BÁRCSAK

  Remete 7. 

 Dávid kifizette a futárnak az ebédet. Igazán finom, bőséges étel volt. Szinte elálmosodtam tőle. Gyorsan csináltam egy kávét, attól még nagyobb álmosság tört rám.  

Kértem Dávidot, hogy menjünk ki, most van időm megmutatni a kis birodalmam, mert utána jön Józsi bácsival az új dolgozó.  

Mentünk egészen az erdő széléig. Megálltam a szépen kitisztított, rendberakott forrás előtt.  

  –  Halén! Ez csodás, csak nem hozzád tartozik?  

  – A forrás és a mögötte lévő erdő is az enyém.  

 –  Így már értem, miért szeretsz itt lakni. Gyönyörű minden.  

Innen a dombról lenézve, mint egy mesés álomvilágban érkeznék és a házban királylány várna. Te csodát varázsoltál a semmiből.  

Szívem! Mindenben segítek, hogy megvalósítsd az álmod.  

Nem gondoltál a szökőkút mellé padot csináltatni?  

 – Dávid, egyszerre mindent nem lehet. Szépen lassan eljön mindennek az ideje. Most kemencét csináltatok a ház mellé, napokban neki is áll a mesterember. Még a tél beállta előtt szeretném körbe keríteni a területet, mert a vadak előszeretettel szeretnek a kertben lakmározni, azonkívül a rókák ellen a tyúkokat védenem kell.  

Érzem pár napig pihennem kell, mert lemerülőben az "akkumulátor"  

 Menjünk Dávid! Lassan Józsi bácsi ideér az új dolgozóval.  

Beértünk a szobába, Dávid kiakarta húzni a heverőt.  

Dávid, mit csinálsz? Ez egyszemélyes heverő. Nekem bőven elég.  

 – Nagy vigyorral megjegyezte. Féltem, hogy kétszemélyesed van. Most már tudom, hogy nem volt senkid.  

 – Bolond vagy Dávid! Soha nem viselkedtél így, mi történt veled? Vagy magadból indulsz ki?  

Megjöttek, akiket vártam. Dávid illedelmesen bemutatkozott és   kihangsúlyozta, "Remete férje vagyok"  

Pár mondat erejéig beszélgettek, majd elköszönt mondván fontos dolga akadt. Ránéztem Józsi bácsira és legyintettem: – szóra sem érdemes.  

Fiatal férfi, irtózatosan helyes, gyönyörű szemekkel. Na-ná nálam kellemes benyomást keltett, még többet is gondoltam, mint ami. –Dolgozni jött! 

Beszélgetés folyamán Kiderült, hogy hasonló cipőben jár, mint én, az-az mégsem, mert ő valóban nagyobb összeggel tartozott a banknak. Szerencsére kitudta tisztázni a tartozást, de lakása nem volt többé. Örült, hogy a lakhatása megoldódott és még munkája, pénze is lesz. Kérdeztem: mikor tudna kezdeni: – azt mondta akár ma is, legalább nem kell az unokahúgom szobájában aludnom. Testvérétől elhozza a ruháit, ágyneműjét és pár személyes dolgot.  

Kérdezte: – testvére beállhat-e kocsival, amíg kipakolják a ruhákat.  

– Természetes igent mondtam. Elköszönt, a testvére kapu előtt várta kocsival.  

 – Nos Remete érzem nem lesz gondja ezzel a férfival. Jó dolgos, becsületes ember. Bárcsak sok ilyenek tudnánk segíteni.  

Jaj, de sokan lettek hajléktalanok.  

A "fejesek" szégyenteljesen becsapták az embereket.  – Magyarázta Józsi bácsi  

Kedvem lett volna még beszélgetni a kisöreggel.  

De az udvarba betolatott az áruház kocsija. Anyósülésről kiszáll egy férfi. 

 – Kezét csókolom! Jól helyen járunk? Remetét keressük.  

 – Uraim mi járatban erre? Nem rendeltem semmit önöktől.  

 – Nem baj, azért mi lepakolunk.  – Mutassa Remete az utat.  

 – Valóban nem rendeltem semmit és fogalmam nincs mit akarnak lepakolni.  

 –  Kisasszony itt van a szállító rajta a pecsét, fizetve.  

Egy órával ezelőtt valaki kiválasztotta, kifizette és mi leszállítjuk.  

 – Kérem, árulják már el miről van szó?  

Ki, kicsoda, honnan, hová, merre, meddig? Fogalmam nincs uraim, hogy maguk honnan jöttek és mit akarnak rám sózni. Önök eltévesztették a házszámot.  

Értsék meg semmit nem rendeltem! 

  – Remete! Kérem legalább nézze meg az árut. Kissé drága, hogy visszavigyük.  

   Kihúzható kétszemélyes rekamié, villanytűzhely, mosógép, tea, kávéfőző, mikró, és még pár elektromos konyhagép.   

 – Remete kabaréban illő jelenettől és nevetéstől hosszú- hosszú ideig megszólalni sem tudod.       

 – Dávid, szépen bevásárolta magának.  – Gondoltam 

Velem akar lakni és mellettem aludni………. 

 Remete csak nevetett, nevetett és nevetett…….. 

Kiültem a szokásos helyemre az ajtó elé a küszöbre.  

Gondolataim piszkosul összekuszálódtak.  

 – Mi van velem? Nem tudok reálisan gondolkodni? Mintha összefüggéstelenül össze-vissza cikáznának az elmémben az ötletek, elgondolások, de semmi  

Értelme. Nincs realitása.  

 Ha így megy tovább az elmém lassan felmondja a szolgálatot.   

Az agyam pörög, egyik gondolat követi a másikat, de logikátlanul.  

– Elfáradtam, kimerültem. Pihennem kell!  

Remélem a munkásom teher nagyrészét leveszi a vállamról. Fizikai fáradtságot még talán könnyebben kipihenem, csakhogy a fordítás erős szellemi megterhelés. A kettő együtt már nagyon nehéz.  

Fogalmam nincs mit kezdek Dáviddal! – A férjem és mellette lenne a helyem. De ő kitartott mellettem? Legnagyobb bajban nem vállalta a terhet. Akár, hogy is csűri-csavarja az ő feladatát, de az igazság az, hogy elment, nem hitt nekem, női hisztinek vélte a sírásom.  

Fel sem fogta, hogy a következő nap hajléktalanná válok.  

–Ha valóban szeret kiáll mellettem. Persze segíteni nem tudott volna, mert lehetetlen a hatalommal szembe szállni, legalább szóban jólesett volna a férjem vigasza.  

Jó lenne Kati nénivel az anyjával négyszem közt beszélni. Mindig mellettem állt, mert ismeri a fiát. Ki ne ismerné jobban gyermekét, mint a szülőanya?  

Dávid! Nagy szavakkal, hízelgéssel levett a lábamról.  

Mielőtt megismertem volna már a felesége lettem. Könnyű dolga volt. Szüleim nem rég haltak meg és árvának éreztem magam.  

Barátnőm elvitt egy koncertre 

 Helén itt az idő, hogy végre magaddal is törődj! Nem gyászolhatsz életed végéig: - mondta 

A zenekarból az énekesnek rám vetült a tekintete. Barátnőm megjegyezte: milyen jóképű férfi, ráadásul zenész. – Szedd fel, ha tetszik. – mondtam 

 Ezek minden nőnek megállnak. – Élcelődtem a barátnőmmel.  

Tudtam! Minden nő álma, hogy a zenész őt hódítsa meg. Némelyik lány szinte kitette mindenét. Én a kis szürke öltözetemben eltűntem a tömegben.   

De a férfi észre vett és egész este nekem énekelt. Hozzám jött és csak hozzám beszélt. Szinte égtem a szégyentől. Buli után felhívott telefonon. Fogalmam nem volt kitől tudta a telefonszámom. Másnap kocsival várt a házunk előtt. Nem árulta el kitől tudja, a címem. Elmentünk kávézni, sétálni, beszélgetni. Leültünk a Dunapartra, elvitt séta hajókázni. Jól éreztem vele magam, de ennél többet nem képzeltem bele.  

Nap-nap után találkoztunk, mint egy barátot, úgy kezeltem. Nem hapsit láttam benne. Talán a bátyám hiányát mérsékelte, mert a bátyám külföldön dolgozott. Távol volt tőlem, főleg a szüleim elvesztése után éreztem a családikötelék hiányát. 

Bátyám, amikor érezte, hogy komolyabbra fordul a helyzet, mert Dávid megvette a karikagyűrűt is és bemutatott az anyukájának. 

 Bátyám figyelmeztetett, haza is repült próbált a lelkemre hatni. Sőt kiakart vinni magával, de akkor már nem mentem. Csúnyán összevesztünk és közöltem vele: "törődj a saját dolgoddal", ha már te sem vagy a közelemben. Nem látod bátya– milyen árva vagyok? Mindenki elhagyott. Most engedd, hagy éljem az életem, úgy ahogy akarom! Mélyen a lelkemben tudtam, hogy igaza van, de rá is haragudtam. Akkoriban haragudtam az egész világra.  SZ.M. 

                                              REMETE 8. 

Zoltánt, testvére kocsival hozta. Illedelmesen köszöntek és az öccse   bemutatkozott, – Imre. Pár semleges szót váltunk. Megkérdezte: nem gond, ha néha eljön Zoltánhoz? Sajnos náluk kicsi a hely, ezért nem tudtak szállást adni, de szeretik őt, mert igen jóravaló férfi. Nagy a szíve talán azért is tudták behálózni a kölcsönnel, de nem baj. – Fiatal, agilis ember, még előtte az egész élet. Szerencse adósága nem maradt a bank felé. Oda figyelünk a bátyámra. Feleségem is szívén viseli a sógora sorsát. 

– Kölcsönben sokan belebuktak. Ez így lett kitalálva. Furcsa világot élünk, ha nem vagyunk magunknál pillanatok alatt a híd alatt végzi bárki, –próbáltam nyugtatni Imrét.  

– Rögtön főzők egy kávét, örülnék, ha elfogadná, – szólalt meg Zoltán.  

– Szívesen elfogadom. Néztem a két testvért, le se tagadhatnák egymást, mint két tojás, annyira hasonlítottak egymásra.  

Pár perc múltán visszatértek a forró kávéval. Váltottunk néhány mondatot és elköszöntek, nem akartak tovább zavarni. Legénylakás felé haladva Zoltán megjegyezte: – Remete még annyit mondanék: – ön aludhat ameddig szeretne, nem fogom zavarni. Megtalálom a munkát. Otthon is volt jószágom tudok velük bánni.  

– Köszönöm Zoltán.  

Berobogott Dávid. Olyan gyorsan fordult a ház elé, azt hittem a küszöbig meg sem áll. Boldogan, mosolyogva szállt ki a kocsiból.  

–Beszéltem a bútorszállítókkal, –mondta.  

 Elmesélték a hitetlenkedésed, még a presszóban is nagyokat nevettek! Zengett tőlük az egész épület.  

– Legalább volt egy jó napjuk, - jegyeztem meg.  

– Meghívtam őket egy-egy sőre, kettő kör lett belőle, azért késtem.  

Szívem ugye nem haragszol?  

Kell segíteni? Vagy a srácok a helyére tettek mindent?  

– Dávid! Megbeszéltük, hogy mindketten éljük a saját életünket. Te teljesen berendezkedtél hozzám? Nem kértem, hogy bármit vásárolj, főleg nélkülem.  

– Igen szívem! Elmondtad és én tiszteletben tartom.  

Értelmezésem szerint: – mindketten éljük a saját életünket….. 

 EGYÜTT, – drága kicsi szívem!  

Értsd meg! Nem hagyhatlak el! Bárcsak megtehetném, de olyan nagyon szeretlek, hogy nem élném túl.  

Meghamisítatlanul az ősz illata lengte be a tanyát.. 

Hirtelen feltámatt a szél, felhők kezdetben csak kergetőztek egymással. Néztem az egyre sötétebben tornyosuló felhőket– Hamarosan esni fog. Ahogy kigondoltam éreztem az arcomban a hideg esőcseppeket – ennek fele se tréfa.   

 Dávid rám terítette gyapjúval bérelt bőrzakóját.  

   –Helén, kérlek menj be a házba, nem szeretném, ha megfáznál.  

Kocsiból bepakolom a vásárolt cuccot és rohanok be én is.  

Hogy mennék a jó meleg házba, amikor az állataim rémülten futkároznak?  

–gondoltam és már futottam az állatokat beterelni.  

Zoltán már az udvaron rendezte őket. Mindegyiket beterelte a védett helyükre. Nyáriasan öltözve rohant, ahogy észlelte az esőt. Azzal se törődött, hogy bőrig ázik. Ahogy meglátott rögtön rám szólt –Remete kérem menjen be elrendezem én. Nem nőnek való ez a munka!  

Dávid állt az ajtóban és ahogy ránéztem leolvasható volt – felőle elpusztulhat az összes állat, akkor se érdekelné. Most győződtem meg igazán, hogy kihez is mentem feleségül. Önző, magának való ember, ilyen nincs még egy a világon. 

–Most, ha valaki kérné tőlem, hogy értékeljem a két férfit, bizony   

 egy napon nem tudnám említeni őket.  

Dávid: Művelt, képzett, de önző, magának való, néha vadonc. Elveszíti az uralmát a dolgok felett, Hamar vakvágányra teszi a saját életét.   

 Zoltán: csendes, szerény, udvarias, aki a légynek sem tudd ártani. 

 Értelmesnek tűnik, – majd eldől. Pár beszélgetésből nehéz bármit is mondani.  

De higgadt, megfontolt választékos beszéde, céltudatos ember benyomását kelni.   

–Dávid! Tettél a tűzre? Még korán van, reggelre kihűl a lakás.  

–A francba! Nem vettem Klímát, pedig az eladó rá is kérdezett.  

Alig elkezdtem olvasni, férjem megszólalt 

Ne gondold, hogy ilyen fiatalember sokáig itt fog dolgozni? Nem fogja lapátolni a tyúkudvarban a szart. Anyagilag megerősödik és lelécel, mintha itt se lett volna. Nem fiatal embernek való a tanyasi élet. Mit fogsz csinálni, ha egyedül maradsz?  

– Kösz a véleményed, majd átgondolom. Annyit már most is tudom, hogy a bajban rád nem számíthatok. Közel jártam a síráshoz, de tűrtőztettem magam. Odaszóltam Dávidnak, rögtön jövök!  

Elakartam terelni sírásról a figyelmem. Gyorsan átfutottam Zoltánhoz, 

–  szeretném megkérdezni, hogy van-e elegendő tüzelője és kérem fűtsön be alaposan. Szükségtelen spórolni a fával, ha elfogy, vágunk ki az erdőből. Holnap megmutatom meddig enyém a terület. Elköszöntem és vissza akartam sietni a házba, de a férfi elém állt: – Remete maga sírt? Tudok segíteni? Nem szeretem, ha egy nő sír!  

Semmit nem szóltam!  Elköszöntem és hazamentem.  

–Látod Helén! Te mindenkivel törődsz, mindenki fontosabb számodra, mint én.  

– Ne kezd ismét a gyerekes viselkedésed. Te a férjem vagy és ha nem látod meg a fontos munkát, akkor kérve-kérlek legalább ne akadályozz.  

Téged biztonságban láttalak, de az állataim és az új dolgozóval törődnöm kell.  

Ha most nem megyek át a férfi fűteni sem mert volna. Nem láttad, hogy bőrig ázott? Ő még nem ismeri mit szabad, mit nem. Nem írtam le a játékszabályokat, felnőtt emberek vagyunk szóból értünk!  

Ne haragudj Helén! Én csak téged féltelek. Látom a fáradtságtól alig élsz. Megágyazok főzök egy finom teát és csinálok vacsorát. Neked semmit nem kell tenned, most már itt vagyok melletted és vigyázok rád. Szégyellem magam, hogy egyedül hagytalak.  

Hamarosan hozta a teát, vacsorára még várnod kell egy kicsit, igyekszem azzal is kész lenni, addig pihenj. Dávid, ahogy bezárta a szoba ajtaját abban a pillanatban lecsukódott a szemem. Reggel riadtam ébredtem Dávid karjában. Hirtelen nem tudtam mi történik Körülöttem, tényleg kimerültem? Jól esett valaki mellett ébredni, szinte feltöltött energiával.  

Remélem nem akarsz sehova menni?  

Borzasztóan kimerültél.  

Akár parancsnak is veheted, de ma nem engedlek felkelni az ágyból! Majd én elrendezek mindent itthon. 

 Első dolgom fűtés, kávé- tea főzés, finom reggeli és az ágyban fogjuk együtt elfogyasztani.  

– Amit felsoroltál délig nem fogsz végezni. Felkelek és segítek. Megengeded?  

– Gondolod, hogy nem tudok fűteni?    

–Nem gondolom, hanem tudom és nem nyitok vitát. Városi fiú létedre, hol raktál tüzet? –Legfeljebb tábortüzet.  

–Igazad van drágám, fűtésben a segítséget elfogadom. Na látod? Ezért akarok venni klímát. Gondolj bele Helén! Reggel csak bekapcsoljuk és nem kell fagyoskodni, amíg a kandalló átmelegszik.  

– Tudod mi a bajunk? – Elszoktunk a kényelmetlen dolgoktól. Rögtön-azonnal kell minden, még valójában ki se gondoljuk, de már legyen ott. 

 Nem szeretem ezt a rohanó életet. – Emlékszem nagymamám falun élt, szünetekben nála voltam, azt a nyugalmat szeretném megvalósítani. Ha velem tartasz, akkor jó, ha nem akkor is megvalósítom, nélküled.  

Dávid! Azt tudom, hogy zenélni, énekelni nagyon tudsz, de a való életben mit szeretnél elérni?  

– Hogy mit szeretnék? Helén! Tudod jól, tanárnak készültem, talán egyszer ismét felállok a katedrára, de nem most. Feleségem van, kettő lurkóval kibékülnék. Hidd el a legboldogabb apa lennék.  

Francban megégettem a kezem. –Milyen őskori élet a 21.-ik században?  

Most nevetsz rajtam?  

– Nevetek, kacagok, sőt röhögők. –Elképzeltelek, –bekötött kézzel, ahogy a gitárt pengeted. Legjobb dalod lenne…… Legjobb dolgok akkor keletkeznek, amikor már lemondtunk róla.  

Gyere idd meg a kávét, attól talán felébredsz.  

Tudtad Dávid? A kávé fogyasztása éhgyomorra egészségtelen. Kávézáshoz legjobb az ebéd előtti időszak.  

Helén nagyon szeretlek, de megkérdőjelezem az elmédet. Élhetnél kényelemben a városban, de te kijössz az isten háta mögé koszfészekbe lakni. Hogy jutott eszedbe, átgondoltad? Ekkora földdel, állatokkal, már most is munkásra van szükséged.  

 –Persze, mert egy városi elkényeztetett ember a férjem, azért kell munkás.  

Más férfi segít a feleségének, de tőled mit várhatok? Megfutamodsz a felelősség alól.   

– Szerinted a munkásod alszik még?  

– Most miért kell gúnyolódnod? Miért aludna? Jószágokat korán ki kell engedni, megetetni és friss vizel ellátni. 

 Nem hallod? Már korán kukorékolt a kakas, tyúkok elégedetten káricálnak.  

Akarsz olvasni a tanyasi életről? Van pár könyvem, némelyiket tanulmányozhatnád. Kettő-három könyvet végig olvasol és nem lesz kedved élcelődni. Munkásomat nem szeretném, ha megbántanád.  

– Ma bemész a városba?  

– Igen, klímát akarom megvenni. Boltos gyerekkel beszéltem, akár ma feltudja szerelni. Fűtésszerelő a szakmája.  

– Zoltánt bevinnéd? Adok neki pénzt. Vegyen magának munkaruhát és munkacipőt. Nem szeretném, ha baleset érné. Mindenképp munkacipő kell.  

Munkaruházati boltban mindent megtudd venni.  

Szólok is neki, hogy úgy készüljön.  

– Helén, maradj drágám, – átmegyek én, megbeszélem vele, mikor legyen kész.  

Te csak pihenj! Ma nem csinálhatsz semmit, semmit drágám! 

 DE mégis valami fontosat,  –  férjedet szeretni.    SZ.M. 

                    REMETE 9 

– Nézd Szívem mit vettem?  

– Téged nem szabad egyedül elengedni vásárolni. Már megint milyen felesleges holmit hoztál?  

– Felesleges? Bontsd ki– ha feleslegesnek találod bedobhatod a tűzbe. 

–  Te munkaruhát és cipőt vettél? Már megbocsáts nem tudok kiigazodni rajtad., itt a tanyán akarsz dolgozni?  

– Nem dolgozni, hanem segíteni! Nem engedhetem, hogy férfimunkát végezz.  

Ez még semmi! Legnagyobb hír, hogy a munkásod mérnök ember.  

Fogadjunk szívem, ezt se tudtad. Ha egy mérnök tudja lapátolni tyúkszart, akkor én se maradhatok le. Paraszti munka nem szégyen. Különben is a tyúkszar az egyik legjobb trágya.  

– Esküszöm Dávid te megőrültél! Senki nem mondta, hogy neked a tanyán kell dolgozni, csupán arra kértelek, ha nem tudsz segíteni legalább ne hátráltass és ne nézd le a munkámat. 

 – Talán Zoltán ültette a bogarat a füledbe? Úramisten! Olyan vagy mint egy kisgyerek, aki mindent elhisz. Annyi munkát akartál már csinálni, de valahogy egyik sem tetszett. Eddig csak a pillanatnyi lelkesedést láttam rajtad. 

– Bevallom, sokat beszélgettünk Zoltánnal a szakmájáról. Roppant érdekes és értékes munkát végeznek és komoly szaktudással rendelkezik. Nem is tudom eddig miért néztem le a kertészeket. Délután átmegyek hozzá a szakkönyveket átnézni.   

Beszélgetés során tapasztaltam én is valóban meglepően sok szakmai megjegyzése volt a növényekről.  –mondtam 

Például: egyik diszfára mutatott és megjegyezte rossz helyre ültettem. Egyik pici cserjémről rögtön mondta ennek nem lesz jó helye– majd átültetjük együtt. Legalább 2 méterre megnőni, – mondta és nagyon elbokrosodik. Eltakarja a többi növényt és nem jutnak elegendő fényhez. Beszélt a virágok szaporításáról, főleg hagymásokról, de gondoltam falusi gyerek minden udvarban megtalálhatóak az ilyen növények persze, hogy tudd egyet-mást róluk. 

Általában tanult emberek nem dicsekszenek a tudásukkal, ha kérdezik, akkor viszont szívesen segítenek. – magyaráztam a férjemnek 

– Helén, ha jól bele gondolok te sem dicsekszel a tudásoddal. Pedig két komoly diploma van a kezedben és anyanyelviszinten négy nyelven beszélsz, és mégsem hallottalak dicsekedni. 

 –Minek dicsekednék, azzal nem lesz több a tudásom.  

 Nagymamám szokta mondani: "mindennek eljön az ideje. És tanuld meg kislányom, hogy magadnak tanulsz. Mindent elvehetnek tőled, de a tudást  

nem tudják."   

–Nagyon szerethetted a nagymamádat,  

– igen talán jobban, mint az anyut. Mamámnak mindig volt ideje rám és bármit kérdezhettem tőle, ha nem tudta a választ, akkor azt mondta: papád megjön a kocsmából, ott mindenfélét beszélnek az emberek, ő biztosan többet tudd, mint én. Kételkedtem, hogy a kocsmába a napról, a holdról, a csillagokról is beszélgetnek, de kislányként minden lehetségesnek tűnt. Felnőtt fejjel már tudom, hogy ez nem igaz, de jó volt hinni, hogy a felnőttek mindent tudnak. Jó volt felnézni rájuk. Jó volt biztonságban élni mellettük.  

Közben elkészült a rántott hús, direkt erre az időre programoztam, hogy friss, meleg legyen mire itthon leszel. - mondtam Dávidnak  

 –Szívem, ha nem haragszol viszek át Zoltánnak is, biztos jól fog esni neki.  

Nem tudod van valakije, nője, gyereke? – Fogalmam nincs. 

– Csak a munkáról beszéltünk, magánélet szóba se került. Átmész hozzá, –ha gondolod kérdezd meg.  

–Jól van szívem, mindjárt megyek is, mert estére jön a srác felrakja a klímát. 

 Holnap kezdődik a próba, ritkán leszek itthon. Hétvégén sorozatban 3 koncertünk lesz. Teljes gőzzel beindul az őszi szezon. Szeretném, ha ott lennél velem.   

–Érdekes! Nagyon érdekes! Bandádban nincs nős, gyerekes férfi vagy ők sem mennek haza? – Vagy egyedül te nem találod a hazafelé utat? Nem tudom elképzelni, hogy koncert után, Erik a dobos: két gyermekéhez ne menne haza.   

Sajnállak Dávid! Koncerten nem tudok ott lenni, ne álmodozz róla. Nekem itt az őszi munka a nyakamon. Megrendeltem a facsemetéket hamarosan leszállítják.  

Valaki kopog nyisd ki légy szíves  

–Jó napot Remete, hogy tetszenek lenni.  

–Kissé fáradtan, Józsi bácsi jöjjön beljebb.  

– Nem akarok zavarni, feleségem sütött finom házi rétes, ha eltetszenek fogadni?   

–Nagyon köszönöm, még a szegény nagymamánál ettem házi rétest. Kedves Rózsi néni teljesen felépült? És maga Józsi bácsi jól van?   

–Hát tetszik tudni, így öregen már minden tagja fáj az embernek, de legalább tudunk egymásnak panaszkodni az asszonnyal.  

Kérdezném Remete: – fiatalember beválik?   

–Eddig nincs probléma. – Dávid várj! Zoltánnak vigyél át rétest is. – Férjem elköszönt a kis öregtől és átment beszélgetni a munkásommal.  

 Örültem, legalább őszintén tudunk beszélgetni a kis öreggel nem fogja feszélyezve érezni magát.  

 –Rögtön rá is kérdezett–maga jól van Remete? Láttam már vidámabbnak is.  

–Fáradt vagyok, talán a sok stressz, a sok munka most jön ki rajtam.  

–Én a férje jelenlétére gondoltam– mondta  

Remete beszéljünk nyíltan, nekem nem tetszik a férje. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi a gondom vele, csak azt látom nem magához való. Mint tűz és víz. Kioltja magából a meglévő tüzet is, így érzem. Remete, ne haragudjon rám, de kénytelen voltam kimondani. Nem mondom, hogy rossz ember, de mégis valami nem tetszik benne. 

– Hallgattam, mert esküvő előtt a bátyám hasonlót mondott.  

Józsi bácsi mi lenne, ha az igazi nevemen szólítana. Rendes nevem Helén. Persze illetékteleneknek továbbra is Remete maradok. –mindketten mosolyogtunk 

–Köszönöm a bizalmát, nem fogok vissza élni.  

– Ön ajánlotta Zoltánt! Megkérdezhetem honnan tetszik ismerni?     

–Édesapjával éveken keresztül együtt dolgoztam, szegény hamar meghalt, mondjuk ivott is. Testvérek még fiatal gyerekek voltak. Imre szakmát tanult, majd megnősült. Zoltán főiskolát végzett és most egyetemre jár.    

Zoltánt az anyja rábeszélte, hogy legyen kezese a ház felújításba. Nem sokkal később az anya is meghalt és szegény Zoltánra hárult minden. Temetéstől kezdve a több milliós kölcsönig. El kellett adni a házat. Szegény fiú még a kocsiját is eladta, hogy kimenjen az adósságból. Értelmes, tisztelettudó, rendes ember. Főiskola alatt is dolgozott. Remélem itt marad magánál. Igaz a tudásához képest nem ilyen munka való neki, de nincs nagy választása. Nyugalomra és megbecsülésre vágyik, amit egy nagy vállalat nem tudd biztosítani.  

– Milyen emberi sorsok? Pillanatok alatt padlóra kerül bárki. – De innen szép felállni, – ugye Józsi bácsi?  

– Mennem kell drága Helén,–  (szép neve van).  

Nem szeretem sokáig egyedül hagyni a drága asszonyomat. Ha lesz ideje látogasson meg bennünket. Pár órácskára, ha eltudd jönni, akkor sokat tudok majd mesélni.  

Közölje a férjével: a sors soha nem siet és soha nem késik. Tetteinek következménye van.   

– Vajon mit akar üzenni Józsi bácsi? Az már biztos! Nincs jó véleménye a férjemről. Környezetemből mindenkinek rossz a véleménye.  

–Mit nem veszek észre rajta? Olyan vagyok, mint aki szembe megy a forgalommal  

 – Ha nincs velem, akkor reálisan tudok gondolkodni, de mihelyt vele vagyok, mintha kikapcsolna az agyam. Teljesen a hatalmába kerít és onnan megszűnik a külvilág, se kép, se hang.  

Ésszel felfogom, hogy nincs valami rendben, de az érzéseim mást diktálnak.  

Ő volt az első férfi az életemben és mai napig is ő. A NAGYBETŰS Ő!  

Néha azt gondolom Ő a végzetem.  

Közben pedig érzem, sorvadok mellette. Teljesen leszívja az energiámat, mint egy vámpír, aki belőlem táplálkozik. Akkor jön, akkor megy amikor kedve támad.  

Kéje kedve szerint Ki-be járkál az életemben.   

Bátyámmal napok óta nem beszéltem. Megtudta, hogy itt van a férjem, azóta nem hív.  

Dávid megígérte az anyjának, hogy elmegyünk hozzá, de szerintem nem mer hazamenni. Kezdődik a turné, könnyű kibúvó lesz, – nem ér rá!  

Elrendezi egy szóval: vasziszdasz, – semmi különös, semmi rendkívüli, akármi-bármi.  

Nos? Érdemes volt áttanulmányozni a könyveket?  

–Helén! Ledöbbentem. Amilyen könyveket mutatott Zoltán, hát mit mondjak? Kemény! Biológia, növénytan, kerttervezés, növényápolás, klíma változás, évelő, növények, növénytársítás……és sok más. Ennek elsajátításához nagy koponya kell.  

Igazad volt, senkire nincs ráírva a tudás.  

Örült az ételnek, főleg, hogy gondoltunk rá. Ahogy láttam mindenféle téren tudd gondoskodni magáról. Nem egy elveszett ember. Az ilyen típusú ember még a jéghátán is megél.  

Tudod szívem eddig el sem hittem, hogy lehet így élni, mint te is a remete életre rendezkedtél be. Isten bizony felnézek rátok. Hatalmas önbizalommal rendelkeztek. Én elvesznék! Semmit nem tudnék csinálni, ha egyedül kellene gondoskodni magamról.  

–Hát igen Dávid! Jól mondod! Anyuka" egyszem kisfia", akit a széltől is óvott, most annak iszod a levét. Gyerekkorban, ha nincs önállóságra nevelve a gyerek, azt felnőttként bepótolni már lehetetlen. Fiatal gyermekkorban kialakulnak a fontosabb egyéniség jegyek. Önállóságra törekvés, egész fiatalon a gyerek képes döntéseket hozni, persze, ha a szülő nem nyomja el.  

Téged Dávid sajnos elkényeztettek és mire anyukád ráeszmélt, addigra már egy elkényeztettet vadonc lettél. Óvodába, iskolába verekedtél?  

–Ajjaj! Irtózatosan akaratos voltam. Mindenkit megvertem, aki nemet mondott.  

– Lányokat is?  

– Igen.  

– Felnőttkorban?  

– Kevesebbet balhézok, de egyszer nagyon felpofoztam egy nőt. Azt hittem akar engem, jól felcukkolt, kiderült csak játszott velem és akkor megvertem.  

Helén! Ne nézz így rám. Téged nem tudnálak bántani, inkább eltörném a kezem.  

    – Mikor megyünk anyukádhoz? Megígérted neki!  

–Majd egyszer elmegyünk, mostanában nem akarok.  

– Félsz tőle vagy inkább magadtól?                               SZ.M.