52. rész

Nelli! Szabadságot vettél ki, míg a kórháziágyat nyomtam? – Igen Zsófi. Nem mondom, hogy nem hiányoztál Lilinek, állandóan az ajtót leste, várta mikor toppansz be. Este nyűgösebb volt, akkor Bandi jól lefárasztotta. Megszokott 1 mese után követelte a másodikat vagy amíg el nem aludt.

– Gabriel nem volt itt?

– El kell mondjak valamit, légy szíves hallgass végig. Tudod nagyon jól! Az orvos közvetlen családtagnak adhat felvilágosítást, főleg bűntény esetén. Gabriel zokon vette, hogy csak barátodnak tituláltam. – Egy szóval: kizártam a családi körből. Mérgemben fejéhez vágtam mindenki gyanúsított főleg, hogy nagy vagyonnal rendelkezel.

- Nelli! Te meg vagy őrülve! Gabriel semmit nem tudott. Soha nem beszéltünk pénzről. Minket nem a pénz köt össze! Se őt, se engem nem érdekel a vagyon. Az apjának állandóan rágja a fülét hagyja abba a vállalkozást, élvezzék végre az életet, de az öreg önfejű makacs.

– Most már tudom Zsófi! De olyan idegállapotban kicsúszott a számon. Hidd el, ha tehetném visszaszívnám, de a megtörténteket nem lehet semmisé tenni. Gabriel annyit mondott beszélgessek a kövekkel, azok többet fognak ezentúl mondani, mint ő nekem. Azóta kerüli a jelenlétemet is. Elrohant a kórházból. Amíg 3 napig intenzíven voltál, Ő egyfolytában ivott. Ahogy a kórterembe kerültél Bandi ment érte. Valahogy kijózanította, életet lehelt bele és behozta hozzád.

– Tehát azért volt olyan nyúzott, borotválatlan?

– Igen Zsófi! Megtudsz nekem bocsájtani?

– Hugom vagy, féltetél! De kérdem én, most hogyan nézzek Gabriel szemébe? – Joggal híheti harácsoló, hülye k@rva nő vagyok, aki pénzes férfiakkal áll szóba a vagyonuk miatt…. Ezek után nem csodálkoznék, ha elhagyna. Gabriel feltárta a legtitkosabb magánéletét, anyagi helyzetét, én bezzeg eltitkolok előtte mindent. Most mit csináljak Nelli? Biztos vagyok benne ezek után elhagy. Mondd meg mit tegyek?

– Zsófi, ha igazán szeretitek egymást, akkor nincs félnivalótok semmitől.

– Hugi! Tiszta szívemből felnézek rátok és irigyellek téged és Bandit. Mindig olyan családra vágytam, mint a tiéd. Egymásért-együtt, ti soha nem ismertek akadályt.

– Mihelyt felépülsz elmegyünk apuékhoz. Rendben Zsófi?

 

Csengetnek, - biztos a postás.

– Szia Nelli! Milyen érzés beszélgetni a kövekel?

– Szia Gabriel! Zsófi a szobájában.

– Rögtön gondoltam, hogy nem az emeleten.

– Hányszor kérjek még bocsánatot? Térdeljek le előtted?

– Felesleges Nelli, nem foglak felemelni a térdeplésedből, különben már nem sokáig jövök a barátnőmhöz.

– Szinte sejtettem! Zsófit csak kiakartad használni, hát tudod mit Gabriel, menj a francba, elege van Zsófinak abból, hogy a vagyonáért szeressék. Nyitva az ajtó légy szíves fáradj ki, menj az utadra.

– Előbb beszélek a barátnőmmel, elvégre még a barátnőm.

Zsófi drágám ne haragudj a késésért. Hatalmas dugóba keveredtem, valamelyik őrült az autópályán 180 Km-es sebességgel nekiment a korlátnak, majd a fa állította meg.

– Mit kerestél az autópályán? Nem azon szoktál jönni!

– Most arra volt dolgom! Pillanat…hova tettem? Már megis van! - Kérlek csukd be a szemed! - Kinyithatod!

– Leszel a feleségem?

– Gabriel, válaszom előtt valamit meg kell beszélnünk.

– Zsófi drágám, semmit nem kell megbeszélnünk!

– Válaszodra várok.

– Igen. 

folyt.....rész

 

Oldal: 52.)Minket nem a pénz köt össze!
CSAK ÚGY - © 2008 - 2024 - marara.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat