BÁRCSAK

  REMETE 19 

Helén! Múlt nap, hogy telt a napod? – Kösz jól?  

 –Nem volt semmi az úton, rendesen tudtál jönni?  

 –Semmi különös, simán hazaértem.  

 –Remélem a hapsi nem inzultált, láttam a teraszra is kimentetek?  

 –Semmi gond nem volt, udvariasan viselkedett. felajánlotta, hogy hazahoz, nyilván elutasítottam. Nem kell senkinek tudni, hogy hol lakom.  

 –Zoltán látom Te kicsattansz a boldogságtól. Minden rendben?  

–Tudod Helén, éjjelente és nap nap után volt időm gondolkodni, bevallom gyötrődtem maradjak vagy menjek?! – De beláttam mindketten óriásit hibáznánk, ha most elmennék. Kemény munkánk van a birtokban, ha te Helén úgy döntesz hagyjuk a fenében, akkor nincs mit tenni. Egy idő után felveri a gaz és ennyi volt.  

Szakmámat, nincs kedvem tönkre tenni tekinthetjük az életművemnek. Ha megengeded csinálnám tovább, tudod jól ez az életem.  

Nem haragszom a nyers őszinte fogalmazásaidét. –Igen igazad van túl sokat képzeltem a kapcsolatunkban, de legalább a remény megvolt. 

 Nagyon szeretlek Helén! Ne gondolt, hogy pár pillanat alatt szertefoszlik, amit érzek. A szerelmed égeti a szívem és amíg bennem élsz táplálsz. Érzem van miért küzdenem, mert te mindig itt leszel a szívemben. Nem mondtam le rólad, Helén! Bárhova sodor az élet mindig itt leszel velem. Keresnem sem kell, mert itt vagy velem, a szívemben. 

–Megkérdezhetem ki volt a nő, aki odaült az aszalunkhoz. Gondolom régóta ismeritek egymást?......  

–Érdekel Helén! –úgy igazából érdekel?   – Egy pusziért megéri? Menj a francba, felakartalak idegesíteni, na haragudj – utolért, átölelt adott egy puszit és odasúgta szeretlek 

 –és elkezdte magyarázni, évfolyamtársak voltak egy darabig együtt jártak, de már fogalma nincs miért szakítottak. Diákoknál sokszor előfordul mindenkiben keresik a párjukat. Állompárt vizionáltak ránk a többiek ez már két éve. Most futottunk össze.  

–Fogtok még találkozni? Hogy érzed most két év után? 

–Kérlek Helén! Tudod, hogy téged szeretlek. 

–Ezt nem akarom hallani még egyszer! Érted Zoltán!  

Van más a világon, csak eddig nem láttad a fától az erdőt.  

Először anyukádról kellett gondoskodni, közben a tanulás. Nem volt időd semmire, nem volt időd magadra. Itt a tanyán jöttem én, amit nagyon bánok és a szép fiatal éveidet tönkre tették a külső körülmények, – igen én is! 

Sajnálom Zoltán! Ébredj fel! Nagyon szeretlek, de nem akarom, hogy megrekedj egy olyan nő mellett, mint én. Tele fájdalommal, tele könnyekkel.  

Mi egymás mellett elveszünk! Az kevés, hogy együtt dolgozunk és majd neveljük a gyermekeinket. Nekem ez kevés és tudom, hogy neked is kevés. Nézz rá a világra! Akár menj világgá, ne rekedj meg. Többet érdemelsz.... 

Zoltán! Eltudnád fogadni ismét a nő szerelmét?  

 –Szerelmem már van, a nőt talán! 

 –Akkor beszélj vele, hívd fel, hozd ide! Ő egy kedves teremtmény, ha még független.  

 – Most végzett az egyetemen, ép munkát keres.  

 – ragyogó! Holnap jöhet. 

 –Helén értsd meg én téged szeretlek és ez nem fog változni. 

 –Nem Zoltán! Minket a körülmények hoztak össze, semmi más. Azt akarom, hogy igazán boldog legyél, megérdemled az igazi szerelmet, amiben nincs fájdalom, amiben az őszinte önzetlen, tiszta szerelem van.  

– Helén, valaki kiszállt a kocsiból egy nagy csokor rózsával 

 –A táncpartnerem, honnan a francból tudja, hogy itt lakom?  

Te beszéltél vele Zoltán?  

–Nem senkinek nem árulnálak el. 

– Most mit csináljak? Nem tagadhatom le, hogy itt vagyok, mikor lát 

 –Menj Helén és üdvözöld  

                                   REMETE 20.) 

 Szóval?! – REMETE -HELÉNHEZ van szerencsém?  

 – Honnan tudtad, hogy itt lakom? 

 –Egy kicsit érdeklődtem, egy kicsit pletykálkodtam, volt némi követés és 

 közben ......mosolygot  

 –  Te követtél a kapumig refraktorral?  

 –Mutattam az utat, hátha nem találsz haza……ma pedig a boltos nénivel beszélgettem. Nagyon aranyos cserfes kisasszonyka, szerencsére senki nem volt a boltban, így hosszasan beszélgettünk, nekem szinte meg sem kellett szólalni. Nagyon szeret beszélni és főleg dicsekedni. Boldog, hogy Remete és a főkertész itt lakik és kérte jöjjek ki a tanyára, ha igazi kincset akarok találni.  

Képzeld el Helén: – igaza volt a néninek, mert igazi kincset találtam. Megtaláltam az igazi kincset, amit hónapok óta kerestem.   

Átadta a csokrot és csak néztem rá…egyszer csak megszólalt –berakjam a vázába?  

 –Most hívjalak be Ákos?  

 –Beülhetünk a kocsimba is..... elviszlek ahova akarod. 

 – Egye-fene gyere keresünk egy vázát, – mondtam  

Ilyen szép csokrot még senkitől nem kaptam, az-az semmilyen virágot. A kertből szoktam magamnak szedni. 

 – Még senki nem adott virágot? 

 – Még senki nem volt a házamban.  

 –Senki nem volt kíváncsi?  

 –Senki nem tudta, hogy itt élek, ezáltal senki nem volt.  

 –Tehát valóban igaz, hogy te vagy a Remete?…. Mosolygot, ezért nem árultál el semmit magadról és gondolom a főkertészed sem mondana semmit.  

 –Nem, ő sem mondd semmit.  

 –Helén elakarlak vinni egy helyre, ha megbízol bennem-  

Nem megyünk messze és hamarosan visszaérünk.  

 –Szólók Zoltánnak  

 –Mehetünk, beültünk a kocsiba és a temetőbe mentünk. 

Milyen különös egy világ?! Szólaltam meg. 

Egyszer olvastam:  

“a temetőben mindenki furcsán viselkedik 

 és békén hagyja azokat, akik furcsán viselkednek.  

Ha a temetőben egy kőhöz beszélsz,  

azt gondolják agyadra mentek az érzelmek,  

ha ugyanezt egy parkban csinálod letartóztatnak.” 

Rám nézett és megszorította a kezem.  

Továbbiakban szó nélkül mentünk kerülgetve a sírokat.  

Egyiknél megálltunk egy fiatal nő arcképét láttam. Ő letett egy fehér rózsát a sírra és elindultunk.  

Pillanatra Ákos megállt: – a feleségem azt mondta túl sokat szenvedtem, most már éljem a saját életem. Neki nagyon jó helye van és boldog. Azt kívánja, hogy legyek én is nagyon boldog a szívem választottjával és megpuszilt.   

–Nem voltak szavaim, mintha megnémultam volna. 

 –Hazaértünk, megkínáltam üdítővel és közöltem vele nekem most le kell innom magam. leültem a fotelben és ittam. Semmi értelmes dolog nem jutott eszembe.   

Csendet Ákos törte meg – igen Helén! Két éve autóbalesetben halt meg a feleségem.  

Két éve senkinek a derekát nem öleltem,  

senkivel nem táncoltam,  

senkivel nem beszélgettem,  

senkinek a társaságát nem kerestem,  

senkit, senkit, senkit egyedül te vagy az Helén, akivel mindezt megtettem.  

Akit Igazán szeretni tudok, oly annyira, hogy az életem része lettél.  

Ákos ne mondj ilyet. Hiszen nem ismerjük egymást, fogalmam nincs, hogy ki vagy? Annyit tudok, hogy meghalt a feleséged. Nagyon sajnálom, de ennél többet nem tudok rólad, mint ahogy te sem tudsz semmit rólam.  

 –Ha azt mondom: kutatóorvos vagyok, ez mondd valamit? 

 –Persze, hogy mondd, mert okos nő vagy, de emberileg semmit nem tudtál meg!  

Helén kérlek ne légy ilyen bizalmatlan. Hozzád jöttem, téged kutattalak. Semmi kedvem nem volt minden hétvégén a bárba ülni és várni mikor toppansz be. Hiába érdeklődtem senki nem tudott rólad semmit.  

 –Most innom kell újra!  

– Helén nem lesz sok? Kérdezte  

 – Kutatóorvosnak tudni kell mennyi a sok, egy kurva nagy trauma után.  

Ittam, ittam, mert elakartam üldözni magamtól Ákost, de sikerült ruhástól elaludnom. Azt hittem mire felébredek már hetet-hét országon túl van, de tévedtem.  

                                            REMETE 21.)  

 Elkészítette a reggelit és befűtött a kandalóban. 

 – Nagyon szégyellem magam és rettentően dühös vagyok magamra,  

most biztos haragszol?  – kérdeztem. Rögtön megfürdök..... 

 – Nincs okom haragudni, semmi rosszat nem tettél. Egyszerűen ki kellett engedned a felgyülemlett feszültséget. 

Bementem a szobádban és csak néztelek. Olyan szép voltál, legszívesebben melléd feküdtem volna csak féltem, hogy nem tudom megállni a simogatásnál.  

 –Nagyon rendes vagy Ákos! A férfiak többsége nem hagyna ki ilyen lehetőséget, sőt képes lenne megerőszakolni a nőt.  

 – Azok a férfiak nem tudják milyen egy nőt szeretni.  

– Nem értelek Ákos! –Egy ilyen szerencsétlen nővel töltöd az idődet?  

Ráadásul sárgaföldig issza magát. – Annyi szép, értelmes nő van, miért engem, miért…? Én egy egyszerű, hétköznapi nő vagyok és ráadásul piszkosul szétesve, másnaposan, rothadtul pocsékul. Hónapok óta rettentően fáradtan. Sok munkát vállaltam és most nagyon kimerülten. Egyiket se tudom végezni, így kénytelen vagyok lezsibbasztani magam, így legalább kissé vigasztalom magam.   

Ákos átölelt, mintha mindenről tudna: – megoldjuk Helén!  

– Úgy készülj, hogy két hétig szabadságon leszek, elmegyünk feltöltődni!  

–Hova? 

–Amíg aludtál megrendeltem a szállást, majd útközben meglátod hova megyünk.  

Kétszobás lakosztály, ha akarod egybe nyitjuk, ha nem, akkor akár kulccsal bezárhatod. Holnap bármelyik napszakban birtokba vehetjük.  

 – Remélem ott is lehet inni, mert néha el kell zsibbasztani magam.– Jól bemutatkoztam. – Mi? – Szégyelljem magam?!  

Hagyd itt ezt az alkoholista hülye tyúkot, pont ilyen kell neked?  

Normális vagy Ákos?   

–Helén! Szabadságon leszünk, még én is inni fogok. Leteszem a kocsit és utolsó napig az sem érdekel, ha ellopják.. Köztes napokon mindent szabad.  

Egyébként vigasztalásul közlöm veled Te sokkal erősebb vagy, mint én voltam valaha is. Volt időszakom, amikor napi szinten ittam, mint a kefekötő, majdnem ráment a munkahelyem.  

 – Milyen típusú részeg vagy Ákos? Csendes, szelíd, durva, kötekedő, verekedős?  

Helén! …– sorold még a jelzőket 

Ritkán iszom megnyugtatlak:  – olyankor piszkosul jókedvű, ahol lehet énekellek és ahol nem lehet ott meg pláne éneklek. Sokszor csatlakoznak hozzám a vendégek is. Előre kijelentem: olyan helyre megyünk, ahol eleve üdülő övezet. 

 – Tehát nem kell félnem tőled?  

 –Ezt megsem hallottam Helén!  

Csodás három napot, három éjszakát töltöttünk együtt, mégis külön. Együtt mentünk mindenhova, fürdőbe, étterembe, sétálni, városnézésre. Rengeteget beszélgettünk és rengeteget hülyéskedtünk. Szinte állandóan mosolyra állt a szánk. Kellemes partnerek voltunk egymásnak. Három éjszaka külön aludtunk Ákos megértő volt. Tudomásul vette, hogy nekem túl gyors a tempó. Egy-egy ölelés bárhol belefért, fürdőn, étteremben, bárhol, ahol voltunk. Sokan azt gondolták, hogy nászutasok lehetünk, úgy viselkedtünk. Negyedik este az ágyamba fészkelte magát. 

 – Nem leszünk így jó,  –mondtam 

 – Így leszünk jó, –mosolygot és karomnál fogva behúzott az ágyba. Átölelt és hosszan csókolt. – Veszettül kívánlak mondta. –Nem jobban, mint én  

 –gondoltam, de nem mertem kimondani. 

Az előbb olyan jó érzés volt elkapni a karod. Az ölelésed, a csókod bebizonyította, hogy érdemes volt várnom rád. Szeretlek mindenestül…  

Most már én sem bántam, hogy az ágyamban várt rám. Végtelenül gyengéd és határozott férfi, mentálisan erős, de nem birtokló személyiség, ami nagyon tetszett benne. Éreztem: a lelke mélyéről fakad az érintése, gyengéd, finom és mégis határozott. Kioltotta belőlem a félszegséget oly annyira, hogy magam is csodálkoztam, hogyan tudok így megnyílni, odaadni magam egy férfinak. Sokáig élveztük egymás társaságát az előjáték részeként, majd   

egymásba gabalyodtunk és elrepített a csúcsra, csak utána foglakozott a saját kielégülésével és vele ismét a gyönyör részese lettem. Soha nem éreztem még ilyen boldog érzést, amit Ákos nyújtott. Tudta, hogy mire van szükségem. Érzelmileg rettentően érett férfi. Boldog voltam egész szabadság alatt. Utolsó nap megvette a gyűrűket. Rövid idő alatt a felesége lettem.  

– Feleségemet nagyon szerettem, de téged Helén szerelemmel szeretlek. Az életemet odaadnám érted. Azt szeretném, ha mindig boldog lennél mellettem.  

 Ákos! Nyugalmat, biztonságot, szívemben békét hozott.  

– Házaságunk alatt egyszer megjegyezte: ha Zoltánnal együtt lennél, nem tudnám megcsalásnak felfogni. Tudom, hogy nagyon szeret téged, de azt is tudom, hogy soha nem csalnál meg.  

– Jól ismersz, nem tudnám megtenni és Zoltán sem.  

A mi kapcsolatunk megmarad plátói szerelemnek és ez így van jó.  

 Hiányzik a tanya, hiányzik minden, ami a tanyához fűz.  

Hiányzik Zoltán, de nem merek menni, mert félek magamtól, még mindig úgy érzek iránta, mint az elején. Találkozni csak nyílt utcán, esetleg kávézóban, mert nem engedünk teret az érzelmek elszabadulásának. .  

– Ákos! Te hogyan cselekednél Zoltán helyében? Látom nagyon szenved és boldogtalan Julival.  

– Igen! Zoltán nagyon szeret téged, oly annyira, hogy inkább elviseli a saját szenvedését, csak téged boldognak lásson. Mihelyt látná rajtad a boldogtalanságot, abban a minutumban cselekedne, ép ezért nem megy el mellőled. Elvisel minden fájdalmat csak téged boldognak lásson.  

– Te mit csinálnál Ákos?  

– Elmennék a világ másik végére, nem felejteni csak ne lássa senki rajtam a szenvedésem.  

– A szerelem öl? 

 – Igen Helén öl, a beteljesületlen szerelem felemészti a lelket és a lélek az egész embert.  

Zoltánt ne féltsd! Ő boldog mert látja, hogy a szerelme boldog és én mindent megteszek, hogy mindig boldog legyél. Imádlak Helén.