7.) Boldog voltam, hogy hozzá segítettem osztálytársamat az eredményes pótvizsgára.

Akkor éreztem először - Ez az én utam, – tanítani! Gondolatban elkezdődött a tanítói pályám.

Ősszel ismét becsengettek az iskolában és én tudatosabban tanultam. Már tudtam mi leszek, ha nagy leszek. Tanáraim minden mozdulatát figyeltem, ahogy a gyerekeknek magyarázzák a tananyagot, figyelik a 20-25 tanulót. Messziről észreveszik, ha valamelyik gyereknek problémája akad a tananyaggal.

Óvatosan odamennek, segítenek, közben figyelik a többi tanulót.

Ők mindent tudnak a gyerekekről. Egy-egy tekintetből látják, ha valamelyik gyereknek jó vagy rossz napja van.

Heteken, hónapokon keresztül próbáltam megfejteni; vajon a tanároknak milyen napjuk lehet, milyen a kedvük, de semmi érdemleges jelet nem láttam rajtuk, hacsak azt nem, hogy öröm és lelkesedés tölti el őket a gyerekek láttán. Egyedül feleléskor ült ki az arcukra az öröm, az elégedettség, netán a szomorúság, ha a gyerek nem tudta a leckét. Szerettem volna beléjük bújni, érezni, amit éreznek.

Micsoda felemelő érzés tanítani!

Elgondoltam, hogy egyszer majd én fogok a katedrán a táblánál állni és én fogom tanítani a ragyogó szemű pici gyerekeket.

Amikor magamban letisztáztam az elhatározásomat és látni véltem a jövőmet, akkor odaálltam anyám elé, (pont ott volt a nagynéném, aminek örültem, 10 évvel fiatalabb volt anyámnál gondoltam így jobb. Ő már modernebb felfogással szemléli a világot és majd segít nekem.

– Anyu döntöttem, tanító leszek.

– Kislányom, csak hatodikos vagy, van még időd

– Tanító leszek! Más nem érdekel,– mondtam.

Nénémnek több se kellett, keményen kiosztott (talán anyám örült is, hogy nem neki kell elmagyarázni a magyarázhatatlant)

– Sári! Tudod nagyon jól, Te vagy a legidősebb, - kezdte a néném.

Többi testvéredet segíteni kell. Apád nem tud annyi pénzt keresni, hogy eltartson benneteket.

Továbbtanulás sokba kerül és sok év, nem a szegény gyereknek való, főleg nem a lányoknak a tovább tanulás.

Anyád nem tudja fizetni a szép ruhát, könyvet, füzetet, az ennivalót, utazást a városba.

Nyolc év iskola bőven elég.

Dolgozni kell majd menned, Tsz-be biztos adnak könnyű munkát és lesz pénzed is.

Fiúk (öcséid) tanuljanak szakmát.

Lányoknak nem szabad flancolni.

Ne tedd tönkre anyádat, elég neki a sok gyereket etetni.

– Sírva kiabáltam: az én életemet tönkre tehetik?

                Éreztem, akkor nőttem fel igazán!

 

következő rész....

Oldal: 7.)Lányoknak nem kell flancolni
CSAK ÚGY - © 2008 - 2024 - marara.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat