33.
Zsófi! Gyere telefon Sárika néni hív.
Szervusz kislányom, azért hívlak, hogy elmondjam: minden szinten rend és békesség. Nyugodtan találkozhatsz Gabriellel. Kérlek! Ne küld el ezt a fiút. Ja még annyit, ma nem leszek a parkba Teresával kiruccanunk, kirúgunk a hámból. Holnap a szokott helyen találkozunk. Puszillak.
– Köszönöm az infót. Érezzék jól magukat és vigyázzanak egymásra.
– Tegnap későn jöttél haza, történt valami? Sárika néni nem szokott hívni.
–Jaj Húgi! Nem kell annyit aggódnod. Nincs semmi baj. Sári néninél voltam, Ő legalább megnyugtat.
– Enged meg, hogy aggódjak miattad. Látom szét vagy esve, beszéljek orvossal?
– Nem! Megtíltom, hogy a nevemben beszélj bárkivel is. A problémámat megoldom magam.
– Gabriel az este hívott, nem tudtam mit mondjak neki.
– Jobb is!
– Szeretne veled találkozni, de Te elutasítóan viselkedtél vele.
– Tudja hol lakom, ha akarna megtalálna.
– Zsófi! Ez a férfi komolyan gondolja a veled való kapcsolatát.
– Majd meglátjuk, előbb-utóbb megmutatja a valódi énjét, addig megmarad bennem a kérdőjel vele szemben.
– Nem szabad ennyire bizalmatlannak lenned!
– Húgi! Ennyi sorscsapás, ami velem történt az életem során, - mond meg milyen legyek? Gyermekem apjával egy boldog családi életre rendezkedtem be, legalább olyan jóra, mint a tietek és most nézek ki a fejemből.
Azt sem tudom merre van az előre! Még a gyász időszakát élem és itt van az újabb csapás.
Olyan hirtelen tört az életembe Gabriel és nem tudom mitévő legyek. Vajon bízhatok-e benne vagy dobjam a fenébe, mint egy csokispapírt? Nem akarok ismét csalódni!
– Jaj Zsófi! Ne haragudj rám, ha néha türelmetlen vagyok. Azt akarom, hogy végre mosolyogni lássalak.
Emlékszel milyen jókat szoktunk nevetni? Még a hullámzó vizet is kinevettük. Apu születésnapjára haza megyünk egy kicsit, Ő majd felvidít.
– Már az sem az igazi,– hiányzik anyu.
Menjek ki a sírjához és meséljem el a kőhalmaznak, hogy milyen rossz lett az életem.....?
Sírjál Zsófi, a sírás megnyugtat.