46.

Ülök a padon, egyszer csak egy fiatal nő kiabálására leszek figyelmes,

- "fogják meg tolvaj, ott fut kapják el!"

A férfi a padom irányába rohant, tehát tisztán láttam az arcát. Arrébb egy pillanatra megállt a táskából kivett valamit, a táskát a földre dobta. Olyan 35-40 év körüli férfinak saccoltam.

Zsófikám! Rettentően sajnáltam a kisasszonykát, de elfogni nem tudtam volna a megtermett férfit.

Szerencsére a táska tartalmából csak a pénztárca hiányzott, ami persze nagy baj! Az asszonyka elmondása szerint benne volt a fizetése. Banánon kívül semmi nem volt nálam, azt odaadtam a kisfiának.

Hazugságnál, becstelenségnél a lopás a legnagyobb bűn!

Én már csak tudom, - 8-9 éves lehettem, talán a hormonok jelezték a serdülőkor kezdetét vagy nem tudom mi történt velem, iszonyatosan kívántam a csokit.

Lényeg az! Anyu és a szomszéd néni beszélgettek.

Milyen egy gyerek? - Szereti kihallgatni a felnőttek beszédét.

Mondja a néni hamarosan összegyűlik a férjemnek a télikabátra való, végre szegény uram nem fog fázni.

Teltek a napok, anyunak hiába mondtam vegyen csokit, nemhogy csokira, de kristálycukorra is alig tellett.

Gondoltam magamban átmegyek a szomszéd néniékhez játszok a gyerekeivel és közben 1-2 forintot elveszek, biztos észre se veszik.

A tervem jónak bizonyult de volt egy kis bökkenő! Papír 100 Ft-sokat találtam a ruhásszekrénybe. Tudtam, hogy az nagyon-nagy pénz és nem szabad.

Zsófikám úgy hidd el! Máig megfejthetetlen, szinte túlvilágihang súgta: vedd el.

Körülnéztem, senki nem volt a szobába, a gyerekek az udvaron játszottak, a szomszéd néni valahol a kertben volt.

Megfogtam 1 db százast és eltettem. Még aznap rohantam a boltba és vettem legalább 5-6 db különböző fajta csokit.

Az idős boltos bácsi furcsán nézett rám, mert nagy pénzzel fizettem.

Megkérdezte,- még valamit? Mivel másra nem volt szükségem a visszajárót átadta, még utánam is szólt: vigyázzak a pénzre.

Hazafelé még az úton az összes csokit megettem. A maradék pénzt (sok maradt) nem tarthattam meg, azt mondtam otthon, - az utcán találtam.

Még aznap este lelepleződöttem. A boltos beszélt apuval, apu rögtön ment a szomszédasszonyhoz a pénzt visszaadni.

Szüleim elbeszélgettek velem a helyes viselkedés fontosságáról, persze kissé megdorgálva, azon kívül soha senki nem szólt a lopásomért.

A felnőttek tudták a gyerekekhez türelemre, megértésre nagyfokú támogatásra van szükség.

A két család életük végéig szerették, tisztelték és ahol tudták segítették egymást.

Megtanultam, hogy kérés nélkül még egy gyufaszálat sem szabad elvenni a másiktól.

Mai napig szégyellem magam, ha csak rá gondolok.

Következő rész...

 

Oldal: 46.)kérés nélkül még egy gyufaszálat sem
CSAK ÚGY - © 2008 - 2024 - marara.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat