gondolat, őszintén örülnék és megtisztelve érezném magam. Nagyon szeretném megnézni a kis birodalmad, de tudod a lábaim már nem a régiek. Lakásom környékén a parkig elsétálgatok, de messzebb már nem bír vinni a lábam.

– És, ha kocsival ebéd után önért megyek?

– Ebéd után 1 órakor várlak.

– ott leszek, holnapi viszontlátásra.

– Szervusz Zsófikám!

 következő....

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat