BÁRCSAK

      REMETE 4.    

Helén este kopogásra lett figyelmes. Talán Rózsi néni ismét rosszul van?  

Nyitja az ajtót a férje áll az ajtóban.  

–  Dávid! Te mit keresel itt?  

– Beszélnünk kell Helén!  

– Nekünk nincs mondani valónk egymásnak, Te elhagytál a legnagyobb gondok közepette. Látom megtaláltad önmagad egy alvilági cafka személyében.  

Kérlek most menj el és soha többé nem akarlak látni.  

– Helén! Nem érdekel a cafka! Senki és semmi nem érdekel, csak te! 

 Oh, ha tudnád mióta kereslek?  

– Megtaláltál Dávid! Mint látod jól vagyok és most kérlek menj el!  

– Helén, hidd el életemben nem hibáztam olyan nagyot, mint mikor cserben hagytalak. Engedd, hogy minden bűnöm jóvá tegyem.  

– Én rég megbocsájtottam neked Dávid, de ne várd, hogy el is felejtsem.  

Tudom, hogy túl fiatalok voltunk a házassághoz. Én alkalmazkodtam hozzád, de te fel sem fogtad, hogy a Házasságban az öröm és kötelesség kéz a kézben jár. Az örömet, a jólétet, amit a házasság nyújtott könnyen magadba szívtad, de mihelyt nehezebb lett az élet már felelősséget nem tudtál vállalni.  

Az ilyen embert nevezik gyengének!  

– És most akarsz visszatérni, mikor rendeződni látszik az életem? Kérlek menj el! Szeretnék fürödni és pihenni, holnap korán indulok, megbeszélésem lesz a városban.  

– Megvárlak, nyugodtan fürödhetsz. Beszélnünk kell. Nem mehetek el most, hogy megtaláltalak, mert nagyon szeretlek. Ha kell újra felhúzom az újadra a karikagyűrűt.  

– Dávid! Csörög a telefonod, talán hiányzol a cafkádnak? Na látod az ilyen nő való hozzád!  Vedd fel nyugodtan, ne várakoztasd. 

 – Oh kikapcsoltad? 

– Helén! Esküvőnk előtt megfogadtam csak egyszer nősülök és soha nem válok el! Ehhez tartom magam!  

Ha válni akarsz, ha van valakid üzenem neki felejtsen el. Te hozzám tartozol örökre.  

 – Beengedsz a birodalmadba vagy itt az udvaron a sötétben beszéljünk? 

 Amíg megfürödsz, lefőzőm a kávét. 

– Ha-ha-ha........ 

Mit nevetsz Helén?  

– Dávid! Betudsz gyújtani? Sparhelten tudsz kávét főzni? – Talán életedben nem csináltál ilyet. Nem kisapám! Későre jár és szeretném rendbe tenni magam. Reggel be kell mennem a városba és szeretnék pihenten menni.  

– Nálad mit jelent a korán? Helén drága pici szívem, ha ma este nem engedsz be, akkor reggel korán itt leszek. Többé nem engedhetlek el magamtól.  

– Tehát! Drága feleségem, most már értem miért hívnak Remetének!  Szeretlek nagyon.   

 És nem érdekel, ha pofon vágsz vagy a kecskét rám uszítod, de most átölellek és csókkal megpecsételem az új neved, hogy megtaláltalak 

– Hiába próbálkozol bármivel, már nem tudok hinni a szép szavaknak. Te elhagytál! Elhagytál a másik nőért! Mellékes, hogy szereted-e a nőt vagy sem.    

– elhagytál! – Érted Dávid! 

A könnyebbik utat választottad és most, hogy talpra álltam újra fellángolt a szerelem szikrája benned? Vajon meddig maradnál újra velem?  

Tudod mit Dávid! – Én bizonyítottam magamnak, neked, a világnak. Most rajtad a sor. Indulj el az álmod felé és elsősorban magadnak, majd a szeretteidnek bizonyítsd be, hogy értékes, megbízható ember vagy.  

Ha végig mész a kijelölt utadon, utána beszélgethetünk a közös jövőnkről.  

Képes voltál követni a városba? Dávid! Te megőrültél!  

Nem, nem őrültem meg! Hallgass meg Helén!  

Mivel nem engedted, hogy nálad megvárjalak, így nem volt más választásom, hogy utánad jöjjek. Értsd meg Helén most, hogy rád találtam, többé nem veszíthetlek el.  

Tegnap hazavittem a csajt kecsketejjel együtt, fontosabb dolgaimat, ami nála volt (számítógép, zenegép, laptop, pár darab ruha, fogkefe) bepakoltam a kocsiba, még most is ott van. Nézd meg, megmutatom.  

 Igaz! Elhagytalak, de soha nem gondoltam komolyan. Akkor egész éjjel ittam és másnap dél körül már ott voltam nálad, de idegen embereket láttam és le volt lakatolva és pecsételve a ház.  

Fogalmam nem volt hol lehetsz! Ismerőseidet hiába kérdeztem senki nem tudott rólad. Arra gondoltam, hogy kimentél külföldre a bátyádhoz. Álmomban se gondoltam, hogy tanyára költöztél. 

Hibáztam, mert nem volt türelmem hozzád. Nem gondoltam, hogy ilyen nagy a baj! Azt hittem csak női hiszti és megoldódnak a dolgok. Egy nagy házat nem vehetnek el a semmiért.  

Hibáztam Helén! Nagyot hibáztam! Kérlek engedd, hogy jóvá tegyem. Minden követ megmozgatok, hogy többé ne sérüljön a lelked. Az én életem csak veled lesz teljes.  

                                                                                                  SZ.M. 

                                       REMETE 5.  

–Te láttad, hogy le van zárva és az ajtón lakat?  

– Helén! Lefényképeztem! Itt a fénykép!  

– Dávid most ebbe az irodába bekell mennem, mutatott Helén az irodára.   

Lefordított anyagot le kell adom.   

Meg tudsz várni? – Ha nem akkor elköszönők. Amíg bent leszek, addig igyál egy jó kávét a szemben lévő a presszóban, nagyon finomat főznek.   

 –Helén már hiányzott a cikked. – mondta a főnök.  

Átnézem az anyagot és gyorsan a nyomdába küldöm. 

 –  Ez az kislány! Nagyszerű munka! –jól esett a dicséret a főnöktől.  

Már indulóban voltam és a főnök kért, hogy várjak még egy kicsit. 

– Mondd Helén nem akarsz végleg itt dolgozni? –Mondta, miközben   

 szokásához híven a vállamnál átölelt. Mindenkivel ezt tette, mondhatnám a szeretet jelét sugározta felénk. Te munkád tökéletes Helén!  Szinte átolvasás nélkül küldhetném a nyomdába. Még soha nem csalódtam benned. A cikkeid úgy jók ahogyan vannak. 

Tervezem az idegen nyelvű szórakoztató, romantikus könyvek kiadását, szükségem lenne jóképzett fordítóra. Tudod Helén ez egy pici nyomda, de ilyen munkatársakkal naggyá tehetnénk. Ezen a szinten nem szabad megállnunk.  

Gondolkozz el az ajánlatomon. Anyagilag nem fogod megbánni. Ahogy az ajtóig kisért a keze még mindig a vállamon pihent.  

Odaértem Dávidhoz, ő állt a kocsira támaszkodva. Láttam rajta, hogy nem tetszik neki valami.  

–Mi történt Dávid? Látom az arcodon, hogy bánt valami. Talán sokáig kellett várnod? Mondtam, hogy menj be a presszóba egy jó kávé mellett hamar eltelt volna az idő.  

 – Helén ki volt, aki a válladra támaszkodott és folyton beszélt?! Olyan közel volt az arcodhoz, hogy azt hittem rögtön megcsókol 

 – Mit beszélsz Dávid!? A főnököm és minden munkatárssal így beszél. Ezzel is a szeretetét, a megbecsülését mutatja a dolgozók felé.  

Jó fej srác és nagyon rendes. Egyébként az egyetemen egy kurzusban jártunk.  

–Rosszul esik, hogy a feleségemet átöleli valaki más és közben velem csak veszekedni tudsz és átnézel rajtam, mint, ha itt sem lennék.    

 – Dávid, Ne kezdjük újra a szemrehányásokat. Nagyon dühös voltam rád és a viselkedésed alapján Te is dühös vagy még mindig.  

Azt hittem amíg én szenvedek, te vígan éled az életed.  

 – Vígan éltem az életem, Helén Te ezt gondoltad rólam!?  

Éjjel -nappal te jártál az eszembe, néha azt hittem megfogok őrülni. 

Anyámmal is összevesztem, elköltöztem albérletbe. Azt se tudom mi van vele? Mióta kettőnk útjai elváltak egyszer voltam nála, amikor elpakoltam tőle. Azóta rá se nyitottam az ajtót.  

 – Dávid! Mindketten félreértések sorozatát éltük át. Áldozata lettünk a megnem értéseknek, hirtelen felindultságból elkövetett hibáinknak.   

Menjünk haza! Tiszta vizet kell önteni a pohárba. Se a haragnak, se a féltékenységnek nincs helye, nincs értelme a mi életünkben. Első dolgod az legyen, hogy anyukádat felhívod és mélyen bocsánatot kérsz tőle. Szegény asszony!    Sz.M. 

                                  REMETE 6.)  

 – Ízlésesen berendezett a házad. Ki segített a lakberendezésben?  

 – Senki. Nem mertem senkivel felvenni a kapcsolatot, mondván engem ne sajnáljon, hogy csak romos tanyára futotta.  

Itt minden a saját munkám. Illetve a szakmunkákat mesteremberek csinálták.  

Szomszéd bácsi segített. Nélküle nem tartanék itt. Szakembereket, segédmunkásokat ő ajánlotta és csak olyat, aki megbízható.   

Ha láttad volna milyen állapotban vettem a tanyát, te biztos messziről elkerülted volna. Kívül-belül romos, gazos. A tetőn csodálkozom, hogy nem dőlt a fejemre, igaz vele együtt dőlt volna a fal is.   

 – Mire helyre pofoztad rengeteg pénzedbe került. Volt annyi pénzed?  

 – Eladtam egy nagyon értékes festményt és abból finanszíroztam.  

Ennyi az élettörténetem, mióta elkobozták a házam.  

 – Miért nem szóltál, hogy segítsek? Képes voltál festményt eladni, minthogy szóltál volna a férjednek? Két hónapja vettem a kocsit, ha tudom, hogy pénzre van szükséged, akkor nem új kocsit veszek. Miért nem szóltál, Helén? Miért bújtál el az isten háta mögé? Okos nő vagy. Tudhattad: előbb-utóbb rád bukkannak és én is megtalállak. Hiába vetted fel az álarcot: – Remete nevet. – Igaz remekül áll neked, de nem tudlak megérteni!  

Valóban remeteként akartál élni?  

– Csak egyedül akartam lenni. – Férjem elhagyott, a családi örökségemet ellopták, – mondd mi mást tehettem volna?    

Tudtam, hogy örökre nem bújhatok el, de előbb bizonyítani akartam.  

–Szívem! Rengeteg pénzt beletettél ebben a tanyában. Belvárosban tudtál volna venni egy szép gangos lakást.  

 – Igen! Igazad van. Te is tudtál volna venni a kocsi helyett lakást vagy tévedek?  Nekem ez a ház, ez az életforma kellett és egy percig nem bántam meg. Nagyon szeretem a tanya nyugalmát. Szerénységével mindent ad, amit az embernek kell.  

 A föld, a madarak, a növények, a fák nem kérnek, nem pompáznak, nem dicsekednek csak adnak. Tanyasi emberek jósága számomra megfizethetetlen.  

Megláttam a házat, a környéket és rögtön beleszerettem, mert láttam a rejtett kincseit, amit ez az életforma nyújt.   

 – Helén! Mi lesz az állatokkal, ha egy hétre elmegyünk nyaralni vagy turnézni megyek. Nélküled inkább nem megyek! Nem hagylak itt…., többé már nem! 

– Ide figyelj Dávid! Egy megcsalás több, mint az egyszer sem! – Igaz?  

Ne gondold, hogy könnyen megbocsájtható. Lehet más nőnél nem számít, de nálam igen! 

Kérdésedre a válaszom – Ma délután jön egy férfi, aki Józsi bácsi ajánlásával érkezik, és nálam fog lakni. Számomra a kisöreg szava szent, ha ő azt mondja valakire, hogy megbízható, akkor az úgy van.  

Ez a férfi lesz az örökös segítségem. Már megcsináltattam neki hátul a kis szobát, főzőalkalmatossággal és zuhanyzóval. Ha gondolod megmutatom a birtokom, persze ha érdekel. 

 – Minden érdekel, ami az életed, ami a közös életünk.  

 – Dávid ugye nem tervezed, hogy összeköltözünk?  

 – Szívem, te a vesémbe látsz? Pont arra gondoltam.  

 – Költözésről szó nem lehet!  

 – Rajtad a sor bizonyítani, hogy megtudsz állni a saját lábadon. Eddig anyukád finanszírozta az életed, mert bármennyit kerestél soha nem volt elég.  

Luxus, autó, márkás ruha, márkás óra, mindenből a legjobbat, legszebbet.  

Szerinted jól van ez így? Magad nem tudod eltartani, mit csinálnál, ha családod lenne? – Gondolkozz Dávid!  

 – Helén ismét elakarsz taszítani magadtól?  – Nem, nem megyek sehova! Melletted a helyem és tudod miért– mert olyan nagyon szeretlek. Még a gondolatában is bele őrülök, hogy újra elveszíthetlek. 

  – Dávid! Nem tudom értelmezni, amit mondtál! Te mentél el, te hagytál el, nem én taszítottalak el magamtól. 

  – Helén! Csak egy éjszakára mentem. Cefetül berúgtam és másnap délelőtt már sehol nem találtalak.  

Persze, hogy anyámmal veszekedtem. Ami a kezem ügyében akadt annak vége volt. Törtem, zúztam és kiabáltam szegénnyel. Még a kutya is messziről figyelt, az sem mert hozzám jönni.  

Anyám minthogy megértette volna a saját fiát, folyton téged védett. Nos akkor mégjobban kiakadtam. Fogalmad nincs mit éreztem!?  

Feleségem elhagyott, anyám kidobott.  

Mintha a föld az éggel összeborulna és nincs a lábam alatt talaj. 

Hirtelen nem lett senkim és semmim, csak az üres életem.  

Éjszakáztam, züllöttem.  

Ezt a nőt is az éjszakába szedtem fel. Az-az egyik reggel nála ébredtem. Jól esett, hogy valaki a gondomat viseli. Hidd el Helén! Csak ennyit éreztem vele kapcsolatban. Van valaki, akihez bármikor mehetek, ennél többet nem jelentett számomra. Ne nevezd megcsalásnak, mert jóval előbb kiléptél az életemből.  

Szívem! Nagyon sokáig vártam rád és minden helyzetben csak rád tudtam gondolni. Helén, szavakkal nem lehet megfogalmazni, hogy mennyire hiányoztál.   

 –Anyukádat felhívtad?  

 – Hogy őszinte legyek,– nem merem hívni. Nagyon csúnyán veszekedtem vele. Mérgemben a fazekat úgy, ahogy volt kivágtam az udvarra tele forró kajával. Lakásban felforgattam mindent. Összetörtem a széket, mert minden trógernek lehordott.   

– Aki nem becsüli a feleségét az jobb, ha megássa a saját sirját. -  mondta a saját fiának és téged pedig védett.  

Nagyon mérgesen, idegesen hagytam ott. Láttam rajta, hogy sír, de az sem érdekelt. Mondd Helén ezek után hogyan hívjam fel? Szóba se állna velem.  

Miután nem találtalak sehol, minden éjjel az éjszakában éltem az életem. Ott jó pár ismerőssel találkoztam. Gondolhatod, a hírem rögtön anyámhoz jutott.  

 – Szégyellem magam anyám előtt is és előtted is. Szörnyen viselkedtem veletek. 

 – Ha nem akarod, hogy anyukádnak megszakadjon a szíve, akkor most rögtön hívd fel!  

 – Vagy felhívjam én?  

Csókolom Katinéni, Helén vagyok. Tudunk pár mondatot váltani?  

 – Szervusz kislányom. Nem is tudod milyen örömet okoztál nekem. Legalább neked eszedbe jutok, nem úgy, mint a fiamnak.  

Mesélj magadról kislányom, hol laksz? Merre élsz? Munkád van-e? Mindent tudni szeretnék, ha már a drágalátos fiam így elbánt veled is. Mikor láthatlak személyesen? 

 – Katinéni most már jól vagyok.  

Gondolom Dávidtól tudja, hogyan vették el a szülői házam?  

 – Drágám semmiről nem tudok. A fiam annyit mondott elhagyott téged. 

 Csak azt nem értettem Kislányom, ha a fiam hagyott el, akkor miért viselkedett őrült módjára az anyjával? Ordibált, dúlt-fújt, ami a keze ügyébe került mindent összetört. Kutyához hozzávágott valami kemény tárgyat. Szegény kiskutya egy hétig sántított. Azóta még felhívni sem mert. Biztos szégyell haza jönni. De ne aggódj Helén, én mindenről értesülök. Az ivó cimborái beszámolnak a fiam viselt dolgairól. Azt is tudom, hogy egy alvilági nővel él együtt.  

Kislányom, nem ilyennek neveltem a fiam. Mi történt, kérlek mondjál már valamit.   

 – Majd egyszer elmesélek mindent, de most szeretném, ha elmondaná, hogy érzi magát?  

 – Jól vagyok kislányom, csak ez a fiú tönkretesz. Lassan az idegeim felmondják a szolgálatot. Nagyon hiányoztok. Mikor látlak?  

–Hamarosan elmegyek, most már rendeződött az életem. Rengeteg mesélni valóm lesz.   

– Katinéni! Dáviddal szeretne beszélni? 

 –Ott van közelben?  

  Add ide, ezt a csirkefogót, mert rögtön meghasad a szívem.   

                                 …………… 

 – Dávid mindenről beszámolt. 

 Minden második mondatnál "anya ne haragudj, megjött az eszem". Nagyon szeretlek és Helént is imádom. 

 Értetek érdemes jól viselkednem. Ígérem, hogy felnőtt ember módjára állok az élethez. Nincs ital, nincs nő, nincs éjszakázás.  

Anya! Megjött az eszem, csak bocsáss meg és mondd Helénnek, hogy ő is bocsásson meg.  

Közel egy órahosszan beszéltek, addig megitattam friss vízzel a jószágokat. Rendeltem két személyre meleg ételt. Talán estére főzök valamit, még nem tudom. Legszívesebben piheni szeretnék, érzem túlhajszoltam magam. 

Hosszú, nagyon hosszú és gyötrelmes időszakon mentem keresztül, talán a szervezet most szólt vissza……    – Megálljt parancsolva!  

Fáradt, fáradt, nagyon fáradt vagyok, de ugyanakkor boldog. 

 Már látom az alagút túlsó végét. Talán szebb lesz, mint az innenső fele.  

                                                                                                  SZ. M.