57.

Szegény Sári néni mennyi tragédián ment keresztül és még én panaszkodok egy rossz álom miatt. Isten bizony, ha most nem hozol el Sári nénihez otthon biztos becsavarodtam volna a depresszív gondolataimtól.

Ahogy mesélte az élettörténetét folyton arra gondoltam, hiszen nekem semmi bajom nincs. Nem szólhatok egy árva rossz szót sem. Az élet mindig kegyes volt hozzám, csak nem vettem észre. Apró-cseprő feladatokon jár az agyam és közben elvegyülök a részletekbe. Nem veszem észre, hogy magától megoldódnak azok a jelentékeny dolgok, amin napokon keresztül rágódok. Ez így nem mehet tovább.

Eldöntöttem: magasabb célokat tűzők ki magam elé és, ha törik, ha szakad megfogom valósítani. Elég volt az önsajnálatomból.

Gabriel! Belegondoltam abban is, szüleid két bőrönddel kezdték az életüket és megvalósították az álmukat, az életüket.

– Zsófi drágám tudhatom mire gondolsz a magasabb célok kitűzésével?

– Még nem tudom, annyit tudok: előre, mindig csak előre. Hiába síratom a múltat a múltból csak tanulni lehet, de visszahozni nem és nem is akarom. Ha a tegnapon merengek félő, hogy ugyan abba a pocsolyába beleesek és a jelen, a jövő elmegy mellettem.

Sok tervem van, többek között a tanulás. A tudást senki nem veheti el és tudással gazdagabbnak, magabiztosabbnak érzem magam.

Másik tervem a vállalkozás. Nekem senki ne mondja meg mit gondoljak, mikor, mennyit dolgozzak. Nem robot munkára születtem.

– Zsófi! Nem ismerek rád! Mi történt veled?

– Semmi különös nem történt, egyszerűen felébredtem a mély álomból.

– Gyermekemnek tartozok annyival, hogy jó irányba tereljem az életét.

– Drágám! Én beleférek a nagy terveidbe vagy ismét mérlegre teszel?

– Jaj Gabriel, hogy kérdezhetsz butaságot? Te már hozzám tartozol és együtt döntünk mindenben.

– Hazaviszlek és ha megengeded lesz egy fontos telefonom, utána a tied leszek ma, holnap és örökre.

– Rendben Gabriel.

 

– Üdvözlöm Sári néni! Gabriel vagyok, bocsánat, hogy telefonon zavarom.

Először is szeretném megköszönni, amit Zsófiért tett. Újra látom mosolyogni a búskomorsága elillant. Kedvesem  ismét a régi fényében tündököl.

Kérem árulja el mi a titka?

– Gabriel! Nincs ebben semmi titok, ördöngöség meg pláne nincs. Egyszerűen csak beszélgettünk és meséltem, mint annak idején a kislányomnak mesélt

- Rémusz bácsi a TV-n keresztül.

Következő...

 

Oldal: 57.)Beleférek a tervedbe vagy mérlegre teszel?
CSAK ÚGY - © 2008 - 2024 - marara.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat