CSAK ÚGY

16.) rész

A férfi megelőzött bennünket. Már a padon ült, amikor ide értem. És képzeld el Zsófi, ide köszönt.

– Sári néni! Nem ismerőse Önnek, véletlenül? Mert tetszik tudni, véletlenekben nem hiszek, most már nem. Tessék megnyugodni! A fiú biztos vár valakire, talán barátjára, barátnőjére vagy csak erre van dolga.

– Majd meglátod Zsófi! Nem vár az a senkire, egyszerűen szeret a közelünkben lenni, majd - majd meglátod……öregségemre van némi tapasztalatom.

– Inkább beszélgessünk másról. Hol is hagytuk abba? Azt hiszem a kollégiumnál tartottunk.

– Ahogy mondtam apám a kollégium udvarán kicsit körül nézett. Szülőkkel, akik útjába kerültek pár szót váltott. Mint aki jól végezte dolgát hamar elköszönt és sietősen elindult a vasútállomás felé. Reggel a vonatról leszállva első útja a restibe vezetett, hát hova sietne most is, - gondoltam. Tudtam: megint részegen megy haza.

Haragom hamar elszállt, most már az új életemre, itteni otthonomra, ismeretlen-ismerősökre, iskolára kell koncentrálnom. A nevelők, tanárok, felsős tanulók kétségesen segítettek, nekünk "kicsiknek", elsősöknek.

Első hetekben az iskolában olyan alapvető dolgokat tanultunk, hogy szinte nevetni volt kedvünk. Többen meg is jegyezték hiszen ezek általános iskolai anyagok.

Később derült ki, hogy a tanáraink felmérték a tudásunkat. Tudásvágy tombolt bennem, így nem volt problémám az új tananyagokkal sem.

Egyik matematika órán a tanárnő azzal állított be, "ezen az órán számoljunk fejben, aki tudja jelentkezzen. Ne felejtsétek el; - leírni tilos! És amilyen gyorsan csak tudjátok, számoljátok ki, aki tudja jelentkezzen.

Kezdte: kétjegyű számokat kétjegyűvel adjátok össze Nekem nem tudott olyat mondani, amit nem tudtam volna. Szinte ki se mondta már jelentkeztem. Ennél a körnél sokan kiestek.

Most háromjegyűt, háromjegyűvel - mondta.

Mindegyiket pillanatok alatt kiszámoltam, pedig kacifántos feladatok voltak.

Négy jegyűt - négy jegyűvel, annál néha elakadtam, így telt el az óra.

Tanárnő egyszer oda is jött mellém meggyőződni nem csalok-e?

Nem csaltam! Nekem játéknak tűnt. Többi tantárgyból is problémamentesen vettem az akadályokat.

Félév vége felé az osztályfőnök, azt mondta Sárika a jegyeid és tudásod alapján neked az érettségiző osztályban lenne a helyed. Nem is értem miért itt vagy? Gondolkozzál rajta és elintézem. Neked kevés a szakiskola, vígan elvégzed az érettségit. Következő félévet már ott folytathatod.

Megköszöntem, de mivel támogatást otthonról nem kaptam, az ösztöndíjból gondoskodtam magamról, ruházat, tisztasági, kozmetikai dolgokat, ami egy lánynak kell.

Tudod Zsófikám! Kamaszkorban rúzs, szemceruza nélkül nem nő, a nő…. Szükségem volt az ösztöndíjra.

Így maradtam. 

kövt...

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat