54.rész
Jó reggelt Zsófi, ilyen korán? - Még csak öt óra. Csapzottan nézel ki. Rosszul ébredtél vagy nem érzed jól magad?
– Szia hugi, alig aludtam. Furcsa kusza és egyben ijesztő álmom volt. Próbáltam visszaaludni, de újból és újból ugyanaz a jelenet játszódott le előttem. Egész éjjel, mintha egy hatalmas réten üldöznének és egy bokor mögé bújva menekülök. Olyan érzésem van, mintha valóságban már megtörtént volna velem.
– Kimerült vagy Zsófi. Az álom: a valóság és képzelet összjátéka, mely összemosódva jelenik meg.
– Nem tudom Nelli. - Valóság és képzelet játéka? Soha ilyen borzalmas álmom nem volt, - rettentően fáradt vagyok. Most ki kell mennem sétálni.
– Egyedül ilyen korán ne menj, megyek veled. Gabriel még alszik?
- Ne haragudj hugi, most magam akarok lenni.
"Bokor a takaróm", ismerősen cseng a fülemben ez a mondat. - Igen! Ilyen bokor jelent meg az álmomban. Miért pont ez a bokor? Körülötte nincs rét, nincs lábnyom, nincs letaposott fű, kietlen, elhagyatott hely. Erre senki nem jár. Igaza van Nellinek, - kimerültem, holtfáradt vagyok. Holt, halott, hulla, halál - egyre megy. Végeredmény ugyan az. Erőtlen lettem…
–Zsófi drágám! Közel egy órája kereslek, korán reggel lakatlan helyen sétálni? Igazán felébreszthettél volna. Egyedül nem jó ilyen helyen mászkálni.
– Gabriel, nem kell aggódnod, nagyon rosszat álmodtam és magam akartam lenni az álmommal. Valami megmagyarázhatatlan érzés erre a helyre vezetett.
– És….közelebb kerültél a megfejtéshez?
– "Bokor a takaróm" valahonnan nem ismerős neked ez a mondat?
– Film, zene, vers vagy regényrészlet? Sajnálom Zsófi semmi nem jut eszembe róla, - szabad a gazda….
– Az a baj, hogy nekem sem jut semmi eszembe, csak tudom, hogy hallottam valahol. Ahogy közeledtem ehhez a bokorhoz eszembe jutott és azóta ez cseng a fülembe.
– Zsófi! Leülünk arra a nagy kőre elmélkedni vagy hazamegyünk?
– Igazad van Gabriel, menjünk felesleges tovább elvonultan filozofálnom. Minden bizonnyal a fáradtság okozta a rossz álmot. Egyszer azt mondta Sári néni: a dolgok maguktól megoldódnak, ha időt hagyunk neki. Neked menned kell a farmra, ha jól emlékszem ma lesz az első napja az új vezetőnek.
– Arra gondoltam, hogy velem jöhetnétek. Szüleim örülnének Lilinek és nem kevésbé neked Zsófi.
– Gabriel! Ilyen nyúzottan nem szívesen mennék, szinte semmit nem aludtam.
– Jobban érezném magam, ha közelemben látnálak, de megértelek, majd rohanok vissza hozzátok.
– Ne siess, apukádnak szüksége van rád. Tudod jól, csakis benned bízik. Amíg távol leszel megpróbálok aludni, talán nem jön vissza a rémálmom.
– Kedvesem! A traumás állapot normális reakció egy normálatlan eseményre, időre van szükséged, amíg feldolgozod. Pihenj, olvas, tereld el a gondolataid. Most nyugalomra, védelmező környezetre van szükséged.
– Melletted biztonságban érzem magam.
– Hamarosan ismét elmegyünk nyaralni, ha Te is akarod. Gondold ki, hova szeretnél menni….
folyt.rész .............................