CSAK ÚGY

          75.)  

Tudom szívem! -Számodra fontos az írás, de kérlek menjünk ki a friss levegőre. A ragyogó napsütéses idő,- csak reánk vár. Jót tenne neked a pihenés, feltöltődés. Mostanában éjjel-nappal görnyedsz a gép előtt és csak püfölőd a klaviatúrát. 

Valljuk be Alberto elrohantak felettünk az évek, több pihenésre van szükségünk. Menjünk a teraszra, a nyugágyon pihenjünk, napozzunk. Készítek egy finom teát. 

- Igazad van kicsilány, mint mindig!

- És köszönöm, hogy ennyi év után is törődsz velem. Tartok a napok múlásától egyre kevesebb az időm befejezni a könyvet.

Tudnod kell! Ugyanúgy szeretlek, mint, mikor először megláttalak azzal a külömbséggel, hogy a szerelmem irántad mélyebb, tartalmasabb. Imádlak kicsilány. Imádom a mosolyoddal előbújó ráncaid, a szemed, a szád, a formás tested, az őszülő hajad. Imádom a lelked, a gondolataid, a törődésed és mindent, ami te vagy.  

-Alberto te gondoltad, hogy együtt éljük le az életünket?  

-Tudtam kicsilány! Tudtam! Ellenkezőjére gondolni se mertem. Minden gondolatom, cselekedetem arra irányult, hogy téged, akit igazán szeretek nem veszíthetlek el. Felnőttkor kezdetén elszenvedett fájdalmamat, a lelkemen ejtett sebet te gyógyítottad be. A szívem otthonra talált melletted és a gyermekeink mellett.  

- Alberto! Minden perc, amit adtál és adsz, - boldogság számomra.  

Ugye az utolsó könyvedet a családod elvesztéséről írod?  

-Igen Kicsilány! Ki kell írnom a tragédiát, a polgárháborút, amit a kormányon lévő uralkodó osztály szított a hatalma  maradása érdekében. Felbérelt, tudatlan, csürhe népet bízták meg a zavargásokra. Ők senkit nem kímélve, ártatlan embereket halomra gyilkoltak. Szüleimet és kishúgomat a boltjuk bezárása közben érte a halál.  

-Alberto! Soha nem kérdeztem, de most megteszem: -Gabi bácsi tudott a családi tragédiádról?  

-Rajtad kívül, egyedül ő tudott.  

-Soha nem beszélt róla a kisöreg, most értettem meg, miért ragaszkodott hozzád. Fiaként kezelt és szeretett, akár Lilit.  

-Lili ügyesen vezeti a farmot, Gabi bácsi fentről figyeli, óvja és biztos vagyok benne a lelke büszke Lilire.  

-Én rád vagyok büszke, hogy saját gyermekedként nevelted fel Lilit.

A kettőnk közös csemetéinkről nem is beszélve. Sara és Pedro a világ legszebb, legokosabb gyermekei.

Álmomban se gondoltam, hogy mindkét gyermekünk orvosi pályára lép. Ők sok-sok embernek adnak vígaszt és a sebeikre gyógyulást.  

- Kicsilány! A kettőnk érdeme mind a három gyerek.   

                            Vége