CSAK ÚGY

5.) Az ember soha nem lehet elégedett, mert onnantól elkezdődik a vissza fejlődés.

Sári néni! Kérdezhetek?

– Kérdezz bátran!

– Italozó apa, családi problémákat leszámítva szép gyermekkora volt?

– Zsófi! Őszintén talán bele sem gondoltam. Azt hittem elfelejtheti az ember a múltját vagy legalább a rossz dolgokat, de ahogy idősödök egyre-másra feltörnek az emlékek. Fiatalon nem gondol az ember a múltjára. Építettem a jövőmet és azt hiszem a napi teendőimmel voltam elfoglalva.

Talán tudatosan menekültem az emlékeimtől? Inkább el akartam felejteni, igen ez a megfelelő szó! Felejtés! Milyen érdekes az ember? Most idősebb korban kezdek a múlttal foglalkozni. Nem tudok nem foglalkozni vele, mert csak Jönnek és jönnek, szinte kísérnek a régi emlékek.

Iskolába imádtam járni, nagyon szerettem tanulni.

Otthon sajnos nem volt lehetőségem elővenni a könyvet. – Sári! Sír az öcséd? - mondja anyám Sári elmegyek a boltba vigyázz a testvéreidre, ne vedd elő a könyved, mert a kicsik összefirkálják. – de anyu ez házi feladat. – Tanuld meg az iskolába vagy este, ha elalszanak a kicsik. Mindjárt kialszik a sparheltben a tűz, hozzál már rőzsét a kert végéből, én nem tudok most menni, mert a húgodat szoptatom. Kislányom el kellene menni petróleumért a szatócsboltba, hazafele hozzál egy kupa ivóvizet. Így teltek a napjaim. Vigyázni a kicsikre, segíteni anyámnak.

Szép nyári napsütéses igazi nyári meleg volt, a többi gyerek kint játszott az utcán. Nyári szünet lévén, összeverődtek 15-20-an fociztak, fára másztak, bújócskáztak, felváltva bicikliztek, és amit eltudsz képzelni, rengeteg játékot kitaláltunk, boltos, tanító, kunyhóépítés és rengeteg játék, amihez csak a fantáziánk kellett, mert bolti játékaink nem voltak. Az egész földes utca (olyan homokos, mint a tengerpart) a miénk volt. Néha egy-egy lovaskocsi zavarta meg a játékunkat.

Egyik nap a gyerekek egyre hangosabban hívtak játszani, csakhogy nekem a húgomra kellett vigyázni, aki torka szakadtából bömbölt a babakocsiban hiába ráztam, beszéltem hozzá, mérgemben a dombról meggurítottam a kocsit, - menj, ha menni akarsz, sírj máshol! A babakocsi húgommal, mint a szélvész gurult le a lejtőn. Szerencsére a másik húgom valahogy utána szaladt és elkapta, mielőtt felborult volna.

Hát mit mondjak Zsófi? Nagyon megijedtem, ugyanakkor nagyon dühös voltam a világra is. Minek a felnőtteknek gyerek, ha nem tudnak rájuk vigyázni! Haragudtam, nagyon haragudtam!

– Sári néni! Maguk petróleumlámpával világítottak?

– Bizony Zsófikám! Talán 5-6-os diákkoromig olvastam a fényénél, ha egyáltalán volt elég petróleum és nem kellett lecsavarni tartalékra, néha meg gyertyával világítottunk. 

köv....

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat