CSAK ÚGY

2.) Rész

Azért élek, hogy elmeséljem az életem

– Milyen melegen süt a nap! Szinte éget, 30C' nyár, a tavaszban. Imádom a meleget, nyugtatóan hat az ízületeimre, szinte érzem, ahogy a csontjaimon simogatva áthatol.

Tudod kislányom! - Ugye hívhatlak így? Olyan öreg vagyok szinte nem is a lányom, hanem az unokám lehetnél. –

Persze Sári néni, – megtisztel.

– Amíg vártam rátok, elgondolkodtam; – valójában ki is vagyok? Migráns, bevándorló, betelepedett vagy simán ember, aki örök életében szerette a szép szót, jó társaságot, munkában a precizitást, szórakozásban a kikapcsolódást. A zene nyugtat, veszekedés szomorúvá tesz.

Interneten olvasom, Tv-ben nézem, hallgatom hazám híreit és öregségemre kell, feltenni magamnak a kérdést ki vagyok valójában? Évtizedekkel ezelőtt neki vágtam az ismeretlenbe. Migráns, bevándorló vagy egyszerűen otthon kereső lettem?

Indulás előtt elbúcsúztam az imádott szomszéd nénimtől, Ő azzal indított útra, – "bárhova sodor az élet, soha ne feledd, - ahol születtél, az a hazád.

Otthonodat ott leled, ahol jól fogod érezni magad. Menj Sárikám, ha úgy érzed menned, kell, menj! Arra kérlek, soha ne feledd honnan indultál."

– Évtizedek múltán is világosan emlékszem a mondataira. Sokáig leveleztünk, néha látogatóba haza mentem. Vonatról leszállva hozzá vezetett az első utam. Szívem most is megtelik boldogsággal a rengeteg emléktől, a szeretettől, amit Ő jelentett nekem. Minden gondom, bánatom megoszthattam vele, még nagy betegen is tartottuk a kapcsolatot. A levelein szinte éreztem a betegség okozta fájdalmat, igaz panaszkodó mondatot soha nem írt.

Évek óta már nem készülök haza, a hazámba.

Minek mennék?

A fellelhető (élő) ismerősök, rokonok megváltoztak. Búskomor, fáradt lelkületű, aszalódott zombikká váltak. Fiatalok lelkivilágát nem ismerem.

Internet, televízió segítségével próbálok tájékozódni. Szemdülledve olvasom a migránsok utálatát.

Mi lett a hazából? Kérdem én: vajon az ítélkezők megtudják mondani ki volt az ősük? Magukat hova sorolják? Német, román, szlovák, szerb, ruszin, szlovén, zsidó és a sornak itt nincs vége.

Az otthonomnak ezt a helyet tekintem, itt befogadtak, jól érzem magam.

Mosolygok és vissza mosolyognak.

Beszélek és szólnak hozzám. Közértbe, étterembe, utcán, parkban megállunk egy-egy szóra, örömmel üdvözöljük egymást.

Senki nem kérdezi honnan érkeztél? Miért fehér, sárga, barna, netán fekete a bőröd?

Nézzünk szembe a ténnyel: minden ember, aki elhagyja a szülőföldjét, az mind migráns, ha tetszik, ha nem!

Régen nem volt migráns, ellenben volt bevándorló, menekült, deportált (lakóhelyükről erőszakkal kitelepített) Vajon századokon keresztül hány magyar (menekülve vagy önként) találta meg az otthonát szerte a világon? Látod

Zsófikám! Megint elkalandoztam. Tudod kislányom így idős fejjel se tudom felfogni a mérhetetlen igazságtalanságot, az egymás elleni gyűlöletet.

A pénzimádó emberek lelkét megöli az önzés és nem veszik észre, hogy a lélek halálával megszűnnek embernek lenni.

– Sári néninek az élettörténete fontos számomra. Ha megengedi egyszer papírra vetem. – Zsófi! Azt a fejezetet, amit tegnap meséltem az maradjon kettőnk között, majd, ha meghalok nem bánom.

Feltételem: a személyem maradjon inkognitóba. – Természetesen.

– Órák óta milyen nyudodtan alszik Lili? Biztos érzi, hogy fontos a beszélgetésünk. Ajjaj, kár volt megszólalnom, máris mocorog, talán meghallotta a nevét. Ébredés után éhes lesz, mert a gyerekek mindig éhesen ébrednek, de nem baj! Vettem a kislányodnak bébikaját és teát.

Képzeld el! A boltos csodálkozott a bébikaja láttán, talán azt hitte, diétázom, ha-ha.. – mosolyogtam is magamban. Ma siettem, így nem volt időm beszélni a pénztáros kisasszonnyal, majd holnap nevetünk egy nagyot a tévedésén. Zsófi ugye nem haragszol?

– Dehogy haragszom, boldog vagyok. Figyelmessége könnyet csal a szemembe. – Ismét elfecséreltem a délutánod, pedig látom ismét könyvvel a kezedben érkeztél a parkba.

– Könyv nélkül nem indulok sehova. Ne tessék idegeskedni, az olvasás meg fog várni.

Örömömre szolgál a jelenléte, nagyon élvezetes Önnel beszélgetni és köszönöm a bizalmát.

Lili, kislányom! Te megint végig aludtad a délutánt? Gyere pelenkacsere, evés-ivás, játék és utána szépen hazasétálunk.

Persze előbb hazakísérjük Sári nénit, a fogadott mamánkat.

Következő: 

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat