Tavasz, akkor szerelem.
Fél szemmel figyelem, ahogy kétbalkezesként bőröndjeibe pakolja a ruhatárát.
Szeretném megkérdezni tőle, meddig tart a költözés? Mikor érkezik a kocsi? Továbbá mondani akarom: - a fogkefét, gyógyszereit nehogy a nagy sietségbe itt felejtse.
- Mosolygok... és nem mondok semmit!
Nem szeretném megzavarni a gondolatmenetében, hiszen egyik kezével pakol, a másikkal nyugtalanul, izgatottan telefonja gombját nyomogatja.
Egy szót sem szólok...
Némi derült mosollyal az arcomon, lemegyek a csodás májusi napsütést élvezni.
Május van kérem! Szerelmesek hava!
- Igen! Férjem szerelmes. Nem ám akárkibe.
- Oh nem! Messenger szerelem.
Néhány kávéházi találka, egy éjszakás kiruccanás és a családi fészkét, gyermekét feláldozva távozik az új szerelembe.
Elgondolkodom: - amennyiben röpke fellángolás, akkor önző, rövid, sekélyes, szenvedéses kapcsolatban lesz része.
- Végre! Tavasz és, ha tavasz, akkor itt az ideje az udvarlásnak, szerelemnek, párválasztásnak.
Meglepődve konstatálom: se jót, se rosszat nem kívánok.
Ilyenkor az állatok is izegnek-mozognak, bezsonganak.....