70.
Hetek óta gyötrődőm a gondolataimmal. Kérlek enged, hogy ma kifejtsem és tiszta lappal induljunk.
– Mi gyötör Zsófi? Köztünk nem történhet semmi, amit nem tudnánk megbeszélni.
– Komoly, mélyreható témáról van szó. Kérlek ne vedd félvállról.
– Ha mélyreható, akkor komoly helyet kell találnunk az elmélyült beszélgetésre. Mit szólnál a presszó egyik eldugott sarkában hallgatnám a cserfes kislányos mosollyal szőt eszmefuttatásod a világ dolgairól.
– Alberto! Kérlek, most ne hülyéskedj! Szeretném, ha még a légyzümmögés se zavarna.
– Kicsilány! Naplemente a tenger felett megfelel? Talán ott nem ér el bennünket a lavina….
– Alberto tudnod kell! Nagyon szeretlek és, ha nem lenne az életemben Gabriel, akkor biztos másképp alakulna a kapcsolatunk. Máig megfoghatatlan heves érzelem fog el, ahogy először rám néztél, beleborzongtam a kézfogásodban, majd az ölelésedben. Olyan nagyon vonzódom hozzád, majdnem elvesztettem a fejem, amikor nálad voltunk.
Mióta csak ismerlek vágyódom, hogy lássalak, vágyódom az ölelésedre, a higgadt szavaidra, megértésedre. Gondolatban mindig velem voltál és vagy.
És most jön a DE......
- Nem tudom megcsalni Gabrielt és bármi áron mellette maradok. Bízom a gyógyulásában. Reménykedem, hogy soha többé nem nyúl a droghoz, az alkoholhoz. Szüksége van rám és a bajban nem fordíthatok hátat neki.
Gabriel jó ember! Kérlek ne vesd őt meg! Ha nem rivalizáló körülmények között találkoztok, akár igazi baráttá kovácsolódhatott volna a kapcsolatotok.
- Zsófi! Azt mondod Gabriel jó ember? Méghogy jó ember? Majd idővel észre fogod venni milyen ember ő valójában. Tudom, ha megtalálod önmagad, tudni fogod merre lépj. Senki nem kényszeríthet senkit semmire, így én sem teszem. Megtanultam, hogy ami igazán értékes az időbe telik.
Zsófi! Te, Gabriel mellett döntettél és, ha így áll a helyzet nincs más választásom, beszélek Gabi bácsival, addig maradok farmon, amíg nem jön egy megbízható vezető és utána elmegyek. Gabi bácsi nem érdemli meg, hogy cserben hagyjam. Szeretem a kisöreget, mintha apám lenne.
Kitörlöm a telefonszámod és eltünök előled Zsófi, hogy legyen időd gondolkodni, de mindig várni foglak.
Örökké várni fogok rád kicsilány! Az igazi szerelem soha nem múlik el. Bárhol leszek a világban, csak egy szavadba kerül és itt leszek melletted.
Egy jel, egy szó, egy üzenet és jövök. Mindegy mennyi év, 1 - 10 vagy 30 év, - én itt leszek és türelmesen várlak.
- Ne mondj ilyet Alberto! Ne ígérj semmit. Az évek folyamán mindenki élete megváltozik. Pár év múlva, ha összefutunk, Te boldog, büszke apa és férj leszel. – És ezt a kis kalandot már rég elfelejtetted.
– Szerelmet, amit érzek, az csakis kettőnké. Várni fogok rád, ha kell örökké kicsilány.
......
Apósom elmondása szerint Ő sem tudta merre lakik Alberto. Állítólag véletlenül szófoszlányokra felfigyelve, majd kihallgatva a beszélgetést bukkant rá és még aznap felkutatta.
Biztos vagyok benne az apósom végig tudta hol lakik Alberto, még az építkezésben is segíthetett neki.
Elmondása szerint: a város melletti erdővel körbezárt, sűrű bozótos ösvényen szőt, földes uton keresztül talált az eldugott birtokra.
Szépen rendezett tanyán saját maga épített ízlésesen berendezett házban lakik.
Alberto visszavonultan, magányosan él.
Mindennap írt egy levelet, amit soha nem adott postára. Borítékok szépen megcímezve, leragasztva, havi bontásban dátum szerint összekötve adta át apósomnak. Megígértetve vele, csak az én kezembe adhatja.
Felbontottam a leveleit, bíztam benne valamit ír magáról, de csak hozzám írt verseiből hámoztam ki, figyelemmel kiséri az életem minden percét, mindent tudd rólam.
"Semmit nem kérdeznék,
Magamba szívnám illatod,
Hozzád bújva megnyugodnék"
...................
"Téged látlak, téged hallak,
Néma csendben rád gondolva".
....................
"Főznék kávét, befűtenék,
.....................
"Szerelem nem fáj,
Hiányod nagyon,
Felelj kérlek kicsilány"
Az utolsó leveleiben csak egy-egy szót írt: – Várlak.