BÁRCSAK

REMETE 16.)  

 Mielőtt a tanyára érkeztem, a lelkem mélyén éreztem, nekem ide kell jönnöm vár itt egy csoda. Soha nem láttalak, mégis egy láthatatlan szál hozzád vezetett.  

Józsi bácsi annyit mondott: –Remeténél jó sorod lesz. 

 –Na ne ijedj meg fiam!  

– Nem olyan Remete, mint a többi. – Neki szíve, lelke van. .  

Az öreg semmi mást nem mondott: – fiatal, öreg, nő vagy férfi?  

Neki csak a nagybetűs REMETE voltál.  

Megláttalak és éreztem nekem melletted a helyem. Nem tudtam semmit rólad, nem tudtam, hogy te vagy a Remete vagy Remete lánya vagy egy szomszéd lány, vagy városból egy természetkedvelő, bárhonnan jöhettél, a lényeg megtaláltam, akit mindig is kerestem.  

Szemedbe néztem és a szívemet érted el.  

– Bemutatkoztál, de az agyam nem fogta fel, hogy valójában Remetével állok szemben. Néztelek és csak annyit éreztem: – megtaláltam…. megtaláltam…, Úristen! Megtaláltam a nőt, a szerelmemet.  

legszívesebben magamhoz szorítottalak volna, mint pöttöm gyerek az alvós játékát, mert ő is fél, hogy elveszíti Én is féltem, ha nem nézhetlek elveszítelek. 

 Hosszú hónapokon keresztül vártam a csodát, ott voltál, de mégsem.  Olyan megközelíthetetlen távolságot tartottál, hogy lassan kezdtem elhinni valójában tényleg Remete vagy. Sokszor éreztem nem bírom a kínlódást, – el kell mennem tőled minél távolabb. El kell rohanom, mert nem tudok így élni. Itt vagy a közelemben és mégis nagyon távol.  

Fájt a hiányod, fájt, hogy mással látlak, fájt, ha mellettem voltál, de nem az enyém. Fájt, ha egy nap nem láttalak, nem beszélhettem veled.   

Gyötrődtem, ha elmegyek a csöppnyi esély is szertefoszlik, és közben éreztem, ha maradok a sínylődés felemészt. 

Örülök és boldog vagyok, hogy maradtam, mert olyan csendben, észrevétlenül teszed szebbé az életem, amit szavakkal nem lehet kifejezni. 

Most már tudod Helén– így kezdődött a kálváriám a gyötrődésem a szenvedésem a bánatom az örömöm a boldogságom, mindez te vagy Helén!   

–Zoltán, ne áltassuk egymást. Lássuk reálisan a dolgokat. Hónapok óta, mikor két fiatal összezárva együtt élnek, együtt dolgoznak egy tanyán és már érzik egymás gondolatát, rezdülését, nyilván előbb-utóbb megtörténik, hogy ágyba bújva találják egymást.  

Ebből messzebb menő következtetést nem szabad levonni. Szép volt, jó volt, de továbbra is éljük a megszokott életünket. Senkivel nem szeretnék kapcsolatot létesíteni. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretlek, de nekem szabadságra, levegőre van szükségem.  

 Nemrég zavartam el a férjem, ő nagyon kikészített. Nem kezdek újabb kapcsolatot. Félnék minden kapcsolattól, félek, hogy ismét kalitkába kerülnék.  

Helén! italt tölthettek?  – Unicumot, egy kicsit. 

Nem szeretek mellé beszélni, nagyon szeretlek Zoltán, ép ezért elengedlek. Neked nem ilyen nőre van szükséged, mint én. Soha nem fogom tudni megadni az otthon melegét, amire te vágysz. Nekem vadabb a természetem, ha úgy tartja kedvem bárhonnan arrébb állok, mert nekem most szórakozni, tengerpartra, színházra vagy egyszerűen otthon magányosan ülni egy csésze tea mellett vagy még az sem, csak kiülni a küszöbre és bámulni a semmibe. Leülni a számítógép elé és írni, írni és írni, mindenről, ami eszembe jut. Pillanatnyi hóbortomnak nem tehetlek ki főleg gyerekkel, akiről álmodozol.  

A szerelemben megbecsülés, biztonság kell lenni, amit nem tudok adni, nem azért, mert nem akarok és nem tudnám megadni, de akkor elveszíteném önmagam. Szabadságra vágyom és abba nem fér bele más senki. 

Te boldog lennél én pedig elsorvadnék, itt belül. –meghalnék Zoltán! Érted?   

 –Sajnálom Zoltán és ne haragudj, ha félreérthető gesztusokat adtam, bocsáss meg. Semmi szándék nem volt benne. Jó volt veled lenni, cseppet sem bánom, hogy megtörtént, de a vége itt van. 

 Szeretlek ép ezért elengedlek. Sírtam, nagyon sírtam.  

Zoltán! – Ugye nem lesz belőle kalamajka? Remélem a munkánk folytatódik, ahogy eddig. Szólj, ha másként döntenél.  

– Ne sírj Helén! Köszönöm, hogy őszinte voltál.  

Mielőtt leinnám magam: tudd Helén, hogy mindig szeretni foglak, bárhova sodor az élet, csak te létezel számomra: A NAGY Ő 

A titokzatosnő te voltál, vagy és leszel: REMETE–HELÉN    

Helén! Egyészségedre és egy üveg italt a szájához emelt. 

–Várj Zoltán! Mielőtt elkezded az ivászatot, szeretném tudni, milyen részeg vagy?  

Átölelt adott egy puszit, mosolyogva annyit mondott: ilyen  

–Valóban? – Ne szóljak a testvérednek?  

–Nem, – ez az én napom. 

Most jó leiszom magam, másnap átértékelem az egész életem és szólok, ha változás történik. – Rendben Helén?  

Átment a legénylakásába zenét amilyen hangosan csak tudta felérősítette. Ültem a küszöbön jó volt hallgatni, jó volt tudnom, hogy ugyanazokat a dalokat szereti, amiket én. Elgondolkodtam: hány ember lesz még a férjem áldozata.  

 Engem lelkileg padlóra tett, de nem akarok egy végtelen kedves, okos, intelligens embert magammal rántani. Nagyon szeretem, ép ezért el kell engednem, mint a fiókát az anyukája, aki a sokadik szárnycsapkodás után elengedi egyedül repülni. Fel-fel a magasba, minél magasabbra majd boldogan szárnyaljon és legyen bátorsága átrepülni az óceánt.   

Tudom milyen kalitkában élni és nem engedhetem, hogy Zoltán kalitkába zárja magát, hiszen eddig mások kívánsága szerint élt. Fedezze fel az életet, a világot.                                                                                 SZ.M.  

                         REMETE 17.)  

Zoltánnal, pár hét múlva elmentünk megünnepelni a válást.  

Egyszer csak felcsendült Dávid dala: "remete dal".  

Szürreálisnak tartottam, nevetéstől alig tudtam táncolni. Hihetetlennek, valóságon túlinak tűnt a volt férjem dalára táncolni. – Inkább leültünk.   

Múltkori táncpartnerem ugyan azon az asztalnál ült és ismét egyedül, mint mindig.  

Alig ültünk le, megjelent a férfi. Végtelenül udvariasan Zoltántól elkért táncolni. Zoltán rám nézett, nézéséből kiolvastam: döntést rám bízza.  

Ha rám bízza–gondoltam, akkor miért ne táncolnék. Nem vagyunk összenőve. Zoltán tudta: hogy szeretek táncolni és ha az ördög kér fel azzal is a táncparkettre megyek. Különbenis válást ünneplem. Nem éreztem haragot Zoltánon, nem érezte kikosarazva magát.  

Két ember hónapokon keresztül együtt dolgozva, szinte egymás lélegzetét beszívva, nyilván, hogy megkívánják egymást. Talán szerelem is szövődik kettőjük között. Én is sokáig azt hittem szerelmes vagyok Zoltánban  

(vagy igen? Nem tudom! Talán csak nagyon erős kötödés, szeretet vagy nem tudom. Annyit tudok, ha nincs velem hiányzik. 

 Talán nem is tudom milyen a szerelem!? 

Zoltánt szeretem, de nem szeretném férjnek. Neki más nő kell, mint én. Biztos nagyon boldog lesz, ha megfelelő feleséget talál. Szórakozzon, barátkozzon és majd megtalálja a párját. Oda figyelek rá, ahogy Terikével a sógornőjével megbeszéltük. Anyukája elvesztése után, a tanulmányaira kell koncentrálni. Tervei vannak a doktori cím eléréséhez is. Mindenben segíteni fogom, mert tényleg szeretetre érdemes ember.  

Sok nő örülne, ha ilyen ember a hálójában akadna. 

–Nem tudom miért engedem ki a hálómból?! –Talán, mert nem érdemlem meg az ilyen férfit! Nekem jó a remete életmód, lubickolok benne-  

Élvezem a szabadságot. 

Azt csinálok, amit akarok, akkor ébredek, akkor fekszem, amikor nekem jó. Senki nem parancsol. –Igaz senki nem kérdezi meg, hogy érzem magam, hozzon-e kávát?  

De nem igénylem. Boldog vagyok így a bőrömben. Gyerekről még álmodni sem akarok. Zoltánnal beszélgetve, ő szeretne hamar gyereket, mert a gyerek pecsételi meg igazán a házasságot. – Ez merő tévedés! 

Láttam Zoltánhoz odament egy nő és leült az asztalhoz beszélgettek, ittak… örültek egymásnak, tehát ismerősök, jól érzik magukat.  

 Ákos direkt lassú tempót választott, hogy tudjunk beszélni. Megjegyeztem: 

 –nem túl lassú? Válasza– régen beszéltünk…. 

 Sérelmezte, hogy nem hívtam fel. Legyek kedves elárulni a nevem, mert Helén néven nem tudd megtalálni vagy legalább a telefonszámot áruljam el. 

 –Kívánságát figyelmen kívül hagytam.  

Rám irányuló kérdést rátereltem – minden alkalommal az éjszakában tanyázol, talán ez a foglalkozásod?  – kérdeztem 

– Oh, nem! – és nevetett. Először akkor voltam itt, mikor megismertelek, persze azóta minden hétvégén itt vagyok, mert nem adtad meg a telefonszámod, se neved, se címed.  

–Kutyám nevére nem vagy kíváncsi?  

–Éreztem, ő mindenáron többet akar tudni rólam, így közöltem vele szeretnék hazamenni, kérlek tekintsük a mai estét ennyibe, talán legközelebb, bár ritkán jutok ilyen helyre.........  

–Elviszlek, ha gondolod? –Jajj, ezer bocs, hülyeséget mondok nem engednéd, nehogy megtudjam a címed. Ugye?   

– Úgy van! 

– Nézd csak Helén! A barátod nagyon jól érzi magát a társával, megakarod zavarni őket?  

– Ő a főkertészem, egyedül megyek haza. 

Ákossal még egy kicsit kint beszélgettünk a teraszon. Magához fordított és határozottam megkérdezte–Helén! Ki vagy te, hogy főkertészre van szükséged?  

–Nézd Ákos! Jól érezzük magunkat táncközben, de azon kívül semmi közös nincs bennünk, meg kell jegyeznem veszettül jól táncpartner vagy.  

– Semmi közös? Helén ugye nem gondolod, hogy itt dekkolok hétvégeken, hogy lássalak, hogy közelebb kerüljek hozzád!  

Semmi közös?  

Mióta először láttalak azóta, férfi létemre, mint egy kamasz futnék utánad, de fogalmam nincs merre menjek. Már lassan azt képzelem, hogy begolyóztam.  

Semmi közös nincs bennünk Helén? Erősen magához szorított és megcsókolt.  

–Miért vagy ilyen rejtélyes, könyörgőm mondj már valamit magadról. Hetek óta itt ülök a bárban rád várva. 

–Sajnálom Ákos! Ennyi telik tőlem.  

–Pár szót még váltottam Zoltánnal és a nővel, ha nem jössz most Zoltán, akkor majd hívjatok egy taxit vagy hívj fel és érted jövök. Ha éjszakára nem jössz haza, reggel elrendezek mindent. Oké? Én most elindulok haza. 

Ahogy elindultam a kocsival egy autó folyamatosan jött utánam.  

Mérgelődtem, mert a fényszórótól alig tudtam vezetni.  

–Ki ez az őrült? – jegyeztem meg.  

Teljesen a nyomomban van, legalább a reflektort kapcsolná le vagy állítana rajta! – Nem lehet valaki ilyen elmeroggyant. – Határozottan mérgelődtem. Mindjárt letérek a főútról, addig kibírom –nyugtattam magam, de a Kocsi nem tágított, jött utánam egészen a tanyáig. Beálltam az udvarra, láttam a kocsit, de nem láttam a vezetőt és a rendszámát se tudtam kivenni. Felpörgette a kocsit és elment. – Élvezkedj, de ennél nagyobb élvezeted ne legyen  

– gondoltam.                              SZ.M. 

                  REMETE 18 

 Kezét csókolom! Kérem szíveskedjen az egyik bonbont szépen becsomagolni és amig csomagol pár kérdéssel zavarhatom?  

–Nyugodtan kérdezzen fiatalember. Tudja mióta csak a bolt üzemel minden hír ide fút be hozzám, ha én valamit a faluban nem tudok, az nem is létezik. Régen a kocsma volt a mindentudó, de mióta bezárták már csak én vagyok, a bolt.  Nem tudom, ha én nem leszek mi lesz a kisfalunkkal. Nehéz időket élünk manapság, hát mit mondjak magának fiatalember? Rossz itt minden, az embereknek alig van pénzük. Tanya szépen termel, de még csak most kezdték. Idő kell mire minden lesz ott és végre nem kell az agyonpermetezett gyümölcsöt, zöldséget enni a lakosságnak. Jó lenne, ha több vállalkozó idetelepülne. 

–Milyen tanya? Kérdezte Ákos 

–Remete tanya, nem is tudd róla? Na csak menjen ki nézze meg milyen szépen rendbe-rakta REMETE és van neki egy nagyon rendes fiatalember kertészmérnök segítsége, na az csodát csinál. Érdemes megnézni az erdő szélén a forrást is. Mindenki csodájára jár. Ócska leromlott állapotú kis viskó volt, amikor Remete megvette. Mindenki azt mondta: na ennek a viskónak dózer kell, de Remete nem engedte. Józsi bácsi a tanyán ő segített munkásokat toborozni, hát az egy csoda, csodát faragtak mindenből. Ég a kezük alatt a munka.  

Remete reggel korán feji a kecskét, eteti az állatokat és utána bemegy a nyomdába és fordítja a könyveket. A nyomdát is felvirágoztatta.  

Nézze meg! Itt vannak a szép, romantikus könyvek, ezeket mind Remete fordította, az ő munkája, hogy most magyarul olvashatjuk. Azóta a falu apraja-nagya olvas, az öregeknek pedig valamelyik unoka felolvass. Zajlik az élet, hála Remetének.  

Perfekt vagy, hogy mondják nem is tudom, négy nyelven olvas, fordít, meg állítólag vagy 3-4 konyha nyelven is tudd –így mondják 

– Ákos megnézte a könyvek fordítóját H. Helén 

–Hogy néz ki Helén? Valóban olyan, mint a remete?   

– Áh, dehogy! Nagyon szép lány, csodás hosszú hajú, mint egy hajasbaba. 

–Ilyenkor otthon lehet? Elmehetnék megnézni a tanyát? – Kérdezősködött Ákos 

– A mérnökúr biztos otthon van, ő ritkán megy el otthonról, remetének, ha nincs dolga a városba, akkor ő is otthon van. Otthon fordít és a kész anyagot viszi a nyomdába. Már várjuk a következő könyvet. Mióta ők itt vannak felpezsdült az élet. Közgyűlésbe is beakarták választani, de ők nemet mondtak. 

Bon-bon mellé nem vesz egy könyvet? Én ezt végig sírtam: "törölve" a könyv cím.  

Megkeressem, amit Remete írt?  

–Legyen kedves  

–Ah meg is van. Képzelje el! Elvonulnak a vásárlók és a sarokba olvassák. Nem engedem kivinni, mert soha nem kerülne elő.  

Megvan: "sohase" a könyv címe, egy fiatal lányról és bátyáról szól. Nem tudom kiről írta, de isten-bizony nagyon szép. Magának odaadom, nekem még van egy példányom belőle, ha egyszer erre jár, majd visszahozza.  

A fiatalasszonyok vásárlás közben szakítanak 1-1 órát, hogy tudják olvasni.   

 –Miért nem adják ki sorozat nyomtatásban?    

–már mondtam Remetének, de nem akarja 

–Ennyire makacs?  

–Nem inkább nagyon is öntudatos. Én azt látom rajta, hogy még nem végzett és amíg nem végez egy kitűzött céllal, attól nem tágít. 

 –Tudd valami közelebbit?  Ákos tovább érdeklődött  

–Közelebbit nem, de azt tudom valamelyik nagyfejes elvette a szülőiházát, Ne nézzen igy fiatalember! Fent laktak a hegyekben, az elit negyedben. Amikor a szülei építkeztek ezek a ficsúrok még porban sem húgyoztak, vagy még az apjuk hordta a nadrágjukban, most meg azt gondolják a spanyolviaszt ők találták fel. Amennyi eszük van még szabadalmaztatnák is. Na szóval most ők a kiskirályok. A nép pedig lassan a füvet legeli annyira nincs pénz, nincs munka.  

Fiatalember jó volt magával kicsit trécselni, de hamarosan hozzák a friss kenyeret, mindjárt tele a bolt. Kérem szépen ne beszéljen azokról, amit mondtam, főleg Remetének nem, ő nem szereti, ha pletykálkodok, pedig az igazság nem pletyka!  

 –Nem igaz fiatalember? 

Itt jön egy förtelmes nő, előtte főleg semmit ne mondjon–súgta Ákosnak 

Lesz ideje látogasson el a tanyára. Higgye el megéri.  

Köszönöm a bon-bont. Viszonyt látásra 

 –Megéri?… most már biztos jó helyen járok! Igen megéri…–hálás vagyok a boltosnő pletykáinak. MEGÉRI!  – gondolta Ákos és boldogan beszállt a kocsiban, vett egy csokor virágot és a tanya felé vette az irányt.