CSAK ÚGY

            72.)  

Miért ilyen sürgős ide jönnöm? Csak nincs valami baj magukkal?  

Gabi bácsi jól tetszik lenni?  

Kislányom most, hogy itt vagy már jól vagyok. Akkor mégis mi történt?  

Gyere be hozzám, mutatok valamit.  

Ezt a beszélgetést ma rögzítettem, hallgasd meg.      

Gabi bácsi! Tudja jól, engem nem érdekel mások beszélgetése.  

Zsófi! Kérlek, hallgasd végig, ez nem az öregasszonyok pletykálkodása.  

Úristen! Ez Gabriel?!

Végig megjátszotta magát, végig színészkedett?  

Kihasználta a jóságom és csak cselédnek tartott? - Hiszen maguknál még a házvezetőnő is együtt eszik az asztaluknál. Mi történt velem, hogy nem vettem észre? Mit művelt velem? Én, csakis én vagyok a hibás!  

Részegen már a fejemhez vágta a zabi gyerek históriát, de utána hízelgett és elhittem, csak az ital beszélt belőle. Sári nénitől és mindenkitől elszakított. Sehova nem engedett, az önbizalmamat már félig sikerült lerombolnia. Hazudott a barátjának is. Hónapokig hozzám se nyúlt, mint két idegen úgy éltünk egymás mellett.  

Hogyan éljek tovább Rózsi néni, Gabi bácsi? Szégyen nélkül nem lehet elviselni.  

Nyugodj meg kislányom, ne sírj! Ezt a semmirekellőt élete végéig diliházba juttatom, ha addig élek is. 

Emlékszel a múltkor mit meséltem? Milyen mesés helyen, zegzugos, ösvényen vezető földes úton jártam? Azt hittem soha nem lesz vége a sövénnyel szőt útnak, egyszer csak megpillantottam a gyönyörű tisztást. Látod Zsófi? Mindenhonnan van kiút. Itt a térkép, lerajzoltam. A sofőrömmel indulj, amilyen gyorsan csak tudsz. Lilire majd vigyázunk a mamával!  

Kislányom siess… valaki vár!  

– Nem Gabi bácsi! Nem mehetek.  

–Kérdem öntől: – igaz Alberto verseiből áradt a szeretet, minden lépésemről tudd, mégis felteszem magamnak is a kérdést, ha annyira fontos lennék számára miért engedte, hogy éveken keresztül kihasználva, rabszolgaként szenvedjed egy másik férfi oldalán?  

- Ha ön azon a bizonyos napon nem bukkan Alberto nyomára, mondja kérem:- meddig várhattam volna a leveleire? Talán a halálos ágyán oda hívat, vagy végrendeletében megkapom a leveleit?  

Újra és újra kérdem: - mikor, hogyan értesültem volna róla? Azt se tudtam él-e vagy sem.  

Másik fontos kérdés: - kitől tudott rólam? - Ha ő követte minden lépésem, miért nem láttam? Miért bujkált? Miért olyan titokzatos? Talán álruhába, szakállal, parókában figyelt, vagy ki volt a hírvivője?  

Az utolsó félév leveleiben annyit írt: várlak.  

Hol, mikor? Fogalmam nem volt, hogy a világ melyik részén él. Ő jelt várt. Milyen jelt? Hangosbemondón kiabáltam volna: - hé. Hé, … itt vagyok!?   

Gabi bácsi! Nem értek semmit! Sajnálom, - nem tehetem, hogy elmenjek hozzá.   

 Kislányom régóta figyelem a fiam viselkedését, csakhogy eddig nem volt bizonyíték a kezemben. Bármennyire fájt, - én sem tudtam szólni neked. Amikor eljöttetek hozzánk, úgy viselkedtettek, mint ahol minden rendben van. Néha azt gondoltam magamról: - az öregkor szenilitása lett úrrá rajtam.  

- Mondd kislányom? Hogyan avatkoztam volna bele az életetekbe? Bizonyosságomhoz kellett a gyermekkori jó barát, akiben Gabriel megbízik, akinek elmeséli az érzelmeit, gaztetteit. Régóta leakartam leplezni a fiam. Ernesto a barátja kapóra jött. Tudtam a barátjával igazi kapcsolatot ápol, soha nem volt előtte titka.  

Bátorságot vettem magamon, - most vagy soha! És a mikrofont Rozival elhelyeztettem a fiam közelében.  

                                 ....

Alberto hosszú évekig ugyanúgy várt, mint én. Várta a megfelelő alkalmat. Bebizonyította a szeretetét az egyetlen nő iránt, akiért érdemes élni.  

 Bevallom neked kislányom: - így öregedő fejjel őszintén felnézek Alberto kitartására.                        

- Most nagy szükségem lenne Sári néni meglátogatására. 

- Zsófi! Félünk egyedül elengedni! Gabriel, mint a meglőtt vad úgy fog viselkedni. Hívd fel Sári nénit, érte megyünk. Itt biztonságban lesztek.  

folytatás