CSAK ÚGY

14.)

Apám megszámolhatatlan alkalommal részegen hazaérve veszekedett, kiabált, hőbörgött a családdal. Szegény anyámat mindig nagyon sajnáltam, de az semmi nem volt ahhoz képest, amikor láttam, hogy anyám a boltban vette az új törölközőt, fogkefét, krémet, egy-két fehérneműt a kollégiumi életemhez. Hogy a többi vásárló ne hallja oda súgta a boltos nőnek "írja a többi közé".

Elszégyelltem magam és bántam, hogy elfogadtam a tanárnő továbbtanulással kapcsolatos igyekezetét. Tudtam, anyunak fizetéskor a kölcsönt ki kell fizetni és annyival kevesebb ennivaló jut majd a testvéreimnek. Elmentem volna dolgozni, akkor nem lenne ilyen problémája anyunak.

Első nap a kollégiumban gyülekeztünk. A szülök elköszöntek a gyerekeiktől, és hazamentek, ki bánatosan könnycseppel a szemében, volt aki örömmel hagyta ott a csemetéjét.

Apu semlegesen köszönt el, biztos első dolga a kocsmába vezetett. A nevelőtanárok bemutatkoztak és pár mondattal eligazítottak bennünket. Mindenkit bekísértek a Kijelölt szobájukba. Hárman voltunk egy szobában. Mintha tudták volna, hogy kit - kivel szabad összerakni (utólag már tudom, a tanárok tudták) Három vidéki kislány tele voltunk ambícióval, akik valóban tanulni jöttek az iskolába, ezek voltunk mi hárman, többiekről nem tudtam semmit még.

Szobatársakkal egyik pillanatról a másikra összebarátkoztunk. Jó kis csapatot alkottunk.

Vacsora időben a "zöldfülűekkel" velünk, a nevelőtanár ismét megtartotta az eligazítást, most az étkezéssel kapcsolatban. Mit, milyen evőeszközzel illő enni, különböző ételekhez milyen eszközt használjunk, melyik kezünkben való a kés, melyikben a villa, a szalvéta használata.

Bizony-bizony annak idején a szegény családokban ilyenek nem voltak napirenden. Biztos vagyok benne, XXI században sem tudja mindenki. Néhány gyerek az óvodában tanulja meg a helyes viselkedést, sajnos nem a szülöktől.

Látod Zsófi! Ismét elragadtattam magam, csak magamról beszélek és meg sem kérdezem, hogy, hogy vagytok? Lilivel mi van? Nem nyűgös-e a kis fogai miatt, hogy telnek a napjai és a Te éjszakáid? Hagy-e aludni a csöppség?

– Sári néni! Ne idegeskedjen miattunk, nincs semmi problémánk. Valami gond lenne, akkor felhívnám telefonon vagy interneten értesíteném. Nagy örömmel hallgatom a beszámolóit.

Bevallom, erről a korról keveset tudok. Igaz szüleim meséltek néha, de ilyen részlességben nem folytak bele. Talán nem akartak összezavarni bennünket. Könyvekből inkább a külföldi írók könyveit részesítettem előnyben, abból is a Nobel díjas írók műveit keresem. Wikipédián van egy oldal, ahol felsorolják az "1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz" Sajnos nekem még csak 350-et sikerül. Persze más szépirodalmi, szórakoztató könyveket se vetem meg, sőt...

– Zsófikám! Nem dicsekedtél, de bizony én láttam nálad a könyvgyűjteményed. Fogadni mernék, nem tudod mennyi van.

– Igaza van, soha nem számoltam meg.

Legközelebb eljön hozzánk és átnézzük és ha kedvünk tartja vagy unatkoznánk; megszámolhatjuk. Egyébként is adósa vagyok a hugom és családja bemutatásával.

– Nem Zsófikám! Legközelebb Te és Lili jöttök hozzám. Én vagyok adós a Lili ajándékával.

Nézd! Milyen helyes fiú jön erre és egyedül van……

– Sári néni!!!

Nem tudtam, hogy házasságközvetítéssel is foglalkozik.

következő...

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat