BÁRCSAK

                         Juli levele Zoltánnak!  

Köszönöm az éveket, amit nekem adtál az életedből. Boldog voltam veled és szerettelek volna én is boldoggá tenni, de tudom, ha világot a lábad elé tettem volna, akkor is kevés lennék neked.  

Megértettem, hogy számodra csak egy pótcselekmény voltam, amiért nem haragszom, mert boldog voltam, hogy egy darabig a feleséged lehettem. Köszönöm.   

Megértettem, hogy egyoldalú szerelem halott szerelem, mely óriási sebeket ejt.   

Megértettem: hiába tettem ki a lelkem, ha nem éreztél irántam semmit. Nem lehettem igazi számodra, mert a szíved másé. 

Megértettem, hogy nem a gyerek ellen tiltakoztál, hanem tőlem nem akartál. Most már értem és nagyon okosan cselekedtél, mert a kettőnk gyermekét nem tudtad volna tiszta szívből szeretni.  

Megértettem, hogy a találkozásunk előtt már rég másé voltál. Kívánom, hogy légy boldog és tedd nagyon boldoggá Helént. Háborgó lelketek egymás karjában végre megnyugszanak.  

Ha rád gondolok csak a szép emlékek jutnak eszemben, amikor még bíztam kettőnk kapcsolatában. Hiába kutakodom rossz emlékeim nincsenek rólad, mert te képtelen vagy rosszat cselekedni.   

Büszke vagyok, hogy a feleséged lehettem.              Juli  

                         ................ 

                         REMETE 25.) 

Mióta férjhez mentem ritkán mentem a tanyára. Tudtam, hogy Zoltán kezében nagyon jó helyen van a birtok. Amihez nyúl csak szépé és gazdaságossá válik. Teljes egészében rábíztam a fejlesztést, a gazdálkodást, munkások felvételét, kiadást, bevételt, soha nem számoltattam el. Ha néha kimentem a tanyára csak azért tettem, hogy lássam Zoltánt. Ő végig kisért a birtokon elmagyarázta mit, miért teszi és a végeredményről is tájékoztatott. Úgy tettem, mint akit érdekel a tanya, de valójában csak Zoltán lelki állapota érdekelt. Minden alkalommal megkérdezte boldog vagyok-e?  

–Igen, – mondtam – és te Zoltán?  

– Ha te boldog vagy Helén, akkor én is. –lemondóan legyintett.  

Egyszer véletlenül hozzáértem, mint az áramütés úgy hasított végig rajtam. 

–Bocsánat Zoltán  

– Helén te is érezted az áramütést, mely átsuhant rajtam?  

–Egymásra néztünk, de semmit nem szóltam.  

Mióta Ákos meghalt már öt hónapja, most vagyok kint először.  

Juli elköltözése után Zoltán kifestette a házat, kicseréltette a bútorokat. Teljes fertőtlenítést csináltatott, mondván semmi ne emlékeztesse a kényszerházasságára.  

Először mentünk Zoltánnal kézen fogva, teljes boldogságban a forráshoz. 

Az egész táj virágba borult, olyan volt minden, mint egy tündérkert. Az akácos virága ontotta az illatát. Gyümölcsfák némelyik elvirágzott, egyesek most öltötték magukra a virágkoszorúikat. Szebbnél szebb madárcsiripelés felverte a tanya csendjét. Éledezett a természet és ezzel együtt éledezett a lelkem is.  

–Zoltán, Nézd termőre fordultak a fák, azt mondtad addig maradsz a tanyán.  

– Igen Helén! Addig biztos maradok, – így mondtam.  

Mint a gyerekek elkezdtünk kergetőzni, ő elkapott és egy idő után a földön találtuk magunkat.  

 – Helén! Mit szólnál, ha a természet lágy ölén szeretkeznénk?  

Most csak képzeld el a madarak, hogy örülnének. 

– Nem! - Mondtam 

– Elveszed az örömüket?  

 –Zoltán, ne bohóckodjunk vagy még nem nőtünk fel?  

–Veled örök gyerek maradok. Szeretlek Kincsem.  

Egyik nap átpakoltam a tanyára a ruháimat, fordítói munkámat, az-az hazapakoltam. Kiültem a küszöbre és megállapítottam, hogy itthon vagyok – itthon.  

Zoltán bement a városba hozattam vele 1 kg citromot és mindenféle savanyúságot. Nem tudom mi volt velem, de égtelenül kívántam a savanyút.  

Hozta a szokásos adag csokit is, de rá sem tudtam nézni.  

Nem szóltam Zoltánnak másnap bementem a patikába terhességi tesztet venni. Biztonság kedvéért vettem kettőt.  

Otthon felbontottam az egyiket, pozitív. A vér meghűlt bennem. Most mi lesz, hogyan tovább, hogyan mondjam el Zoltánnak? Vajon, hogy fog reagálni, mikor még én sem tudom mi a helyes?! Jobb, ha egyelőre nem szólok semmit, nem akarom a frászt hozni Zoltánra, elvégre alig 1-2 hetes lehet. 

–Kincsem te 1 kg citromot megettél?  

-Holnap hozhatod a következő adagot. Mióta itthon vagyok megjött az étvágyam.  

–Vagy az étvágyatok? Láttam a fürdőben a terhességi teszt dobozát.  

– Igen Zoltán, sajnos pozitív  

–Gyerekünk lesz Helén? Oh istenem mióta vártam rá és te azt mondod sajnos! Hogy mondhatsz ilyet drágám? Nagyon boldoggá tettél, már alig várom a kislányunkat.  

–Zoltán, tényleg örülsz? Nem mertem megmondani. 

 –Mit nem mertél Helén? Azt, hogy boldog apává teszel?  

Nappaliban a kanapéra fektetett és össze-vissza csókolt.  

Mostantól nagyon kell vigyázni magadra. Semmit nem emelhetsz, majd én megcsinálok mindent. 

 – Zoltán, ez nem betegség, hanem állapot, egy más gyönyörű állapot, de nem azt jelenti, hogy semmit nem csinálhatok.  

– Itt vagyok és vigyázok rátok. 

Sajnos anyukámra nem tudtam vigyázni, mert iskolába voltam. Anyám terhes volt a kishúgommal és apám nem akarta, mert szeretője volt. Részegen hazament és megrugdosta anyámat, oly annyira, hogy elvetélt. Azóta nem láttam az öreget, még a temetésére sem mentem. Anyám annak a betege lett és később meghalt.  

Féltem Helén, hogy apámból van valami agresszivitásom, azért nem akartalak magamhoz láncolni. Inkább elengedtelek, pedig nagyon szerettelek. Féltem magamtól és féltetelek magamtól.  

Juli mellett megbizonyosodtam, hogy ugyan olyan szelíd vagyok, mint az anyukám. Julit nemhogy ütéssel, de rossz szóval sem bántottam, pedig őt nem szerettem. Aki egy nőt megüt az nem érdemli meg, hogy embernek nevezzék.  

–Ezt miért nem mondtad soha? Mindenről beszélgettünk, de erre még célzást sem tettél. Miért Zoltán?  

–Mert féltem, hogy elhagysz.  

– Ezt a traumát hordozod magadban? Öcséd tudd mindenről?  

– Igen tudja és a felesége is, de Imre könnyebben feldolgozta. Igaz ő nem látta anyánkat vérbe fagyva. Én hívtam a mentőket.  

Évek óta ismerem Zoltán, soha nem láttam rajta agresszivitást nyomokban sem. Még az állatokkal is szelíden, barátságosan viselkedik. Az embereket szereti, tiszteli és becsüli. Mindenkivel megtalálja a hangot. Bárhova megy, bárki jön hozzá illedelmes emberhez méltó tiszteletet megadja. Ő az-a férfi, aki minden nő álma.  

Vajon, ha előbb elmondja a szüleivel kapcsolatos dolgot elhagytam volna? Kiábrándultam volna belőle, mondván, hogy olyan lesz, mint az apja? Sok embertől hallottam,” nem esik messze az alma a fájától”. 

 Ugyanakkor sokan úgy vannak vele, már csak azért sem követik a szüleik példáját. Én azt gondolom, hogy egyénfüggő.  

Szeretem ezt az embert az első pillanattól szeretem. Most már tudom miért engedte, hogy inkább más felesége legyek. Neki az volt a fontos, hogy én boldog legyek. Istenem, de sokat szenvedett, amikor más karjában látott, mégis úri ember módjára viselte a szenvedését.  

–Drágám megkeresem a legjobb nőgyógyászt, aki odafigyel mindkettőtökre.  

 – Zoltán még korai az intézkedés. Semmit nem tud kitapintani az orvos. 

 – De az anyakönyvvezető tudd intézkedni..... 

– Feleségül akarsz venni?  

–Ép itt az ideje, sőt pár évet elkéstünk.  

Két tanú Zoltán testvére és felesége jelenlétében összeházasodtunk.  

– Zoltán! Szerintem most már nyugodtam elmehetünk bárba, biztos vagyok, hogy a kutya rám se nézne. Kinek kellene friss feleség plusz gyerek?  

–Na-na Helén, szerintem még így is elkelnél a piacon, kérdés, hogy a férjed engedne-e? –viccelődött a testvére. Az én feleségemre is szemet vetet egy férfi, de közöltem vele jobb lesz betartani a háromlépés távolságot. Azóta többször találkoztunk buliban, de közeledni nem mert a nejemhez.  

                       REMETE 26.) 

Csodaszép két évünk volt. Lányunk szépen fejlődött. Zoltán büszke volt a kislányára, mondjuk lehetett is, mert nagyon szép hajasbaba, gyönyörű szemekkel. Mindenki megcsodálta. Értelmes, szépen fejlődő baba. Imádta az apját, mint általában a kislányoknak az apa a kedvencük.  

Nap-nap után Zoltán nem a megszokott időben ért haza. Csodálkoztam, mert előtte mindig sietett. Eddig csak a gyermeke és én voltam fontos számára, de az utóbbi időben talált egy társaságot, akikkel kártyázott, néha ivott. Nem haragudtam, mert neki is kell társaság, akivel jól érzi magát és némileg felszabadultam trécselhet. 

Egyik nap Zoltán totál részegen állított haza. Alig tudott kiszállni a kocsiból. 

– Mi történt Zoltán? Nem szoktál inni, van valami baj? Kocsival vagy és részegen vezettél? Miért nem szóltál? Érted mentem volna.  

Részegen elkezdett velem kiabálni.  

–Hogy mi történt Helén? Nem tudod? Nem is sejted, hogy a férjednek szüksége van rád? – “Hagyjál békén ma fáradt vagyok” – állandóan ezt hallom. – Helén, te mindig fáradt vagy, amikor velem kellene lenned? Bezzeg Ákossal mindig jól voltál.  

– Ákos szellemét légyszíves ne hozd ide. Ő meghalt és már csak mi vagyunk, különben is megváltozott a család összetétel. Figyelembe kell venni a gyermekünket is. 

–És valóban fáradt vagyok ahhoz, hogy mindennap veled legyek.  

Mostanában Zoltán neked nem számít semmi. Nem számít, hogy a gyerekkel mi van. Nem számít, hogy beteg-e? Nem számít, ha dolgozom, ha rád jön, akkor álljak a rendelkezésedre?  

Igen Zoltán, valóban fáradt vagyok és nem bírom a napi molesztálást. Nem tudok és nem is akarok mindennap veled lenni. Már teljesen szét vagyok szakadva.  

Amit művelsz az már betegség! Menj orvoshoz vagy keres magadnak valakit, aki hajlandó állandóan veled szexelni. .  

–Szóval keresek valakit? – Miért is, mert neked már van egy újabb pasid?  Mennyi férjet fogsz még elfogyasztani Helén? Engem meguntál és jöhet a másik? Egyébként is, ha “ló nincs szamár is jó “alapon vagyok jó neked. Úgy érzem magam, mint egy felszarvazott férj.  

–Bolond vagy Zoltán, hogy beszélhetsz így? Tudod jól, hogy senkim nincs, miért bántasz ilyen megjegyzéssel.  

–Akkor feküdj le most velem!  

–Ilyen részegen nem leszek veled! Majd, ha kijózanodsz, megfürdesz, akkor visszatérhetünk rá, de ne felejtsd egy percre sem, hogy nem vagyok a rabszolgád. Engedd el a karom, kérlek ne szorítsd, hagyjál békén! Nem leszek tisztáltalan, részeg emberrel. Józanodj ki és megbeszéljük a problémádat. 

–Te nem rabszolgám vagy Helén, hanem a kurvám vedd tudomásul, te csak egy kurva vagy. Aki nem akar legalább még egy gyereket, az csak kurva. Magához húzott és mindkét karomat teljes erővel szorította, majd az ágyra dobott. Kislányom végig nézte a jelenetet és sírt. 

–Ki ültetett a füledben ilyen jelzőket? Az ivócimboráiddal cukkoljátok egymást? Úgy látom neked a család semmit nem jelent. El tudnád magyarázni, hogy miért iszol és miért változtál így meg?  

–Minden nő kurva vedd tudomásul és te is az vagy Helén. 

–Na ebből elég! Menj ki azonnal a házamból!  

Nagy nehezen elaludt, másnap és mindennap ugyanez lejátszódott. Egy hét múltán hívtam a testvérét 

–Imre légyszíves gyere el nagyon fontos beszélnünk.  

–Délután ott leszek.  

–Ott is volt. Imrének elmondtam mi történt és egy hete mindennapossá vált a veszekedés. Nem tudom mire vélni, mert eddig soha egy rossz szó nem hangzott el köztünk. Ép, hogy elpanaszkodtam Imrének megjelent Zoltán. Ismét totál károsan. 

–Na mi van öccsém? Szóval te jársz a kurvámhoz? Nem elég az otthoni kurvád? Igaz családban marad, most rajta kaptalak.  

–Az öccse hatalmas pofont lekevert Zoltánnak. Kitette a házból, beültette a kocsijába és Imre szólt, hogy menjek utána a mások kocsival. Kitette egy kietlen helyen és otthagyta a kocsijába.  

– Józanodj és gondolkozz – mondta Imre és visszamentünk hozzánk.  

– Mit csináljak Imre? A testvére vagy mire számíthatok még?  

–Nem tudom Helén! Nem akarlak elkeseríteni, de apánk ugyan igy kezdte. Haverok, ital, majd nő. Van hova menned Helén?  

–Igen van, szüleim örökségéből egy családiház.  

–Szedd össze a gyereket és a személyes holmidat és elviszlek. Zoltán Tudja a címet?  

–Pontos címet nem tudja.  

–Ott megnyugszol és később ráérsz gondolkodni a következő lépésen. Melletted vagyunk a feleségemmel együtt.  

–Imre várj, nincs időm napokat gondolkodni, előbb hívom a bátyámat, ő holnap már itt lesz.  

Felhívtam a bátyámat elmondtam mi történik velem és hogy Zoltán megváltozott. Többé ezzel az emberrel nem tudok együtt élni. Szabályosan félek tőle. Ebédlőszékeket összetörte, mert útjában álltak. A gyerek nagyon megijedt megértem szegény kislányt megvigasztalni. Zoltán ordibált, hogy megint a gyerek mögé bújok a női kötelességem alól és szedem a rohadt gyógyszert minthogy még egy gyereken járna az eszem. 

–Mit csináljak bátya? Hozzám ez a vadállat többé nem fog nyúlni, az én életemet egy férfi se tegye tönkre. 

–Helén most már hajlandó leszel kijönni hozzám? Adj el mindent a birtokot, a szülőiházat. Segítek neked! Megveszek mindent a cégem nevére és senki nem fogja tudni ki áll mögötte. Egyedül Ákos örökségét tartsd meg, arról senki nem tudd. Ne feledd: Ákos volt az a férfi, aki igazán tiszta szívvel szeretett téged.  

Hazarepülök és addig ott leszek veled, amíg a hivatalos papírokat elintézzük. Gyereket csak két szülő engedélyével lehet kihozni külföldre, de aláiratom ezzel a semmirekellővel azt is és a válóperes papírt is. Ne félj húgi elintézek mindent. Munkádat, ha van kedved innen is csinálhatod, de rengeteg más lehetőség vár itt rád. Holnap estére ott leszek. Sógorod, ha rendes addig legyen veled, nehogy bántson ez a nyavalyás semmirekellő ember.  

–Imre, – a bátyám azt üzeni, holnap estére itt lesz, addig vigyázz rám, ha tudsz, Kitudja Zoltán milyen állapotban jön ismét haza.  

Te nem ismered Zoltán ivócimboráit?  

–Helén nem járok kocsmában és a környezetem se, de bemegyek érdeklődni, ha gondolod. Kocsmacimborák sokat tudnak mesélni, főleg, ha kapnak egy-egy kört. Bízd rám.  

Kocsmában Imrét nem vette észre Zoltán. Leült egy asztalhoz és kihallgatta őket.  

– Az enyém megint terhes, pedig védekezik. Mennyi kölyköt kell még felnevelnem. – mondta az egyik megtermett szadista ember. 

Zoltán, ha nem bírsz az asszonyoddal elmegyek és segítek. Tőlem nem szabadul, addig kefélem míg terhes nem lesz. Nem kell alamuszinak lenni velük. A nők szeretik, ha jó nagy és erős van odalent is. Vágj be neki 2-3-at és elhallgat.  

Ennyi elég volt Imrének. Amilyen csendben betért a kocsmába úgy távozott is. Zoltán nem látta Imrét. Ilyen beszéd után Helént nem merte egyedül hagyni.  

Zoltán, alig, hogy belépett az ajtón ismét trágár, vulgáris szavakkal illette Helént.  

– Helén annyit mondott szeretném, ha holnap nem mennél el itthonról és józan lennél.  

– Mi van Helén, megjött az eszed? Rájöttél, hogy a férjed vagyok? 

– Igen Zoltán a férjem vagy én pedig a kurvád –így gondoltad?  

–Jajj kincsem! Tudod jól, hogy szeretlek, csak mérges voltam.  

–Egész héten mérges voltál, vagy inkább részeg?  

Imre kopogott és bejött, ahogy megjelent az ajtóban, Zoltán rögtön támadóállásba ment át.  

 –Szóval megint itt van a szeretőd, de most az egyszer nincs szerencsétek, mert itthon vagyok.  

Imrét nem érdekelte Zoltán beszéde, egész éjjel ottmaradt Helénre vigyázni.  

Másnap délután megérkezett Helén bátya. Zoltán készülődött a kocsmába, de a férfiak leintették.  

–Zoltán még van egy kis dolgod és utána mehetsz kártyázni –mondta Imre 

–Helén bátya két hivatalos papírt letett az asztalra, ezt légyszíves írd alá. 

–Semmit nem írok alá, nem fogok elválni! 

–Imre bekapcsolta a hangfelvételt, amit előző nap készített a kocsmában. Zoltánban meghűlt a vér, először próbált tagadni: – hamisítvány, ez nem igaz, az én barátaim nem ilyenek, majd elismerően lesütötte a szemét és megkérdezte hol írja alá. Mindkét papírt aláírta. Helén másnap beadta a válópert, majd összepakolt és nyugodt szívvel a kislányával felültek a repülőre mely az új otthonukra szállította őket. 

 Tanyát és Helén házát a bátya vállalata megvette, tehát Heléné maradt, csak a név változott. Minden termékükön a vállalat címkéje jelzi, hogy Helén a tulajdonos; HELLENIC vállalat.  

Zoltán felmondott az ivócimborák társaságával egyáltalán nem iszik. Ismét összejött Julival. Zoltán továbbra se akar gyereket Julitól. Állítólag Juli nyúzott, meggyötőrt. 

Imre kérdőre vonta: – miért nem törődik többet Julival?  

Válasza annyi volt, – ha neki így jó, akkor nekem is. 

Imrének és a sógornőjének állandóan Helénről és a kislányáról beszél. Sajnálja a viselkedését, tudja, hogy Helén soha nem bocsájtja meg, de ő reménykedik. Tudod öccsém! – Testemet becsaphatom, de a lelkem Heléné marad örökre.  

Helén havonta küld fényképeket és videókat a kislányukról. Tervezi, hogy bátyával pár napra hazajönnek és elviszik a kislányt az apjához.     

Tanyát továbbra is Zoltán vezeti, úgy tudja az új tulajdonos egy angol cég és az itteni képviselője felügyeli.                         Vége 

                          ..................

Bátya! Nagyon hiányzik Ákos, így férfit ilyen mély érzelemmel, odaadással még soha nem szerettem és azt gondolom nem is fogok. Az életben egyszer adatik meg az a mindent áthatoló mélyről a lélekből fakadó igazi, önzetlen szerelem, mely mindent söpör. Megtisztítja a lelket, megváltoztatja az embert. Nincsenek szavak, amivel eltudnám mondani mennyire szerettem.  

Most értettem meg Zoltánt, mert ő így érez irántam. Éveken keresztül szenvedett, tűrt, mert az én boldogságom mindennél fontosabb volt számára. Talán annak az áldozata lett. Az idegei felőrlődött a sok szenvedésben. Mindent megteszek, hogy a gyermekét minél többször láthassa.

Bátya, te voltál már igazán szerelmes?

- Nem Helén! Addig nem kötelezem el magam, amíg

azt-a  bizonyoságot nem fogom érzezni. Persze nem vagyok vak, tudom, hogy olyan lesz, mint a lavina, mindent visz, de a sorsát senki nem kerülheti el.