CSAK ÚGY

23.rész

Ratkó korszak gyermeke.

Bár Ratkó Anna egészségügyiminiszter nevéhez csatolják az abortusztilalmat, de már előtte bevezették. Ugye a háborúban sokan vesztették életüket, megcsappant a népesség, ráadásul a szocialista blokk a harmadik világháborúra készülődött, ezért szükség volt az utánpótlásra.

Sajnos a politikusok mindig darabszámba gondolkodnak, ha emberekről beszélnek.

Olvasmányaim alapján mióta a világ-világ ez így van. A statisztika is számokat ír. Születésről, halálról csak a szűk családikör örült vagy netán emlékezik a halottjaira.

Lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség, hangzott a szlogen.

Természetes a mi családunk sem volt kivétel. Semmi rosszból nem maradhattunk ki.

Anyám lányfejjel szült engem. Micsoda szégyen volt a faluban! A fiú, nevezetesen az apám szülei tíltották ezt a kapcsolatot. Szegény lányt nem vehetsz feleségül, - súlykolták apámba, pedig a két fiatal szerették egymást, azt hiszem halálukig így volt, nagynénémtől folyton érdeklődött anyámről és rólam.

– Ej Zsófikám! Nagyon más idők jártak akkoriban. Szülök választottak jövendőbelit főleg a fiaiknak. Fontosabb volt a vagyon egybetartása, mint a szerelem.

Egy jelenetre emlékszem pici 2-3 éves lehettem, amikor apám a kapunk előtt állt, az udvaron játszottam és szólt hozzám: gyere kislányom itt van apu, gyere. Én már a kapu közelében jártam anyám kirohant, a karjába vett és befutott velem.

Tudtam! Éreztem, hogy az a férfi hozzám tartozik. Ő, én vagy!

–Zsófi! Mióta az eszemre eszméltem, azóta tudom a vér nem válik vizzé! Soha! - Érted kislányom? Soha! Nem! Válik! vízzé!

Apám elköltözött nagyon messze, az ország másik felére. Később megnősült, kettő gyermeke született. Felnőtt fejjel felakartam keresni (címét tudtam), de vajon a családja tud-e rólam? Mit mondjak neki? Mit mondok, ha valamelyik családtag nyit ajtót? Tele voltam kérdésekkel és kételyekkel. Mit csinálok, ha elutasít? Személyesen nem ismerem. Hogyan fogom megismerni? Egyszer láttam picikoromban. Még fényképem se volt róla, így lemondtam a tervemről.

Pár év múlva otthon csengett a telefon. Szokásomhoz híven bemutatkoztam annyit halottam a vonal másik végén: az apád vagyok.

Ki maga? - kérdeztem,

- Az apád vagyok felelte.

Éreztem hogy a vérszerinti apám, de mérges lettem, hogy be se mutatkozott. Legalább a nevét mondta volna!

Mérgemben annyit mondtam: nekem van apám, annak nem ilyen a hangja és lettem a kagylót.

Két hét múlva ismét hívott ugyan ez a jelenet játszódott le köztünk. Pár hét múlva az apám, az édesapám meghalt.

Vajon hány és hány ember életét tette tönkre a hatalom az abortusztilalommal és a szülök a röghöz kötöttséggel?

Az enyémet biztos! 

folyt..

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat