BÁRCSAK

    REMETE 22.) 

Bátyám hazaérkezése kapcsán mozgósítottam Zoltánékat is.  

Farmon tartottuk az ünnepi ebédet. A hangzavartól alig hallottuk egymás szavát.  

Megebédeltünk, a fiúk ittak, kártyáztak, szakmai dolgokról beszélgettek. Mindenki jól érezte magát kivéve Juli. Félre hívtam beszélgetni.  

– Juli, nincs valami fényes kedved, történt valami?  

– Szokásos Helén 

–Bocsáss meg én a szokásosról sem tudok, mondanál valamit?  

– Beszéltél mostanában Zoltánnal?  

– Nem, ha néha kijövök csakis hármasban beszélgetünk. Tudod jól mindig sietek. Annyi munkám van ki sem látszom a fejemből. Mondj már valamit Juli?  

–Tényleg nem panaszkodhatok Zolira, nagyon rendes hozzám, de elmegyünk egymás mellett, mint két idegen. Hónapokon keresztül hozzám sem nyúl. Ha kérdezem: az a válasza fáradt.  

Ennyire nem lehet fáradt? Már arra is gondoltam, hogy van valakije, azért ilyen rideg hozzám. Régebben tervezgettük a babát, már arról sem akar hallani. 

 Ha felvetem a témát: –már nem akar gyereket, azt mondja, ha nem tetszik a helyzet el is lehet menni. Ő nem keseríti meg az életem.  

– Juli! Beszéljek vele? Talán tényleg elfáradt, belefásult az egészben, a munkában. Tényleg sokat dolgozik, elkezdtetek építkezni is. Miért nem mentek 1-2 hétre kikapcsolódni?  

Vajon mi járhat Zoltán fejében? Nem szokott ilyen lenni.  

– Nem tudom Helén, de nagyon elvagyok keseredve. Ebben a házasságban úgy mentem bele, hogy megtaláltam a helyem, boldog vagyok. Nagyon jó férjet fogtam ki, ennek már vége! Kijelentette bármikor elmehetek, nem áll az utamba.  

 – És te, hogy vélekedsz?  

 –Kiadta az utam, meddig várjak még Helén?  

– Tudod jól Juli, minden házasságnak van mélypontja, talán nálatok most jött el. Átlendültök rajta és helyre áll minden.  

Megkérdezem a fiúkat este elmegyünk-e bulizni?  

–Szóval fiúk megyünk bulizni?  

– Persze, hogy megyünk, de egy kikötésem van: azt a ruhát vedd fel, amiben először megláttalak. –mondta Ákos 

–Abban a ruhában? – Helén azt én vettem neked és nem azért, hogy behapsiz! – mérgelődött Zoltán.  

Elakartunk menni bulizni és azt mondtad nincs ruhád, azért vettem, nem azért, hogy más elcsábítson!  …...elhallgatott – Emlékszel Zoltán, azért vetted, mert a kirakat előtt megjegyeztem: – milyen jól nézz ki és másnap elmentél és megvetted.  

 – És megköszönted Helén? – Kérdezte Zoltán 

– Igen, de nagyon haragudtam rád: – azt a kevés pénzed is elpazaroltad…. 

 – Figyelem! –  Egy kis kirakós játék: –mondta a Balázs 

 – Tehát! Zoltán vett Helénnek egy ruhát, hogy csinos legyen a buliban, na de mit-ád -Isten – Zoltán nem gondolt arra, hogy egy idegen lesben áll Ákos személyében és lecsap Zoltán kedvenc ruhájára? – Így volt Helén? Jól értem?  

– Pontosan így volt bátya……. 

Ezt még én sem tudnám utánatok überelni. – bátyám nagyokat nevetett 

– Akkor most felvetődik a kérdés: –mi legyen a ruhával? Bedobjuk tombolára vagy árverezzük? Amíg kitaláljuk mi legyen a fránya ruhával, nos addig induljunk vacsorázni és irány a buli – Mondta Balázs.  

                             REMETE 23.) 

 – Fiúk engedjétek meg, hogy az első táncot a húgomnak szenteljem 

 – Sógor nyugodtan viheted a feleségem, egy gondot levettél a vállamról,  

 – Zoltán kivételével mindenki nevetett, mert tudták csak viccel Ákos 

 – Most már ne sokat igyatok fiúk: – jegyeztem meg.  

Ákos felkérte táncolni Julit – gondolta megkérdezi, miért olyan szomorkás. 

 – Nincs semmi probléma, egyszerűen nem érzi jól magát mostanában. 

 Házassága is labilisnak bizonyul, ellaposodott, elfáradt.  

 – Te fáradtál el vagy Zoltán?  

 – Én szeretem Zoltánt, – mondja Juli  

 – Kár lenne értetek, szép összeillő pár vagytok. Juli ne add fel. Hosszabb házasságban előfordul, hogy ellaposodik a kapcsolat, majd erőre kap és jegyezd meg Juli: egyik fél mindig jobban szeret, – ez törvényszerű.  

 – Ákos! Ti miért tudtok ilyen jól működni? Kérdezte Juli 

 – Mert minden percben lesem Helén kívánságát, nekem ő a fontos, utána jövök én.  

–Nézd Ákos hogyan táncol Helén és Zoltán? Te nem vagy féltékeny?  

–Nincs ebben semmi különös, mint két igazi barát úgy táncolnak. Ők nagyon össze nőttek. Egymás rezdülését is ismerik. Juli! - Akkor lenne probléma, ha ketten elvonulnának legalább egy órára. Egyébként a féltékenység betegség és nincs okod rá. Helén nem tenné meg és Zoltán sem.  

Közben én Zoltánnal táncoltam 

 – Végre átölelhetlek, annyira hiányzol Helén. Lelkem kiszárad az ölelésed hiányától. Erősen magához szorított  

 – Mindenki minket figyel Zoltán, kérlek ne csináld. 

 – El fogok válni– minden átmenet nélkül az arcomba nyomta, majd folytatta nem tudok együtt élni azzal, akit nem szeretek. 

Sírni lett volna kedvem, ahogy Zoltánt hallgattam. Tönkre tettem szegény férfit. 

Azt gondoltam könnyen kiheveri a kapcsolatunkat, de tévedtem. Tehetetlen vagyok. Nem hagyhatom el a férjem egy másik szerelemért vagy fogalmam nincs mit érzek Zoltán iránt, mindig is szerettem. 

Kár, hogy nem lehet kettő férjem, ahogy kigondoltam kegyetlenül nevetni kezdtem, – bolond vagy Helén! Bolond, bugyuta Istenem ilyen normálatlan nő nincs még egy a világon.   

Az este folyamán sokat táncoltam Zoltánnal. Ákos látta, hogy magához szorít és egy pillanatra sem enged el, lehetett bármilyen gyors zene, mi csak lassut táncoltunk, szinte álltunk és élveztük egymás társaságát.  

 – Szökjünk meg Helén! Nem tudok nélküled élni! 

 – Nem Zoltán! Nem tehetjük. Ha megszöknénk soha nem lennénk boldogok. 

– Miért most boldognak látsz?  

–Kérlek Zoltán! Ne fájdítsd a szívem. Nem tehetünk semmit. Nekünk ez a szomorú szerelem jutott.  

–Rajtad múlik Helén! Egy szavadba kerül. Nagyon szeretlek! 

Hajnalban hazaértünk, Balázs elővett egy dossziét 

 – Ez a tied Helén. Olvasom és nem akartam hinni a szememnek, a családiház, amit elloptak tőlem ismét a nevemre került és sérelemdíjként milliók voltak a papíron.  

 – Ez igaz? Balázs miért nem mondtad, hogy intézed? 

 – Ákos segített. Nélküle még nem tudtam volna visszaszerezni.  

 – Milyen titkaid vannak még a feleséged előtt? – Kérdeztem Ákost  

 – Voltatok már a háznál? Nem Helén úgy döntöttünk, hogy együtt megyünk.  

A kulcs az ügyvédnél van.  

 – Nekem gyerekek 10 órára be kell mennem a munkahelyre. Ne haragudjatok megyek aludni, majd délután beszélgetünk. Ákos megcsókolt és oda súgta büszke vagyok rád, okosan viselkedtél Zoltánnal, ő nagyon szeret téged.  

 – Te nem?  –  visszakérdeztem   

– imádlak Helén, hiszen tudod.  

Dél körül ébredtem. Boldog voltam, mert a bátyám itt van mellettem.  

 – Helén mi volt az éjszakai összebújás Zoltánnal és Ákos miért nem szólt, mi ez a háromszög? – Kérdezte a bátyám 

 –Oh bátya semmi különös. Ákos nem féltékeny, mert tudja soha nem csalnám meg. Ákossal szerelemmel szeretjük egymást. Zoltánnal anno volt kapcsolatom és nem zárult le. Szeretjük egymást a mai napig, de fizikai kapcsolat nincs köztünk és nem is lesz, amíg Ákos nem ad rá okot.  

 – Tehát soha! Sajnálom Zoltánt, nem tudom mit csináljak? Éjszaka közölte velem, hogy elválik a feleségétől, kérte: – szökjünk meg.  

–  Azt hiszed Balázs, ha valaki megszökik, akkor majd boldog lesz? – Mondtam a bátyámnak. 

Egy nagy frászt! Szenvednek, mint kutya, mely 10-et kölykezik. Az érzelmeket nem lehet elhagyni, mint egy poggyászt, egy életen át jön velünk és gyötör.  

 – Helén! Mi lenne, ha titokban találkoznátok Zoltánnal, mindenki jól járna, nem úgy gondolod?  

 – Nem Balázs, nem tudnám megcsalni Ákost mert ezzel magamat is becsapnám, megcsalnám.  

Csak nyílt lapokkal játszom és Zoltán is végtelenül becsületes, ő sem tudná megbocsájtani magának, hogy becstelenségre buzdított, ha még jól is éreznénk közben magunkat.  

– Bátya te megtudnád tenni? Mit csinálnál a helyemben?  

– Húgi így elemésztitek magatokat. A szerelemben bele lehet halni és nem csak lelkileg, hanem ténylegesen a fizikai valóságban is.  

Az nem fájna, ha Zoltánt elveszítenéd?  

 – Ne beszélj így bátya! 

 – Ez az igazság húgi. Délután beszélek Ákossal. Valamit lépni kell. Látom, hogy szereted a férjed és azt is látom, hogy Zoltánt is szereted, azt is látom, hogy Zoltán nagyon szenved. Ez a férfi addig boldog, amíg téged lát. Egész éjjel le nem vette rólad a szemét, pedig mellette volt a felesége.  

Mi lenne Helén, ha egy időre Zoltánt elvinném magammal? Talán a távolság könnyebbé tenné a gondolkodást.           

Csengetnek……. 

 –  Bátya kinyitod az ajtót?  

  – Helén téged keresnek. 

 Két rendőrt láttam, kértem üljenek le, de ők kínáltak engem hellyel: 

 sajnálattal közöljük, hogy a férjét baleset érte,  BBt kórházba szállították. 

 – mondta a rendőrnő  

Gyorsan átöltöztem és Balázzsal indultunk.  

Kórház folyosóján összefutottunk egyik kollegájával. Érdeklődtem, hogy történt, hol volt? Most vettük át a kutatómunkánkért a kitüntetést. Már indultunk haza. Ákos ép, hogy elindult egy őrült belerohant. Állítólag részeg sofőr volt.  

– Helén jön az orvos. Érdeklődjünk az állapota iránt. Az orvosnak semmi jó reakciója nem volt. Asszonyom férjét, már csak a műszerek tartják életben. Semmi fájdalma nincs. Köszönjön el tőle. Bementem a kórterembe rengeteg műszer, drót lógott mindenhonnan. Az ágyához mentem, megismert, megfogtam a kezét.  

Alig hallhatóan mondta: szeretlek Helén. Engem már vár Adél. Ne sírj! Nekem jó helyem lesz ott. Vigyázz Zoltánra.  

Minden szava akadozva jött, de érthetően beszélt. 

 Ákos lecsukta a szemét a műszer sípolt 

 – Kérdeztem a bátyám: – te hallottad mit mondott Ákos?  

 – Igen hallottam – mondta.  

 –Most mi lesz velem bátya?  

Bátyám felhívta Zoltánt, ő azonnal jött. 

Zoltán, átölelt és egész nap el nem engedte a kezem. 

Mindent Balázs intézett, nekem csak alákellett írnom. 

 Zoltán éjszakára is ott maradt, vendégszobában volt hely kialakítva, de egész éjjel a nappaliban ültek, beszélgettek a bátyámmal.  

Zoltán egyszer bejött a szobámban.  

 – Hogy érzed magad Helén? Hozzak valamit?  

 – Nem köszönöm, nincs szükségem semmire. Te ezt feltudod fogni Zoltán? Este még minden rendben és másnap vége. Vége egy fejezetnek, egyszerűen felfoghatatlan. Miért nem én haltam meg?  

 – Kérlek Helén ne beszélj így.  

Odafeküdt mellém, átölelt, mint anya gyermekét próbált vigasztalni, simogatott, puszilgatott.  

 – Nyugodtan menj haza Zoltán. Itt van a bátyám, vigyázz rám. De Julit ne hagyd egyedül. Zoltán félig ülő helyzetben helyezte magát és közölte velem fogjam már fel végre! Nem érdekli Juli és semmi és senki, őt csak az én életem érdekli. Szeretlek Helén most és örökre. 

                                              REMETE 24.  

Ákost a felesége mellé temettük. Őt várta Adél a volt felesége. Teljes lelki nyugalommal ment el.  Amikor a betegágyán utoljára beszélt, azt mondta nagyon szeretlek Helén, de engem vár Adél. Nekem ott jó helyem lesz. Vigyázz Zoltánra.    

............. 

Juli a buli után visszaköltözött a szüleihez, még aznap beadta a válópert. Nem hepciáskodott, szépen csendben zajlott a költözés, a válóper.  

                                       ............... 

–Kifestettem, lefertőtlenítettem a lakást, visszaköltözünk Helén? Szeretnéd, ha itt élnénk?  

–Ketten tettük ilyen szépé, de nem vágyódok vissza. Senkivel nem költözök össze. Éld az életed Zoltán. Engem vár a bátyám, talán évekre elköltözöm.  

A síri csendben egyszer csak Zoltán megszólalt: – Hallod a feketerigó csodálatos hangját. A fecskék is megtalálták a fészküket, visszatértek. 

 –Igen a fecskék ösztönlények, de mi tudunk gondolkodni, és egyébként is nem akarok vándorfecske lenni. –mondtam 

Kint álltunk az előkertben és csak csodálkoztam, milyen nagyot nőttek a növények, a fák, a bokrok. Igazad volt Zoltán az átültetésekkel. Sokkal szebb így az udvar. Remek szakember vagy!  

–Zoltán, mi lenne, ha kimennénk a forráshoz? 

–Menjünk Helén, ott lelkileg feltöltődsz. Borzasztóan fáradt vagy, csináljak egy teát.  

– Te is fáradt vagy Zoltán.  

–Most már nem, mert itt vagy velem.  

– Lefeküdtem az ágyra és már félálomban voltam, amikor Zoltán behozta a teát. Mellém feküdt, átölelt. Öt hónapja a tragédia óta most először csókkal halmozott el. Szorosan hozzábújtam. Nem tudom meddig szeretkeztünk, de nem akartuk egy pillanatra sem elengedni egymást. Mindketten féltünk, hogy elmúlik a varázs, mert itt kopogtatott az ajtón a nem várt esemény, mely hamarosan elrepít messze földre, a bátyámhoz. Éreztem el kell mennem. 

Fontos kérdés Helén, most nagyon figyelj rám:  

– Ákostól nem féltél? Pillanatok alatt a felesége lettél.  

Miért Helén? Miért Helén?  Amikor tudtad a szívem vérzik! Majd bele pusztultam, és mégis Ákos felesége lettél, most ismét elhagysz?  

– Ákost sem akartam, hiszen te tudod a legjobban. Mindenről beszámoltam, mert akkor barátom voltál. Egy hangod nem volt, nem mondtad, hogy ne csináljam, miért nem akadályoztad meg? Ott voltunk egymásnak, de egyikünk sem nyúlt a másikért. Utólag már felesleges reklamálni. 

– Mert láttam, hogy nagyon boldog vagy Ákossal és a te boldogságod mindennél fontosabb nekem. Most, hogy végre boldogok lehetnénk, te fogod magad nagy kegyesen ismét elhagysz? Miért Helén? Szeretlek és tudom, hogy te is, akkor miért? 

-Most még ne kérdezd! - Csak azt érzem el kell mennem Zoltán, el, minél messzebb, talán mert nem akarok egyik melegágyból a másikba menekülni, de az igazi választ nem tudom. Ne várj választ! Nem tudom!  

 Látod Zoltán? Egyszer mondtam neked, nem ilyen nőre van szükséged, mint én, akkor csak mosolyogtál.  

Neked egy csendes, családcentrikus nő kell, akivel gyermekeitek kezét fogjátok és boldog családként élitek az életet. - Én nem ilyen vagyok, talán azért megyek el tőled minél messzebb.  

 Most a fontos kérdés: - mi lesz a birtokkal, Zoltán, ha nem csinálod tovább, legjobb lenne eladni? Kérlek gondolkozz rajta. Csodálatos művet alkottál a semmiből. Szinte ég a kezed alatt a munka. Sajnálnám, ha veszendőbe menne minden. Gondolkozz rajta Zoltán! Eddig is szabad kezet adtam mindenben. Soha nem számoltattalak el. Nagyon szeretném, ha maradnál, de azt is megértem, ha ezek után elmész.  

Beszéltem a bátyámmal, azt mondta jó lenne megtartani a birtokot, az egy biztos forrás bármilyen körülmények között.  

-Ha elmész, valaki megbízható szakembert toboroznom kell, de a kiválasztás égtelenül nehéz, főleg hirdetés útján.  

Helén!  Addig nem megyek el, míg nem lesz szakembered. Segítek kiválasztani, de ne várd, hogy ezek után itt maradjak.  

-Úgy látom Helén, mindkettőnk egy-egy korszaka lezárult az élet színpadán, de ne gondold, hogy elfelejtelek. Bárhova menekülsz te itt vagy a szívemben örökre lakattal bezárva és ezt a lakatot egyedül te tudod kinyitni.  

Nagyon szeretlek Helén, és most tartsunk egy kis szünetet,- Zoltán elfordult és  könnyei hullottak.  

Óvatosan kimentem, ne lássa, hogy az én szemem is könnyes. El kell engednem! Elkell engednem valósítsa meg az álmait. Tudom, ismerem, ebben az emberben rengeteg kiaknázatlan kincs van, nem vehetem el tőle az álmait. Nagyon szeretem ép ezért el kell engednem. 

– Zoltán! Mi lett volna, ha Ákos nem hal meg és húsz év múlva is boldogan élek vele?  

–Nem Helén! Nem lettél volna boldog Ákossal. A szerelem egy idő után lecseng és azon veszed magad észre, hogy te csak egy dekoratív nő vagy Ákos oldalán és ő büszke rád, a szép feleségére, aki reprezentáció az oldalán. Ákosnak feleség kellett és naivan besétáltál az utcájában. Tudom, egy idő után nem lettél volna boldog vele és visszajöttél volna a tanyára, mert itt van az életed. 

–Hogy nélkülem vagy velem?  –nagy kérdés. Mindenesetre én készen vártalak volna. 

–Miért nem beszéltük ki ezeket a kérdéseket korábban? Talán mert nem akart összezavarni, arra várt, hogy magam jöjjek rá a csapdára, amit magamnak állítottam fel. Zoltán mondatai felzaklattak és elgondolkodtattak. Most már nincs visszaút el kell mennem. Szabaddá kell tennem magam és Zoltánt is. Bátyámnál jó helyem lesz és lesz időm átgondolni az életem. Átadtam az új címem, ha esetleg.....de semmi reakciót nem tapasztaltam. Kértem az ő elérhetőségét, válasz nélkül hagyott.  

                                         25.) REMETE 

Zoltán az egyetemen személyesen is ismert pár srácot, akinek ugyanúgy szüksége volt tanulás mellett a pénzre.  

Egy héten belül kettő tanulóval felvettem a kapcsolatot. Mindketten megfeleltek, így Zoltánnal sorsolással döntöttünk.  

Ádám minden feltételnek megfelelt. Pár napig még a birtokon maradtam. Papírmunkától kezdve a gyakorlati munkáig többször átbeszéltük.  

Közben Zoltán összepakolt és elment.  

Röviden a főnök-beosztott viszonnyal köszönt el. Úgy tűnt mély haraggal távozik. Egy szót nem mondott hova megy, mit fog most kezdeni, semmit, de semmit nem mondott. Beült a kocsijában, indított és kigördült a tanyáról. 

Ezek után nem vártam semmit Zoltántól, de a biztonság kedvéért ott volt nála az új lakcímem. 

Hetek, hónapok teltek és semmi hír róla. Már egy éve semmi hír. Kezdtem ideges lenni, és nagyon hiányzott. Okoltam magam az egész szituációért, de nincs eszköz a kezemben, fogalmam nincs hol lehet. Hívtam a testvérét, ők sem tudtak róla semmit. Annyit hagyott az öccsének:  jól van, majd egyszer haza megy. 

Egyik nap a postaládában magyarországi bélyegzővel érkezett egy levél, felbontottam, csak annyi volt benne: Szeretlek Helén egy életen át. Zoltán 

Nagyon sírtam. Ezt látva a bátyám annyit mondott: –  

ideje megnézni a birtokot, ilyen sokáig nem lehet ellenőrzés nélkül hagyni. Másnap intéztem a repülőjegyet, egyszer csak csörög a telefon, Ádám a telepvezető hívott. Rögtön a lényegre tért hollandok körülöttünk sorra vásárolják fel a földeket. Szinte bevagyunk kerítve. Ma tőlem is érdeklődtek, megadtam a telefonszámod. - – 

 Ádám megyek haza és beszélünk. 

–Szép napot Ádám, végre itthon 

–Szia Helén, jó látni ismét. Megpihensz vagy térjünk a lényegre?  

–Egyelőre a fontosabbakat mond, majd megpihenek. 

–Ilonka néni kitakarította a lakásod, azon kívül senki nem járt nálad. Birtok rendben van, majd körülnézel. Az idén nagyon szép termésünk lesz.  

Gondolom elsősorban a hollandokról szeretnél tudni.   

Nézd Helén! Nem sok információval rendelkezem. Első alkalommal közvetlen a szomszéd tanyát vették meg. Angol nyelven, amit tudok holland- kertészetben gondolkodik a tulajdonos. Tudod itt nagyon olcsó a tanya, még ha tisztességes árat kínálnak is, az idős tulajdonosok örülnek, ha megszabadulnak a munkától, már nem bírják művelni a földet. Következő vásárlás már furcsábbnak tűnt, mert a túloldalon vette meg az illető. Tehát félig be vagy kerítve. Építik a kiszolgáló egységeket, és az üvegház alapjait rakják le. 

–Ki vette meg, mit tudsz Ádám?  

–Semmit nem tudok, én csak beosztott vagyok, neked viszont kötelességük a dokumentációt bemutatni, sőt a te aláírásod nélkül nem kezdhetnek építkezni. Holnap menj be az önkormányzathoz és kérj ki minden okiratot. 

–Helén jött egy levele, -futott Ilonka néni 

–Felbontottam: –Szeretlek Helén, egy életen át. Zoltán 

–Ádám több levél nem érkezett számomra?  

–Nem Helén, talán rossz hír? 

–Előző telepvezetőről tudsz valamit? Hol lakik? Jár egyetemre? Hol dolgozik?  

–Kértem a címét, ha szükségem lenne a segítségére, de semmit nem mondott. Elköszönt és azóta nem láttam.  

–Bátyám telefonált, oda is érkezett levél. kértem olvassa fel, ugyan az a szöveg, amit az előbb kaptam.  

Bementem a házba és kegyetlenül potyogtak a könnyeim. 

–Hol lehetsz Zoltán? Miért játszol velem? Ha szeretsz, akkor miért nem jelentkezel személyesen? Apránként visszaadod a fájdalmat, amit okoztam neked?  

Vedd tudomásul:  

 Elküldtelek, mert nem akartalak magamhoz láncolni  

Elküldtelek, mert féltem a kötöttségtől. 

 Elküldtelek, mert jobbat, többet érdemelsz nálam. 

Elküldtelek, hogy fedezd fel a világot. 

Ugye tudod? – Nagyon szeretlek és azért küldtelek el.  

 –Helén elnézést a zavarásért, ismét jött egy levele,  

–köszönöm Ilonka néni 

Szeretlek Helén, egy életen át. Zoltán 

Üvöltöttem, - nem akarok több levelet, nem, nem, nem! 

Zoltán! Ne fájdítsd a szívem. Könyörgőm gyere vissza! 

Feküdtem az ágyon és égtelenül sírtam és csak annyit hallottam:  

–Te sírsz Helén?  

Beletúrt a hajamban, mellém feküdt és átölelt. Sokáig egy szót sem szóltunk. 

Nagyon hiányoztál Helén, az életemnél is jobban szeretlek. Soha többé nem engedem, hogy sírj. Itt vagyok és örökre melletted maradok.  

                                                 ........... 

Zoltán a megtakarított pénzéből és a holland fizetéséből mindkét szomszéd tanyát megvette. Évek óta holland kertészetben gondolkodott, ezért kiment egy évre dolgozni és tanulmányozni a technológiát. Gazdaságunk szépen, ütemesen fejlődik.  

Egyelőre öt állandó alkalmazottal dolgozunk, nagyobb munkálatoknál kisegítő munkásokat alkalmazunk.  

Összeházasodtunk és egy világkörüli úttal ajándékozott meg a férjem. Amennyire féltem a kötöttségtől, olyan egyszerű Zoltánnal együtt élni. Minden mozdulatából árad felém a szeretete.  

Hetente legalább kétszer elmegyünk csavarogni, színház, kirándulás, szórakozás, buli. Életünkből hétvégeken nem maradhat ki a tánc.  

 Ilonka néni állandó segítség a kis családunknak.  

Házunkat bővítettük, mert a kis jövevény (apa kedvence) megérkezett kislányunk személyében. Babaszoba mellé építettünk még egy szobát Ilonka néni részére, ha vigyázni kell a kislányunkra.  

Boldog vagyok, mert megérkeztem oda, ahova mindig is vágytam mióta csak ismerem Zoltánt. Ő a nyugodt, csendes, szorgalmas, szeretetre méltó ember, aki megváltoztatta az életem......  

Könyvek fordítását nem hagytam abba, sőt még egy nyelvvel gazdagabb lettem. 

 Zoltán most írja a doktoriát.   

Csodaszép babánk született. Jelenleg őt ringatom és mesélek a csodás apukájáról, aki minden fájdalmat elviselt, mert a szíve mélyén érezte érdemes várni a boldogságra.    Boldog vagyok.   SZ.M.