CSAK ÚGY

17.) rész

Felnőtt fejjel sokat gondolkodtam apámról, vajon miért lett ilyen? Szülei gazdálkodtak, lovaik tehenük földjük volt.

A családja szegényesen élt, de becsületesen megéltek abból amit termeltek. Nem voltak kulákok, így őket nem éríntette a szocialista átállás sem. Két fiú testvére iparkodó, családszerető, dolgos emberek lettek.

Gyermekkorukat nem ismerem, annyit tudok, hogy az anyukáját gonosz, fukar asszonynak könyvelték el a falujukban.

Nevelőapám már az első feleségével is gorombán viselkedett, 2 fiú gyerekét soha nem látogatta,- igaz a volt felesége gyermektartást sem kért, csakhogy ne zaklassa őket.

Apámon többször éreztem; - igazán sehol nem érzi jól magát, mintha talajvesztett lenne és az alkohollal oldaná a feszültségét.

Igazán társaságban jött elő az elfolytot agressziója. Önmagát sehogy nem tudta elhelyezni a világban.

A szűk családján belül is tele volt kételyekkel, ugyanakkor többet gondolt magáról, mint ami valójában.

Az öcséim ugyan ezt az utat járták be. Egyszer bennragadtak a mocsárban és onnantól nem tudták merre van az előre.

Olvastam valahol: az öröklődés egy-egy generációt átugorva erős igazán. Ez a felismerés igaz lehet, de valami okból kifolyóan a családunkra kivetítve, - nem kellett generációs átugrás.

Egyszer majd kitérek a Ratkó korszak gyerekeire és a drasztikus abortusztilalom és gyermektelenségi adóra is.

következő....

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat