43.

Szüleim megkértek feltétlenül vigyelek el hozzájuk. Munka után jövök értetek, ha nincs más programod, – jó lesz Zsófi?

– Csak nincs valami baj? Olyan furcsa felszólító módban üzenték. – Nem láttam semmi problémát, igaz nem sokat voltam otthon.

– Szerintem unokázásra adták a fejüket.

– Rendben. Telefonálj nekik, elmegyünk.

– Végre látom ezt a gyönyörűséges kislányt is. Mindig ilyen unokára vágytam. Gyere papa, nézd ki van itt! – Lili fussál a papához…gyere a papához.

– Aj papa még nem ismer, hogyan gondolod, hogy rohan hozzád. A gyerekeknek idő kell mire felszabadulnak. Gyertek be gyermekeim, főztem Lilinek főzeléket, remélem szeretni fogja. Zsófi kislányom remekül áll rajtad ez a ruha. Igaz a feketében is csinos voltál, de ez jobban tükrözi az egyéniséged.

– Köszönöm Rózsi néni.

Milyen volt Velence? Fiamat hiába kérdezem Ő nem tud semmit. Remélem elvitt a sóhajok hidjára? Az egy csodálatos látvány, akár a hídon sétálni vagy gondolán nézni.

– Igen anya csodálatos. Megbeszéltük Zsófival hamarosan ismét vissza megyünk.

– Azt jól teszed fiam! Mióta felnőttél alig mész valahova. Folyton a munkát és a könyvet bújni nem egészséges, hiába sportolsz néha napján. Fontos világot látni, más kultúrákat megismerni azzal fejlődik igazán a tudás. Most már gondolnod kell Zsófira és a kislányra.

– Elhiszed anya! Csak rájuk gondolok. Nekem ők lettek a fontosak.

Apa töltsek egy kis italt?

– Fiam, most nem kérek.

Nincs semmi bajod? Nem szoktál nemet mondani egy pohárkára.

– Jól vagyok gyerekek, de valamit el kell mesélnem.

– Már megint mi történt veled apa?

Képzeljétek! Boszi-rozi, a vén banya házvezetőnő,

– Papa hogy beszélsz? Ő nagyon aranyos tisztességes asszony.

– Igen tudom mama, semmi rosszat nem mondtam! Vén is, banya is és én így szeretem. Szemében is szoktam mondani, Ő elérti a viccet. Nélküle nehezebben boldogulnék.

Te reggel elmész dolgozni, semmit nem tudsz mi van itthon, mi van velem! Rozi mindenre figyel. Igaz a csokimat, amit reggelente kiteszel az asztalra soha nem találom, olyan sikkesen eltünteti. azért hívom boszi-rozinak.

– Persze papa az eltüntettet csokit kapod reggelente vissza tőlem, mivel Rozi tudja a csokitól nem érzed jól magad. Körforgást nem tanultad az egyetemen?

– Most láthatjátok gyerekek? –Anyátok mire nem képes, még a csokit is sajnálja. Ha így folytatja Ő lesz a boszi-rozi.

De hagy meséljem tovább… Szóval! Addig rágta a fülem, amíg az orvostól kértem beutalót vérvételre. Orvosom hosszasan nézegette az eredményt, megmérte a vérnyomásom és annyit mondott: Gabi bácsi bizony többet kellene piheni. A vérnyomására írok fel gyógyszert, vérképe majdnem rendben.

– Az utóbbi időben nem érzett fáradtságot? – Kérdezte

– Dehogy nem! Néha meg-meg szédülök, hamar elfáradok, ami, bevallom őszintén, ingerültebbé tesz.

– Doktor Úr! Ebben a korban, már mit várhat az ember? A gyerekek nőnek, erősödnek, mi öregek gyengülünk, ez az élet rendje.

– Igen, ez az élet rendje, de a vashiányt pótolni kell. Arra is írok fel gyógyszert és szeretném látni egy hét múlva. Ezeket a problémákat rendszeresen kontrollálni fogjuk.

– Mondom az orvosnak. Doktor Úr! A naptáramban nem szerepel az orvoslátogatás.

– Gabi bácsi! Mostantól szorítson helyet rá. Hát.. gyerekek, így jártam.

– A vérnyomást ebben a korban karban kell tartani és rendszeresen ellenőrizni. Gyerekeknél, idősebbeknél előfordul a vashiány, amit gyógyszerrel helyre lehet hozni. Ha más problémája nincs, pár hét múlva olyan lesz mint régen, persze a gyógyszert nem szabad abba hagyni csak orvosi utasításra. Mióta szedi a gyógyszereket jobban érzi magát?

– Kislányom, már nem szédülök, de még hamar elfáradok.

– Gabi bácsi van vérnyomásmérője?

– Boszi-rozi mindennap megméri, azt mondja mióta rendszeresen szedem a gyógyszert azóta jó a vérnyomásom.

– Apa! Már régóta mondom: vegyél fel egy vezetőt, aki elvégzi helyetted a napi feladatokat. Neked már csak a munkásaid között kell sétálgatnod, beszélgetned, figyelni rájuk. Hagyd a vezetést és a papírmunkát másra.

– Te fiam! Nem akarsz végleg a farmon dolgozni? Szétesik a vállalkozás, ha nem jössz haza.

– Apa! Tudod jól, amikor tehetem itt vagyok. Figyelek a farmra, de a mostani munkámat nem akarom végleg abbahagyni.

– Olyan vagy fiam, mint az anyád, neked is kell a társaság. Titeket nem érdekel a vagyon, nem érdekel a vállalkozás.

– Apa a vállalkozást igazán csak Te akartad, mert szeretsz a magad ura lenni, afféle magányos farkasként szeretsz dolgozni.

–Gyere kicsilányom, Lilikém hagyjuk őket! Lassan felidegesítem magam.

Sétáljunk, sok mesélni valóm van számodra.

Követkető rész...

Oldal: 43.)Nem akarsz végleg a farmon dolgozni?
CSAK ÚGY - © 2008 - 2024 - marara.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat