BÁRCSAK

  REMETE ÉLET 1. 

 Miután megszűnt a munkahelye képtelen volt törleszteni a banki tartozást. Szüleitől örökölt nagy családiházból annyi pénze maradt, hogy a város határában az erdő mögötti elhagyatott tanyára futotta. Picinke düledező, kívülről semmit érő ház állt a tanya közepén. A villanyt már rég kikötötték, Fúrtkút valamikor működőképes volt, gémeskúthoz közel nem szabad menni, 

 - mondta az eladó   

Már nagyon szomjas volt. Örömére a kocsijában 10 literes balon kanna tele vízzel. Szülei soha nem indultak el melegruha, pléd, élelem és víz nélkül.   

"Lányom jegyezd meg! Bármi történhet az úton (baleset, forgalomelterelés, akár eltévedhetünk, vagy a kocsi cserben hagy bennünket) légy felkészülve a legrosszabbra, így nem érhet csalódás!"   

Helén - örökre megtanulta.  

Igen, igazuk volt a szüleinek!   

Csakhogy a legrosszabbra soha nem készül az ember lány.   

Nem tudd felkészülni a kegyetlen, szívtelen világra és benne az erkölcstelen, kapzsi emberekre, akik nevetve rabolnak. Mindent visznek, ami megtetszik és ami mozdítható, ami nem mozdítható azt szerződéssel elveszik. Szerencsére ezek az emberek az igaz értéket nem ismerik, festmény, antik bútor. Diplomájukat talán az ecseri piacon vették.  

 Főnök mi lesz a házzal: – szólalt meg a segédmunkás   

– Kifizettem! -Nem? –kiabált a “hájas pacni”  

 Oda megy, ahova akar. – mutatott felém.   

Engedjétek kipakolni, utána Lakatoljátok le, jó lesz az unokámnak.   

Örökségéből az antik bútorait, könyveit, festményeit felpakolta a kölcsönzött utánfutóra és az új otthonába szállította. Munkások segítettek pakolni, sajnálkozáson kívül egyebet nem tehettek., mint sajnálták Helént. Látszott a férfiakon, nem az első pakolásuk. Segítségével hamar a helyére kerül minden.  

–Egyik értelmes, illedelmes férfi megkérdezte: – Kisasszony már ne haragudjon, ha megkérdezem: most hova fog menni, mit fog csinálni a házzal? Ez a viskó hamarosan magára dől. Láttam már sok családot, akik kénytelenek lettek kocsira felrakni a vagyonukat és a csillagos ég alatt lett az otthonuk. 

Szomorú emberi sorsok.  – csak ennyit mondottam 

Estére kimerülten ültem a konyhaajtó küszöbén.  

Finom kávéról olvasásról álmodoztam. Szomorúan vettem tudomásul, hiába kapcsolom be a mobilom, nincs térerő, nincs villany, nincs víz  

Mosolyogva konstatáltam: a REMETE élet elkezdődött!   

Mehettem volna külföldre ragyogó állást kínáltak. Anyanyelvi szinten négy ország nyelvét beszélem.   

Férjem elment, elhagyott. Nehéz feladat elől elmenekül. Hiába mondta nagyon szeret. - Ha valaki nagyon szeret nem hagyja cserben.   

 Ennyit a szeretetről!   

 – Szóra sem érdemes.   

 Remete életet választottam. Be kell bizonyítani, hogy a nulláról is feltudok állni, bár tudtam- piszkosul nehéz lesz.   

Egyedül kell megoldani a ráháruló feladatokat, mindenekelőtt az önellátásra kell berendezkednem. Összeírtam a fontos vásárlásokat.   

 Reggel korán elindultam a városba.   

 Rengeteg elintézni valóm akadt. Elsőre betértem egy presszóban igazi kávéra. Végig jártam a boltokat, amíg a hivatalok zárva vannak, addig mindent megvásároltam.   

 Kávé, teafőző, ami a sparhelthez és szabadtűzhöz passzol. Azonkívül gyertya, petróleumlámpa. Hűtőszekrény híján tartós élelmiszereket vásároltam húsokból csakis a füstölt jöhet számításban.   

 Beázások elhárítására ponyvát, nylont vásároltam.  

Egyszerű kíváncsiságból egy kedves idős ember ellátogatott a tanyára. A tanyasi emberek érthető módon félnek az új lakóktól. Bemutatkoztunk egymásnak (Remete nevet adtam meg) kissé furcsán nézett rám, de különösebben nem zavarta.  

Sok kérdésem volt vele kapcsolatban, ő szívélyesen válaszolt és rögtön a segítségemre sietett. Láttam a kisöregen, hogy végtelenül kedves, szívélyes emberre akadtam. Szakembereket, segédmunkásokat ajánlot. Másnap már ment a munka. Megvásároltam, amit felírtak és az emberek lelkesen dolgoztak. 

Egy hónap leforgása alatt a szakemberek puccba vágták a tanyát. Egy szép nagy nappalit előteret teraszt építettek, tetőcsere, kívül-belül falazat lejavítva, kifestve. Villanyt, vizet újra bekötötték. Fürdőszoba egyelőre csak zuhanyzós.   

Ház melletti kisházat is lakhatóvá tették.   

Igaz, - egy nagyértékű festményt áruba kellett bocsájtani, de nem bántam.   

Ha már Remete életet élek, akkor nem hiányozhat a jószág, vásároltam pár darab igazi tanyasi tyúkot és melléjük egy kakast. Gondoltam a kecske hasznos állat, így azt is vásároltam. Veteményezés nehezen ment, Józsi bácsira mindig támaszkodhattam, ha elakadtam. Örömömre sündisznó családdal bővült a farm. Szegényesen és nehézkesen ment a paraszti élet, de élveztem minden percét. Kora reggeltől, késő estig madarak énekét hallgattam, néha rákontráznak az állataim is. Sokat nevetettem az állatokon, ahogy nevettem, ők annál jobban hangoskodtak.    

Remete élet jobb, mint gondoltam, ha okosan gondolkodom.   

 Boldogan elbeszélgettem a kutyámmal, kecskével, tyúkjaimmal.   

 Hálásabb teremtmények, mint némelyik "emberfajta".   

 Meggyőződésem, hogy egy nap az elkobzott (ellopott) szülőiházat vissza fogom kapni. 

A világtól önként elvonulva önellátásra berendezkedve egyedül éltem.   

 Könyveimmel és az állataim társaságában boldog vagyok, igaz a bátyám segítsége sokat segített és pár fordítói munkám ott áll az asztalon, hamarosan bekötik az internetet és fellendül a munkám is.  

Magányosnak, elszigeteltnek soha nem éreztem magam.   

Hatalmas terület parlagon, plusz az erdő, ezekkel kell kezdeni valamit.  

Gyümölcsösben gondolkodtam, annak jó ára van, csakhogy nem értek hozzá.          SZ.M.  

                             REMETE 2. 

Napestig fáradthatatlanul dolgoztam. Sikerült az internetet bekapcsoltatni, így már a szakmai munkámat is teljes gőzzel tudtam folytatni.  

A ház előtt szép virágoskertet alakítottam. Bejárat mindkét oldalára konténeres örökzöldekből sövényt ültetettem. Előkertet különböző bokrokkal, diszfákkal díszítette. Volt benne lombhullató, örökzöld és mindenféle színben pompázó fák, cserjék. Most még picik, de hamarosan gyönyörködhetek bennük – mondta  

 Esténként kiültem a konyhaajtó küszöbére, szerettem ott ücsörögni. Egyik nap észrevettem, hogy a tyúkok végig kapirgálták a virágoskertet, Kecske előszeretettel dézsmálta a virágaim, diszfák leveleit.  

Kissé mérgelődöttem, mert nem szerettem, ha munkámat semmibe nézik.  

Eldöntöttem: – ezentúl a jószágainak hátsó udvarban lesz a helyük.  

Szerencsére a tanyasi emberek egymásra számíthattak, így én is tudtam segítséget kérni, persze egy jelképes összegért,  

mondják: – “neve legyen a gyereknek”) Oszlopokat, drótkerítésnek valót rendeztem, másnap estére készen lett a kerítés. A munkások ugyan nem kértek semmit, de nem szerettem adós maradni, minden munkát becsülettel kifizetettem, ha más nem“jelképes” összeggel.  

Elhatározásomból megszületett a nagy tervem a kertben mindenféle gyümölcsfákat, szőlőt telepítek, csakhogy meg kell várni az őszi csapadékos időt.  

Nem esett nehezemre a kertészkedés, mert a szüleim hétvégi kertjében kivettem a részem. Gyermekfejjel nagyszüleimnél falun töltöttem az iskolaiszünet nagy részét.  

Mamám bizony finoman, de keményen rám szólt, ha nyafogni látta a házkörüli munka nemtetszése miatt.  

"– kislányom a munkában még senkinek nem esett le a karikagyűrű az ujjáról"–  mondotta mamája. 

Akkoriban még nem tudtam értelmezni a mondatot, de éreztem, ez fontos!. Most felnőttfejjel értettem meg a mondat lényegét.  

Szépen alakult a birtok, pont úgy, ahogy megálmodtam, majd megterveztem. 

Tojásra, tejre kialakult vevőkörön alakult.. 

 Néha árucsere kapcsán is gazdára talált a portéka.  

Örültem az árucserének is, mert életemben nem ettem olyan finom szilvalekvárt, mint most. Ilonkanéni szeretett is dicsekedni az üstben főzött lekvárjával.  

 – Remete, angyalom, – a főzés megboldogult nagymamán tanítása, nagyon büszke vagyok rá, – úgy higgye kedvesem.   

Egyre több Internetes munkám akadt, de kapacitásom még volt bőven. 

 Főleg fordítói megbízatásnak örültem. A város nyomdájában leadtam egy önéletrajzot, ha sikerül jó, ha nem akkor sem esek kétségbe. Ismerőseim szívesen segítenének, de senkinek nem árulom el a honlétem. Engem ne sajnáljon senki. Segítséget pláne nem fogadnék el. Fiatal agilis nő vagyok, most kell a nulláról felállni, ha nem sikerül, akkor tényleg el fogok veszni.  

Egyik reggel kétségbeesve kopogott Józsi bácsi. 

Helén beengedte a vendéget. 

– Bocsásson meg Remete (mindenki így ismerte Helént a tanyán) feleségem nagyon beteg. Kérem segítsen rajta!  

– Józsibácsi! Miben kéri a segítségem? Sajnos nem vagyok orvos.  

– Ha lenne szíves elvinni az orvoshoz. Fel sem tudd kelni az ágyból. Szédül, rosszul érzi magát, ahogy felül rögtön visszaesik az ágyra. Itt a tanyán csak önnek van kocsija, azért mertem zavarni. Kifizetem a napját, csak segítsen szegény feleségemen.  

– Józsibácsi üljön be a kocsiba, rögtön megyünk. Kérem mutassa az utat, mert nem ismerem a környéket.  

Helén házától kb.: 1 km-re laktak egy takarékos házban. Tipp-topp rend bent és kint egyaránt. Dolgos, becsületes igazi parasztemberek benyomását kelti a két kisöreg. Helént a nagyszüleire emlékeztették.  

– Józsi bácsi! Nem is mondta, hogy közvetlen szomszédok vagyunk 

– jegyezte meg Remete.  

Beértek a házba, rögtön láttam az idős asszony rossz színben van.  

– Rózsinéni nagyon rossz állapotban tetszik lenni, miért nem szóltak előbb?  

Legjobb lenne, ha rögtön mentőt hívnák önhöz.  

Mentősök azonnal tudnak segíteni.  

– Hívhatom őket? –  Ránéztem Józsibácsira, bólintott, – igen. 

– Remete, kérem addig maradjon itt, várja meg mit mondanak a mentősök.  

– Nyugodjon meg Rózsi néni, természetesen megvárom a mentőt. Ilyen állapotban nem hagyom itt. A két kis öreg arcára kiült a nyugalom picinyke szikrája.  

Mentősök megvizsgálták és beszállították a kórházban.  

Hazamentem, de megígértem Józsi bácsinak, hogy délután elviszem a kórházba látogassa meg a feleségét, talán addigra az orvosok tudnak valami jót mondani..  

– Laborlelet alapján nincs nagy probléma. Baktérium felszaporodott a szervezetében. – magyarázta az orvos. Három nap után gyógyszer mellett hazaengedjük.  

– Remete! Ugye eljön a feleségemért?  

–  Természetesen, Józsibácsi három nap múlva érte jövünk. 

 A kórterem betegei hitetlenkedve kérdezgették Rózsi nénit, – ő a remete?  

– Rózsikám, ne haragudj, de én ezt nem hiszem el.  

Én sem bólintottak a többiek. 

 – Ez a fiatal nő nem úgy néz ki, mint egy remete. – egymás szavába vágtak a betegtársak. 

– De higgyétek el nekem – ő bizony a remete! – Mondta Rózsi néni és remete mentette meg az életem.  

Faluban elterjedt a hír, hogy remete mentette meg Rózsinéni életét. Az emberek csodálkoztak, néhányan összenéztek, – biztos Rózsinéninek az agyával is gond lehet.  

Egyik alkalommal Remete bement a falusi boltba. Pénztáros kedvesen megkérdezte mást nem vásárol Remete?  

-Köszönöm egyelőre ennyi elég. Elköszönt a csodálkozó vásárlóktól is és elégedetten beült a kocsijában.      

Szülei soha nem voltak gazdagok, de mindent elkövettek, hogy a bátyának és Helénnek mindenük meglegyen, ami a gyerekek fejlődéséhez szükséges. . Empatikus családban nőttek fel. Az édesanya több alkalommal a boltban csak egy csokit, egy banánt vagy egy narancsot vásárolt. Bátyja egyik alkalommal meg is jegyezte: – anya ketten vagyunk. Elfelejtetted?  

 – Nem kisfiam, nem felejtettem el. Most légyszíves egyformára törd ketté a csokit egyik fele a húgodé, másik fele a tied. Helén bátyja kettétörte, nyilván nem sikerül egyforma nagyságura, a kisfiú összemérte és a nagyobb felét átnyújtotta a húgának. Anyjuk büszkén megpuszilta mindkettőjüket. Gyerekfejjel Helén megértette, hogy az irigységből soha nem lehet építkezni.                                                                     SZ.M. 

                                   REMETE 3. 

Közel egy éve olvastam a könyvet, amely többek között a jóléti vakságról ír. Lényege: aki jólétben él az felsem tudja fogja, mit jelent a napi bizonytalanság, pénztelenség, éhezés.  

 Jóléti vakságot a tanyán nem tapasztaltam. 

 Persze, ha az utam a városba vezetett– szembetűnő volt a kontraszt.  

Szóval ott látom az emberek viselkedésén a jóléti "vakságot". Nagyívben kikerülik a szegényebb öltözetűeket, a munkásembereket, a sötétebb bőrűeket, a hajléktalanokat. 

 Pöffeszkedő, önelégült és egyben lekezelő stílusukról messziről kiszúrom az ilyen embertípust. Legszívesebben a föld felett 2 cm-re járnának, repkednének, ha tehetnék.  

Tanyán az emberek szerényen és végtelenül becsületesen élnek.  

Ég és föld különbség város és tanya között. Szinte egy napon nem érdemes említeni.  

 Élvezte a napszak minden percét. Egyik reggelen, a madarak énekében elmerülve a felkellő nap melegét derűsen csodálta. Egyszer csak más hangra is figyelmes lett. A kutya barátságosan üdvözölte a vendéget. 

– Jónapot Remete – köszönt a kisöreg 

– Üdvözlöm: Józsi bácsi, mi járatban erre? –Rózsinéni remélem meggyógyult? 

– Hála önnek! Makk egészségnek örvend, már mindennap pöröl velem. 

– Megint iszol Józsi? Kiengedted a jószágokat, kutyának adtál enni? Estig sorolhatnám a drága Rózsim hozzáállását a dolgokhoz. 

 – De tudja Remete! Azt kívánom, hogy még nagyon sokáig veszekedjen békében, egészségben velem.  

– Hogy miért is jöttem magához? – Rózsival beszélgettünk a régi szép időkről és hirtelen eszembe ötlött a forrás.  

Jöjjön velem Remete. – Megkeressük.  

– Hírből már hallottam róla, de nem volt szerencsém felfedezni. 

– Arra emlékszem – Remete kedves, hogy a maga kertvégében kell, hogy legyen, ahol már az erdőrész kezdődik.  

Az ön házából az öregek kihaltak, az örökösöket pedig csak a pénz érdekelte. Alig várták, hogy valaki megvegye a házat, ez csak teher volt az örökösöknek.  

Egy végtelenül tisztességes, rendes asszonykáé volt itt minden. Ahogy fogyott az ereje, egyre kevesebbet tudott dolgozni, a ház állaga arányosan romlott.  

 Itt a tanyán, a boltban, akivel csak beszélek mindenki boldog és örülnek magának. Boldogok, hogy ilyen szépen felújította a tanyát. Tudja Remete vidéken az emberek félnek az új lakótól. Megszokott közösségüket hitvány emberek ne bolygassák. Ahogy maga is idejött két hétig zárták az ajtókat, mert nem tudták milyen ember a Remete. Most már vidáman integetnek, sokan direkt elsétálnak erre, hogy láthassák.   

Szóval – a forrás nagy kincs, nagyon finom íze van. Jól járt vele és a föld is gazdag, jó termőföld.   

Emlékszem régen az egész tanya a forrásból hordta a vizet. Most már mindenkinek van fúrtkutja, így nem kell cipekedni. – Mesélte Józsi bácsi Miközben már az erdő szélére értünk. Megálltunk pihenni, mert a kisöreg nem bírta az iramot. Egyszer csak vízcsobogás hangjára lettek figyelmesek.  

– Azt hiszem megtaláltuk! Örvendezett Helén.  

5-10 méterre tőlük ott csobogott a forrás. Benőte a gaz, fák, sarjak. 

 Helén rögtön neki állt kiszabadítani az elburjánzott futó növényektől.  

– Hagyja kedves Remete– szólalt meg a kisérője  

Holnap küldök két megtermett embert, ők tudják a dolgukat. Hoznak fűrészt és a felesleges fákat kivágják, növényektől a gaztól kiszabadítják.  

Forrás körül a köveket megigazítják, ha kell kiegészítik. Ne essen kétségbe remete én is itt leszek velük és rendezem őket. Majd meglátja! Pillanatok alatt újjá varázsoljuk. 

– Hanem kérdeznék még valamit? – Hogy áll a téli tüzelővel? Hamarosan itt a fűtési szezon.  

   – Őszintén bevallóm erre nem gondoltam.  

Tudja, Józsi bácsi! Otthon központi fűtéses házam volt, amit a drága szüleimtől örököltem.  

– Na kedves Remete! Magának semmi gondja nem lesz a fa beszerzéssel. Szerencsére nagyon jó akácos erdeje van, amit ritkítani kell. Majd a fiúk tudják hogyan és melyik fát kell kivágni. Összehasogatják olyan nagyságura, amivel könnyedén befűtheti a házat.  

– Hogyan köszönhetem meg ezt a sok jóságot, amit öntől kapok?  

– Remete! Ön megmentette a drága feleségem életét és ez nekem a mindent jelenti.  

 – A hetek hónapokba fordultak. Helén ült a megszokott helyén a küszöbön és gondolatai a tél közeledtén ábrándoztak! 

 – A sparhelt nagyon praktikus, jó meleget áraszt és főzést is megoldja. Igazán hasznos" jószág", de valahogy nem illik az elképzelésébe.  

Ha már így alakult az élete, hogy városi nő létére kiszorult tanyára szeretné az elképzelései szerint otthonossá, és praktikussá tenni a házat és a portát. Soha nem gondolta, hogy egyszer földtulajdonos lesz. Hatalmas kert, szinte már birtoknak nevezhető. Boldog volt, hogy így gondolkodott. Egy pillanatra sem bánta meg. Kényszer akkora erőket szabadított fel, hogy saját magán is meglepődött. Kora reggeltől késő estig tevékenykedett. Hol a jószágokat, az udvart szépítette. Pihentetésként fordításokon dolgozott.  

Van egy lakberendező ismerőse, aki szívesen segítene a ház belsőtér megtervezésében, de nem szeretné elárulni a honlétét. 

– Nincs szüksége a sajnálkozásra, amikor az élete legnagyobb álma vált valóra.  

Egy földönkívüli erőt érzett, ami arra sarkalta, hogy ez a ház kell. Egyszerűen zsigerből érezte, – ez a ház őt hívta.  

Elkobozták, a zsivány, semmire kellő, aljas, felsőbbrendűnek képzelt nagyhatalmi emberek a szülői házat. Meggyőződése, hogy az ismerősei azt várnák tőle: adja bíróságra, ne hagyja magát kisemmizni. Nem magyarázkodik senkinek, mert a lelke mélyén tudja, hogy előbb-utóbb visszakapja. 

Bátyja, – Balázs külföldön él. Mintha ikrek lennének, annyira összeforrtak a szülőknek köszönhetően. Napi szinten tartják a kapcsolatot. Helénnek minden hónapba utal a számlájára pénzt.  

Ő tisztában van Balázs tervével, bár soha nem beszélt róla, de mint két testvér félszavakból is értik egymást. Bátyja nem fogja hagyni, hogy a szülőiház idegenek kezén legyen.  

–Egyetlen egyszer jegyezte meg Balázs, "ezért még lakolni fog a szemét aljadák társaság".    

Balázs soha nem beszél feleslegesen és nem dobálózik üres szavakkal. Nagy koponyájú ember és amibe belevág tűzön-vízen végig viszi.  

Tél beállta előtt egy kandalló volt minden álma, ahol esténként leül a peremére és ott fog olvasni. 

 Nézte az internetes képeket, egyik kép mellett hirdetésre lett figyelmes. Felhívta a hirdető telefonszámát, persze előbb megbeszélte Józsi bácsival, hogy mindenképp legyen ott, ha tárgyalásra kerül sor.  

– Épp most fejeztem be egy munkát és képekkel mutatta az építés szinte minden fázisát– mutatta a szakember 

Helénnel lefixáltak mindent, a kisöreg kissé alkudott az árból és Józsi bácsi megígérte, hogy végig ott lesz az építésnél.  

Helén csodálkozására flottul ment az építkezés. Semmi koszt nem hagyott maga után a fiatalember.  

Tisztességes becsületes munkást fogott ki, égett a keze alatt a munka. 

– Helén mondta is magában – az ilyen ember ritka, mint a fehér holló.  

Megbeszélték azt is, hogy a következő munka az udvaron egy kemence építése lesz.  

–  A férfi kissé szégyenkezve, de megkérdezte Heléntől.  

– Árulja már el kedves: – miért hívják magát Remetének?  

Helén annyit mondott – nem a név számít! – És mosolyogva hozzá tette,  

– ugye jól hangzik? Ennyibe maradtak. A férfi is elmosolyogta magát.   

Egyik alkalommal márkás kocsi állt meg közvetlen a ház bejárata előtt. Helén a kocsi márkákat nem ismerte, de tudta: igen flancos.  

Egy fiatal nő 2 cm-re a föld felett lépkedő, pipiskedő nő volt.  

Öltözetéből ítélve úrinőnek tűnt, bár a mai világban ki tudja? Lehet csak kitartott. 

Annyi bizonyos, hogy tette-vette magát és kevesebb ész szorult bele, mint, amit magáról képzelt. Szegény nem tudhatta milyen visszataszító a másik ember szemében. Szóval kiszállva a kocsiból, Remetét kereste.   

– Jól helyen jár, pont Remetével futott össze.  

 Miben tudnék segíteni? – Csak nem eltévedtek?  – Némi gúny volt Remete mondatában. Érthető módon nem szerette a pipiskedő, mindenkit lenéző buta libákat.  

– Nem, nem, nem tévedtünk, fogadkozott a nő. – Boltba mondtál, hogy kecsketejet csak Remeténél tudd venni. Bár magánál drága a tej, de errefelé csak itt lehet venni.  

Tudja? – Folytatta a nő.  – Mi az egészséges táplálkozás híve vagyunk a párommal.  

– Remete ránézett a férfira és a férjét látta.  

Nem jött zavarba, mintha észre se vette volna. 

 Kedvesen, udvariasan kiszolgálta a nőt és hozzá tette – kedves egészségükre. Remete, olyan hangsúllyal és hangosan mondta, hogy a férje is hallja.  

– Közben folytatta – igen, valóban drága a kecsketej. – De tudja hölgyem! Tápanyagokban milyen gazdag? Összetételben hasonlít az anyatejhez és vitaminokban gazdag.  

Régen amíg nem volt tápszer a picibabákat kecsketejjel táplálták.  

Ha hiszi, ha nem, csecsemőkoromban engem is kecsketejjel nevelt fel az anyukám. Talán azért is vagyok szilárdan kitartó, szívós és elveimhez hű.  

 –Talán önt is kecsketejjel táplálták? – kérdezte remete és hozzá tette: 

 –Bár nem hiszem!  

Remete még pár semleges, félig -meddig élcelődő témát még elsütött.  

– Jószándékból vezérelve mondanám, ha nem haragszik? – Kezdte Remete.  

Legközelebb, ha tanyára jön körömcipőt érdemes egyszerű utcai cipőre váltani. Látja itt sok az állat és feltúrják az udvart, néha még az idegeket is…..  

Nő nem kapcsolt az idegek hallatán, ellenben a férfi (férje) szinte elsüllyedt szégyenében.  

A nő beszállt a kocsiba. Férfi a vezető oldali ajtó előtt állva még hosszasan nézte Remetét, a feleségét.  

 – Mint, aki a Mogyoródi Hungaroring pályán érezné magát, pillanatok alatt félelmetes sebességre kapcsolt és elhúzták a csíkot. 

Na, ezek se jönnek többé a tanyámra!  – Gondolta Helén. Sz. M.