CSAK ÚGY

36.

Kimondhatatlanul jó fejek a szüleid.

Idejövet egész úton arra gondoltam, hogy meglesz az udvariassági kör, Ők végig mérnek és azt várják majd, vajon mikor lécel le ez a "kisliba". Nem számítottam az ilyen meleg fogadtatásra. Büszke lehetsz rájuk.

– Éreztem rajtad a kamasz kislány bizonytalanságát, amely félszegséggel párosult. Legszívesebben ölben vittelek volna a kocsitól a házba, onnal fel az emeletre. Tényleg meg se nézted a legény szobámat.

– Ha-ha-ha…nem szobára mentem!

– Apukáddal kint az udvaron nagyon sokat beszélgettünk. Szinte az egész életét elmesélte.

– Az öreg ilyen! Le sem lehet rázni. Vele soha nem unatkoztam gyerekként se. Állandó mozgásban voltunk. Ő mindent megengedett, sőt együtt csináltuk. Megtanított horgászni, lőni, faházat építeni, fát ültetni, madaraknak etetőt készítettünk és közben mérnöki pontossággal elmagyarázta a dolog jó és rossz oldalát. Korán belém nevelte a cselekedeink következményét. Anyámmal jól kiegészítik egymást.

– Öröm volt látnom a családi összhangot vagy ez csak nekem szólt?

– Nem Zsófi! Őket soha nem hallottam veszekedni. Nem tudom hogyan csinálták, de otthon mindig békesség volt.

Látom a tanítványaimat és rajtuk keresztül látom a családi életüket. Sok gyerek jobb sorsra lenne érdemes, de nincs meg a családi ösztönzés, ami a fiataloknak szükséges lenne.

– A házvezetőnővel milyen a viszonyod?

– Hogy érted? Keresztkérdést teszel fel? Zsófi! Mit jelentsen ez?

– Nem, szó sincs ilyenről, arra vagyok kíváncsi mennyire megbízható, tudsz-e vele bizalmasan beszélni?

– Régi bútordarab, rendkívül megbízható.

– Megkérlek a közeljövőben beszél vele bizalmasan! Apukádat vegye rá legalább egy teljes vérkép vizsgálásra. Ebben a korban már kevesebb munkára van szüksége az embernek és az egészséggel többet törődni.

– Panaszkodott?

– Nem! Szó sincs ilyenről. Némi jártasságom van, hogy észre vegyem a fáradékonyságát, de ez maradjon kettőnk között. A házvezetőnő tanácsát megfogadja és mindent betart. - Mondta

– Köszönöm a figyelmességed Zsófi! Ezentúl jobban figyelek rá. Ne félj nem árullak el.

– Nos haza is hoztalak. – Köszönöm

– Be sem hívsz egy kávéra?

– Későre jár, holnap dolgoznod kell. Ja, még valamit elszeretnék mondani a tisztánlátásod érdekében.

– Mondjad, ne kímélj!

– Az a félnótás ember, aki vásárolni akart nálatok, az bizony rendőr volt.

– Micsoda? Honnan tudod?

– Sajnáltam apukádat mikor elmesélte, de az én kezem is benne volt!

– Szerettem volna meggyőződni, hogy nem vagy-e csaló, és hogy igazat mondasz-e? Ezért Sárika nénivel elküldtük a szomszéd fiát, aki rendőr. Nem volt nehéz megjátszania magát.

– Mit beszélsz Zsófi? Utánam kémkedtél?

– Igen! Az iskolába is beküldtük, ott illedelmesen viselkedett, mit leendő kolléga. Az igazat akartam tudni. Ne haragudj rám, de bemondásra nem tudok elhinni senkinek, semmit. Ha sérelmezed a viselkedésem, akkor elbúcsúzunk egymástól. Szép volt, jó volt, ennyi volt.

– Azt a hétszázát! Te ilyen talpraesett lány vagy? Örülök neked!

– Örülsz? Tehát nem haragszol?

– Zsófi drágám! Fordított helyzetben Én is ezt tettem volna.

– Hogy haragudnék olyanra, aki utána jár az igazságnak!

– Feldobtad az egész estémet és a holnapi napomat és az egész életemet.

Nagyon szeretlek.

– Most már én is szeretlek Gabriel.

– Elmegyünk egy hétre kirándulni?

Zsófi! Mondj igent és lefoglalok egy szállodai szobát valahol nagyon messze…… – Igen!

Folytatás....

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat