BÁRCSAK

  REMETE 10. 

Jó reggelt Remete! 

– Nem bízik bennem, hogy korán reggel szemlét tart?  

– Zokon venné Zoltán?   

–Mint főnök jogában áll az alkalmazottat bármikor ellenőrizni.  

–Nem erről van szó. Egy órán belül ideér a kocsi konténeres fákkal. Kérem segítsen helyet találni és nem bánnám, ha pakolásban is segítségemre lenne.  

– Kecskét ebben a pillanatban akartam fejni, ahogy maga jött. Rögtön nekiállok, a többi állat már rendben van.  

Főnökasszony megiszik velem egy kávét?  

– Köszönöm most nem kérek, de ön nyugodtam kávézzon és reggelizen, addig megfejem én a kecskét.  

– Remete csak nem gondolja, hogy kényelmesen kávézom, miközben ön dolgozik? 

– Megszoktam a puritán, paraszti életet.   

–Szóval puritán? –Szigorúan megközelíthetetlen?! – mosolygott 

Bocsásson meg, számomra csak a sakktáblán létezik paraszt.  

Ellenben hivatásszerűen foglalkozó földműves és állattartó személyt ismerek és becsülök.  – fejtette ki véleményét Zoltán  

– Szóval tudd sakkozni? Kemény logikai játék!  

– Hosszú téli estéken a papámmal sokat sakkoztam. Nem engedett nyerni és csalásnak minősítette, ha a mamámmal játszottam, mert mellette mindig nyertem.  

Boldog gyermekkor!  

–Remete, ha már a fejést elvégzi helyettem, akkor kinyitom a kaput a kocsinak   

Szevasz Dávid, ébredezel?  

– Az asszonyt nem láttad?  

– Kecskét fej 

– Ő feji a kecskét, akkor te mi a lószarnak vagy itt?    

– Dávid nem magyarázok neked, de ajánlom vegyél vissza magadból, – mondta Zoltán a férjemnek 

– Mi történt Dávid?  Ne beszélj félre, mert mindent hallottam.  

– Szívem! Ez a segédmunkás parancsolgat? Na jól nézünk ki! Kétdiplomás feleségem feji a kecskét, miközben a nagyságos úr sétálgat? Itt csak én kérdezhetem, hogy mi történik? Felfordult a világ? – Üvöltötte Dávid 

– Dávid, most én mondom a feleséged, hogy vegyél vissza. Nem érzed, hogy már vörösödik a fejed? Kérdem tőled: mire való az üvöltözés? – Addigra már előttem állt a férjem és a tehetetlenségében rám emelte a kezét. Hirtelen kapcsolt és a keze megállt a levegőben.  

Na most van vége Dávid! Elegem van a pátyolgatásokból! Pakold össze a holmidat és azonnal tűnj el a házamból. Amit idevettél mindent vidd magaddal. Nem akarom, hogy bármi is rád emlékeztessen.  

Zoltán látott mindent és megkérdezte: – miben tudd segíteni? Semmit nem szóltam.  

Teherkocsi ép most tolatott az udvarba.  

–Jó napot szépasszony, hová pakolhatunk?  

 – Zoltán megmutatja önöknek, de rögtön megyek én is. Kivettem a fiókból a munkáskesztyűt és mentem lepakolni. – Dávid utánam szólt: szívem ne haragudj.  

–Pakolj Dávid! Nem akarlak többé itt látni.  

– Átnéztük a csemetéket, ahogy előzően megbeszéltem a tulajdonossal olyan áru érkezett.  

–Kiváló első osztályú áru - jegyezte meg Zoltán.  

– Pillanatok alatt lepakoltuk. Szállítók is lelkesen segítettek. Bementünk a házba megkínáltam őket kávéval, két férfinak borravalót adtam. Elköszöntek és mentek tovább, már a következő fuvar várta őket. 

 Zoltán beakarta zárni a kaput, de közöltem vele, felesleges bezárni, mert hamarosan lesz még egy fuvar.  

–Remete én megyek rendezem a többi munkámat, majd szól, ha változik a feladat.  

Kérdezném– mai tejből lesz valami készítve vagy jönnek érte?  

– Férjem elviszi! Tudja Zoltán! A férjem a párjával együtt imádják az egészséges táplálkozást. Dávid közvetlen mellettem ült a széken köpni-nyelni nem tudott.  

Zoltán indult, de utána szóltam: – hamarosan megyek és megbeszéljük az ültetés következő folyamatát, addig maga is pihenjen.  

Dávid átölelt és szokásához híven mentegetőzött, sajnáltatta magát, könyörgött és minden, amit egy normális férfi nem csinál. Mindenben segít csak hagy maradjon velem.  

Nálam már aznap betelt a pohár amikor kijelentette, hogy felpofozott egy nőt, mert nem akart lefeküdni vele.  

Ma pedig mérgében rám emelte a kezét, mert senki nem adott igazat neki.  

Könyörgött, hogy bocsátsak meg. Rajtam kívül nincs senkije. Velem tudja elképzelni az életét.  

– De most elmegyek, mert elküldtél. – mondta nagyon szomorúan.  

Valóban nem tudtalak megérteni vagy inkább nem akartalak. Úgy gondolkoztam, hogy házasságban a feleségnek férje mellett a helye, jóban rosszban. Nőnek csak annyi a feladata, hogy a férje kívánságát teljesítse. Férjnek pedig a tenyerén kell hordozni a feleségét és biztosítani a jólétet mindkettőjük részére.  

Most már belátom drága szívem! – Minden térem megbuktam. Nem tudtam megteremteni számodra azt az életet, amit megérdemelnél. Gyenge ember vagyok!  

Elmegyek és csak a személyes dolgaimat viszem magammal, amit vettem, hogy könnyítsem az életed mindent itt hagyok neked, az téged illet.  

Igazad van Helén anyámat meg kell végre látogatnom és a szemében nézve megkérni, hogy bocsátsa meg a tékozló fiának a hibáit.  

– Dávid bepakolta a holmiját a kocsiba és amilyen lassú sebességgel tudott indulni a kocsija olyan lassan szinte csiga tempóban kigurult az udvarból.  

 …………….  

 –Érdekes! Teljes lelki nyugalom szállt meg mihelyt kimondtam, hogy tovább nem élek ezzel a férfival. Vége egy korszaknak. Végleg bezárom a kaput és ezzel együtt lezártam az életem egyik jelentős állomását.  

Nem volt bennem se öröm, se bánat, se harag.  

Kiültem a szokásos helyemre a küszöbre és a  

nyugalom olyan erőt sugárzott felém, hogy megéreztem a hatalmas szabadságot, ami eddig a szívem mélyén várta, hogy rádöbbenjek az élet értelmére szépségére. Boldogság árasztotta el az egész lényemet.  

Már őszies idő volt, hamar fáztam a küszöbön ülve, bementem és begyújtottam a kandallóba. Kevés fa volt bent, így kimentem tüzelőért. Zoltán, ahogy észrevette, hogy cipelem a fát, rohant segíteni.  

– Remete magának kell a tüzelőt bekészíteni? Miért nem szól a férjének? 

– Férjem eddig sem segített és ezentúl pedig segítsen máshol.  

Zoltán kivette a kezemből a fával megrakott kosarat és bevitte a házba. két darab fát rakott a tűzre, többit a kandalló mellé helyezte és még bekészített két kosárral.  

– Egy kávét vagy teát elfogad Zoltán?  

– Teát szívesen elkortyolgatok….. 

– Rögtön főzök és amíg elkortyolgatja, addig lenne pár dolog, amit megbeszélhetnénk, – mondtam  

Hellyel kínáltam a konyhában. Leültem én is. Sokáig a tea zamatos izére koncentráltam és megfeledkezve a vendégemről, ahogy feleszméltem elnézést kértem az illetlenségemért és rögtön belevágtam a mondandómba.  

Zoltán kérem, ha nem esik nehezére ezentúl legyen kedves az igazi nevemen szólítani. -Mondani akartam a nevem, de Zoltán megelőzött.  

– Helén  

–Mióta tudja?  

– Mivel a szerződésen nem remete szerepel, így nem esett nehezemre rájönni, azonkívül egyik nap mentem volna önhöz egyeztetni és férje a nevén szólította.  

 – Ha tudta! Miért nem kérdezett rá?  

– Nem rám tartott és ami nem tartozik rám azzal nem foglalkozom. Különben tetszik a Remete név. –mosolygott 

Gondoltam: – ha értelmes nő egyedül kiköltözik tanyára biztos van oka és nem adja ki magát.  

– Igen Zoltán! A szerződésen az ön neve és születési dátuma is rajta van, ez azt jelenti, hogy csak három évvel idősebb nálam. 

 Tehát tegezhetjük egymást? Kérdeztem Zoltántól.  

– Megtisztelsz Helén és köszönettel elfogadom.  

 – Legnehezebb témát kérdezném,  

– Szükségem van a szaktudásodra, remélem nem gondolkozol a tanya elhagyásán?  

 – Nem gondolkozom, ha ez megnyugtat. Online végzem az egyetemi tanulmányaim és később szeretném a dr. is.  

– Milyen furcsa? – Hónapok óta itt dolgozol és semmit nem tudok rólad. -mondtam  

– Lényeget már tudjuk mindketten szeretünk sakkozni….jegyezte meg Zoltán 

Továbbiakban pár szakmai témára terelődött a beszélgetésünk.  

Megköszönte a teát és folytatta a munkáját. Délután ültetem a fákat, lesz kedved megnézni?  

Mire kiértem már ki voltak ásta a gödrök.  

Konténerből kiszedte a csemetéket, lerázta a földet gyökerekről és visszavágta, a beiszapolt földbe helyezte, de előtte a vezérágat és oldalsó ágakból is vágott le, sőt volt olyan hajtás, amit kimetszet tőből.  

–Úristen! Megcsonkítottad a csemetéket, ezekből semmi nem lesz! 

– Mérgemet hangosan kinyilvánítottam. 

–Helén! Bíz bennem, szakmailag így helyes. Ezek a növények frissen voltak konténerezve, tehát a gyökerei még nem szőtték át a talajt. Figyeld csak Helén potyog le róluk a föld. Átszőtt gyökérzetű növényt nem bolygatom, de azoknak is koronájukat most kell kialakítani.   

Tudod mit? – folytatta: addig a birtokon maradok, amíg termőre fordulnak.  

– Rendben úgy csinálod, ahogy akarod a felelősség a tied! Most el kell mennem itthonról. Ha valaki keresne ismeretlennek Remete vagyok. Elmosolyogta magát.  

Beültem a kocsimba és elmentem a kertészetbe. Főnököt kerestem. Szerencsére bent találtam.  

Kértem! – Mondja el hogyan kell konténeres gyümölcsfákat elültetni? le kell-e a gyökereiről szedni a földet és vissza kell-e metszeni a gyökerét, a csemete csúcs tetejét és a pici oldal vesszőket is meg kell metszeni?  

A főnök egy konténeres fán megmutatta a folyamatot. Ugyan új csinálta, mint Zoltán. Megköszöntem és közöltem vele a következő szériát 2 héten belül szállíthatja, előtte majd egyeztetünk telefonon.  

Ezt a fát ajándékban megkapja,– mondta a főnök, de kérem minél előbb jó beiszapolt földbe ültesse el.  

Bevásároltam a konyhára és hazamentem.  

– Kimentem a kertbe és Zoltánnal közöltem: – jól van, beleegyezek, hogy termőre forduló gyümölcsös előtt nem hagyod el a tanyát.  

Ezt a fát pedig légy szíves minél előbb ültesd el.  

Szakmai segítséget kértél Remete?........ És égtelenül nevetett, oly annyira nevetett, hogy alig tudta elmondani, hogy a szakszerű faültetést már az általános iskolában tanítják.  

– Visszatérve az egyezségünkre: –mondta.  – Minimum addig maradok, amíg termőre nem fordulnak a fák. Megnyugodtál? –  Remete - Helén! - És ismét nevetett.  

– De én ezt a nevetést cseppet sem bántam, mert igazából nem engem nevetett, hanem a szituációt, amit okoztam azzal, hogy szakmai tanácsért máshoz mentem.  

Elég lett volna Zoltántól elkérni a könyvet, amiben feketén-fehéren le van írva a konténeres facsemete ültetése és a jó meleg szobában elolvashattam volna.  

A remete élet hátránya, hogy előbb-utóbb az ember lánya mindenben és mindenkiben kételkedni fog. És ez nem jó!            SZ.M. 

                                           REMETE 11.) 

– Főiskola helyett miért nem rögtön az egyetemre mentél?– Kérdeztem Zoltánt  

– Családi problémára vezethető vissza. Elsősorban anyám betegeskedése, de hagyjuk Helén, majd egyszer beszélek róla, most még képtelen vagyok.  

–Be kell mennem a nyomdába, főnök személyes megbeszélést tart a társaságnak. Egyúttal leadom a fordítási anyagot, ha már ott vagyok.  

Kora délutánig nem leszek itthon, ha hiányoznék valakinek….. 

– Helén várj egy picit! Említetted, hogy fóliasátornak és konyhakertnek hagyjak ki helyet. Mégis mekkora területre gondoltál? Hova szeretnéd?  

– Közvetlen a hátsó udvar után hagyjál ki jó nagydarab részt, még nem döntöttem el, hogy mennyivel fogok bírni. Utcai ruhában nem szívesen mennék a sárba. Hazaérek és megbeszéljük,– oké? Gyorsan odaböktem Zoltánnak: – szaktanácsadást szívesen elfogadok.  

Délután ép, hogy hazaértem csengett a telefon. 

Katinéni maga az? Nem szokott telefonálni, csak nincs valami baj? Tessék mondani miben tudok segíteni?  

– Kislányom semmiben, csak hívtalak, mert a drágalátos fiamra mérges vagyok, ha gondja támad, akkor jó az anyja is. 

Legjobban azért hívtalak, hogy tudassam veled itt van a széltoló. Ne aggódj, ne idegeskedj miatta. Azt mondja végleg szakítottál vele, amin egy percig nem csodálkozom. Tudod jól mindig melletted álltam, mert ismerem a fiam.  

Ez a gyerek tisztára olyan, mint az apja volt. Vele sem lehetett egy fedél alatt élni.  Na de én az anyja vagyok! Egy anya nem dobhatja el a saját gyermekét.  

Mérges vagyok rá, mert ennek soha nem nő be a feje lágya.  

Kislányom ne hibáztasd magad, tudom te mindent megtettél a fiamért, de nálad is elszakadt a cérna, – megértelek.  

Hanem mióta haza jött, alig jön ki a szobájából. Csendes hallgatag lett. Gitárján játszik, zenét és szöveget ír. De mindig csak azt az egy zenét és szöveget hallom. Már félek, hogy begolyózott.  

Kértem, menjen szórakozni, kikapcsolódni, keresse fel a barátait, de ő sehova nem hajlandó kimozdulni.  

– Kati néni! Nem tudja rábeszélni, hogy pszichológushoz menjen? Félek nem lesz jó vége, de én ennél többet már nem tudok megtenni érte. Nem pátyolgathatom, mint egy kisgyereket, bezzeg pofozkodni lenne esze.  

Éveken keresztül lestem minden mozdulatát, szépen beszéltem, bíztam, hogy a szép szó észre téríti. Magamat háttérbe szorítottam, csakhogy neki legyen jó.  

Utolsó nap rám emelte a kezét és innen nem volt vissza út.  

Ez a tette megbocsájthatatlan.  

Remélem Kati néni! Magával tisztességesen viselkedik?  

 –Lányom, mihelyt rám emelné a kezét még az örökségből is kitagadnám. Nem így neveltem, de látod a gének nem tagadják meg magukat.  Okos, intelligens ember, de az életben nem tudja hova tenni magát.  

Hirtelen, kontrolálhatatlanul, meggondolatlanul cselekszik.  

– Kati néni! Dávid nekem azt mondta egész héten próbálnak az együttesével,  

mert hétvégén koncertjük lesz. Oda se megy?  

– Nem kislányom! Mondom neked, hogy a szobájából ki sem jön. Folyamatosan egy dalt énekel a gitárja segítségével.  

–Milyen dalt?  

– Biztos új dalon jár az esze, ezt még nem hallottam. Gondolom új szerzemény. Reménykedek, hogy a zenével sikeres lesz. 

Jól van kislányom, nem zavarlak tovább. Gondolom sok dolgod van. 

– Nem zavart Kati néni! Nemrég értem haza a városból. Le kellett adnom a fordítást. Képzelje, a főnök regényekkel is akar foglalkozni, főleg külföldi szerzők írásait, regényeit akarja nyomtatni. Szerencsére sok munkám lesz. Mondjuk rám fér, mert a tyúkok, a kecske nem termeli ki a költségeket. Kati néni! Azt mondtam már van egy becsületes, rendes kertész, ez nekem nagy segítség. Mindenben számíthatok rá. Szakmailag okos és ügyes. Beiratkozott az egyetemre, most főiskolai végzettsége van..   

Nem tudom meddig marad, gondolom az egyetem elvégzéséig biztos, mert itt a tanyán tudd nyugodtan tanulni.   

Rossz így egyedül. Senkire nem számíthatok, de ezt az életformát én választottam. Tanyasi emberek segítőkészek, de örökösen nem zavarhatom őket. Sokszor fárasztó, hogy mindenről nekem kell gondolkodnom és gondoskodnom. Néha jót tenne egy kis segítség. Igaz az mindenkinek jól esne.  

Gyerekes szülőnek, hogy lenne nagymama, aki kissé levenné a gondot a vállukról. Az idősnek, hogy valaki rányitná az ajtót. Néha elég lenne csak megkérdezni tőlük, Jól van-e? Van-e gyógyszer? Én úgy gondolom, hogy mindenkinek jót tenne egy őszinte szó, egy mosoly, egy udvarias pár szavas mondat. Az emberek be vannak savanyodva, de bárhova megyek az egész országra ez jellemző.  

Irigylem a spanyol mentalitást. Ők semmiből nem csinálnak problémát. Élnek, mulatnak, szórakoznak és mégis odafigyelnek egymásra.  

Kedves Kati néni! Ne haragudjon, hogy magára öntöm a problémámat is, mikor ép elég a baja magának is.  

Feltétlenül beszéljen Dáviddal, hogy menjen pszichológushoz, egy jó szakember csodákat tudd művelni.  

Vigyázzon magára és köszönöm, hogy hívott.      SZ.M. 

                         REMETE 12.  

 Zoltán négy nap alatt végzett az ültetéssel.  

– Rendelheted a következő adagot. – Élcelődött  

– Holnap hétvége, pihenőnap. Nem szeretném, ha a testvéred bepereljen. 

– Miért is? Kérdezte Zoltán bár tudta, csak hülyéskedek.  

Szóval Helén! Nem akarsz pereskedni? – Pedig már elképzeltelek: alperesként ott állsz a bíróság előtt ártatlan képpel a jogászok megforgatnak - kiforgatnak 

 kívülről - befelé haladva, majd belülről - kifelé. –Micsoda látvány lenne?  

– Nyugi! Vigyázok az egyszem munkásomra. 

 Most csak képzeld el, –ha tönkre teszlek, csakis magamnak ártanék. Helyetted be kell tanítanom egy másik embert. Nehéz lenne ilyet találni.  

– Úgy!.... be kell tanítanod a másikat is…,  – mint engem? –Nevettünk  

– Elfáradthattál ennyi növényt elültetni, nem kis munka volt.  

– Helén, annyi erőm még maradt, hogy felfussak veled arra a dombra. 

– Inkább ne kockáztasd az egészséged.  

– Az egészségemet félted? –Tehát ezzel igent mondtál?  

– Nem Zoltán! Nem, nem és nem!  

– Mondtam már Remete? – Nagyon nem szeretem a NEM szócskát és nem illik hozzád.  

–Zoltán, beszéljünk komolyan 

– Eddig minden szót komolyan gondoltam. Csak Tudod? Két személyes tevékenységet nem lehet egyedül csinálni. Hiába szeretnélek felvinni a dombra, ha te ellent mondasz. Szóval mi az a komoly, amit meg kell beszélnünk?  

– Felakarok menni a forráshoz, de egyedül félek az erdőben.  

– Helén, erről beszéltem az előbb! – Érzed a különbséget? Egyedül vagy társsal óriási a kontraszt a két szó között.  

Most azon dilemmázok, hogy végül is az ölemben kívánod megtenni az utat vagy mellettem? .   

– Jó lesz melletted.  

– Mondtam már Remete? – Nehéz eset vagy!–Megközelíthetetlen. 

–Felsétáltunk a dombra. Nem tudom miért, de a víz csobogása hatalmas nyugalmat áraszt felém. Kikapcsol az agyam és csak befelé fordulok .Jó érzés nem gondolni a semmire….. 

Ültem a padon és a természet alkotta csodái teljesen elvarázsoltak. A fák levelei ezer színben pompáztak, vízcsobogását zenei aláfestésnek éltem meg, igy a látvány még csodálatosabb volt. ..  

Megláttam a fán egy madárfészket belekapaszkodtam a faágba egy reccsenést hallottam és zuhantam egyenesen Zoltán ölébe. Olyan hírtelen történt, hogy képtelen voltam követni az eseményeket. Fogalmam nem volt mi történt. 

Zoltán semmit nem szólt, nem tudom mit érezhetett talán megijedt, talán örült, hogy mégis a karjában landoltam.  

Kibontottam magam a karjából és mélyen elnézést kértem.  

– Helén, miért nem szóltál? Ilyenkor ősszel a fészekben nincs tojás és madár sincs. Te okos, tudatos nő vagy. – Kérve – kérlek, soha többé ne csináld!  

Nem ütötted meg magad? Haddj lássalak!  – Mint apuka a kisgyerekével először lecseszi, majd aggódva végig méri.  

 – Te ott voltál mögöttem vagy, hogy kerültem a karodban?  

 –Na látod? – Mégis csak sikerült a karomban tartanom a megközelíthetetlen nőt, és mosolygott…..  – sorsát senki nem kerüli el.  

 –Tehát, a sors tartott a karjában? – Szerinted a balsors vagy a jobbsors?  

 – Nyilván a jobbsors, amit megérdemelsz Helén! 

 – Ajtómig kisért, homlokomra egy puszit adott, fülembe akart súgni, de meggondolta magát. – Áh, semmi,  –mondta végül. Ebben a röpke tőmondatban a teljes lemondást éreztem.  

 –Zoltán! Ugye nem értjük félre egymást?  

 –Nem Helén! Ebben a helyzetben csakis az érzéseimre hallgatok és azok azt súgják: – mondd el – mondd el,  – mondd el….. …néztük egymást és lassan elsétált a legénylakás felé.  

 – Reggel korán ébredtem, tudtam Zoltán hétvégén elutazik a testvéréhez, nekem kell elrendezni az állatokat.  

 Nem mentél haza?  – Kérdeztem 

 – Megetetem az állatokat és délelőtt folyamán Imre eljön értem. Estére az állatok etetésére itt leszek. Helén, te csak pihenj, semmit nem kell csinálnod. Egész napra készítek be tüzelőt, nem neked való a cipekedés.  

 –Nem maradsz a testvérednél vasárnap estig?  

 – Nem maradok. Éjszakára nem hagylak itt. Egy fiatal nőnek tanyán veszélyes egyedül.   

 – Ne áldozd fel magad, hiszen így sincs magánéleted. Lassan a tanyán leszel az életed legszebb éveiben. 

 Zoltán! Én ezt az életet magam választottam, de tőled és senkitől nem várhatom, hogy őrködjen felettem.    

 – Helén, ne félts engem, ha nem szeretnék itt lenni, akkor ide se jöttem volna. Ha hangzavarra és társaságra lesz szükségem, akkor bemegyek a városba keresek egy éjszakai mulatót.  

Apropó! Egyébként napokban jutott eszembe, hogy elmehetnénk valamelyik hétvégén szórakozni. Benne vagy Helén?  

 – Igen az jó lenne kimozdulni a taposóaknából és bele az éjszakába. 

Tudod Zoltán! Lelkileg elfáradtam, valóban jó lenne kikapcsolódni, legalább egy napra. Mióta férjnél vagyok soha nem mentem sehová, csak a koncertjeire vitt, de oda szinte muszáj volt mennem. Neki fontos volt a jelenlétem, mert csak akkor tudott teljes odaadással szívből énekelni. Amikor nem voltam mellette, összecsapta az egészet. A közönség is érezte, hogy pocsék teljesítményt nyújt.  

Újságok cikkeztek róluk, megírták UD együttes nincs formában.  

Néha úgy éreztem, hogy mókuskerékben vergődőm és innen nincs kiút,   

  akkor találtam rá a kifelé vezető útra, amikor a férjemmel közöltem itt a vége! Hatalmas felszabadultságot éreztem, de ugyanakkor szomorúságot és dühöt, mert a legszebb éveimet pazaroltam egy férfira, aki soha nem tudd felnőni, örökre elkényeztetett kisfiú marad.  

Valóban jó lenne kikapcsolódni, bulizni, ha komolyan gondoltad szívesen elmegyek veled, mert egyedül oda sem merek menni.  

 – Mint a dombra? Félsz, hogy nem lesz, aki elkap, ha zuhansz?...és nevetett… 

 Helén, megnyugtatlak mindig mögötted leszek. – Hosszasan néztük egymást.  

Interneten keresek egy kedves szórakozásra alkalmas helyet és bármikor mehetünk…..                                                                                     SZ.M.