CSAK ÚGY

                          1.) Rész

– Tudod Zsófikám! öregkorban gyakran feledékennyé válik az ember. Nem is tudom szó szerint idézni, de az író neve álmomból felébredve is eszembe jut: Márai Sándor. Könyveit mai napig az éjjeli szekrényen tartom. Memóriám már nem a régi, talán nem is szószerint tudom idézni,

"Most minden nagyon fáj még. Majd jön az élet, és csodálatosan eligazít mindent, amiről azt hiszed, hogy elviselhetetlen."

Tudom Zsófi! Számodra ez az időszak nehéz. Hidd, el minden megoldódik és a dolgok a helyére kerülnek, lelkedbe hamarosan vissza tér a nyugalom, vidámság. Örülj Lilinek, örüljetek egymásnak. Csodás percek, órák, örömteli napok várnak rátok.

Meglásd, észre se veszed és már óvodás, iskolás, majd igazi nővé cseperedik.

– Sári néni! Ön csupa jó szív! Próbál vigasztalni, csakhogy a kislányom, aki nem kérte az életet, most apa nélkül kénytelen felnőni! A halál milyen jogon veszi el a pici gyermektől az édesapját? A sors kegyetlen tréfát űz velünk! Egyik kezével ad, másikkal duplán vissza vesz. Már haragudni sincs erőm!

Néha megrettenek magamtól, mert arra észlelek, hogy csak gondolat nélkül bámulok a semmibe.

– Drága Zsófi! Érthető, amit érzel, még friss, fájdalmas a seb, ezért nem próbállak vigasztalni. Ebben a helyzetben a harag, a düh természetes reakció. Annyit mondhatok, a sors soha nem egyenes utat jelöl ki, hanem cikk-cakkban villámszerűen halad át az életünkön és amit, akit ér tarol vagy felemel. Mégis oly csodásan keveri a lapokat, mert közben felkínál több lehetőséget, csak kevesen veszik észre az esélyt.

A kitaposott út mellett mindig ott egy járatlan ösvény, ami rávezet a megoldásra.

Senki nem ígérheti, hogy sima lesz az életed. Hidd el néha érdemes a kacskaringós, göröngyös útra tévedni, persze lehet, hogy néhány tüske megbök, pár bogár megcsíp, de Te csak haladj, soha ne torpanj meg a járatlan út végén várni fog a tisztás.

A tisztánlátás.... Fáradozásod meghozza a gyümölcsét. Tudom! Romokból nehéz újra teremteni önmagunkat, de nem lehetetlen, mert az élet maga a csoda! Ahogy a kislányodra nézel a fájdalmad mögött boldogságot látok a szemedben. Szilárd alapokon állsz, tele erővel, bátorsággal. Higgy magadban!

– Jaj, látod, mennyit fecsegek? Észre se vettem, hogy elaludt a kislányod. Gyönyörű baba. Édesen alszik.

– Sári néni! Lilinek hamarosan itt az uzsonna ideje és csak a innivalót hoztam magammal. Elköszönök és köszönöm a kedves szavakat, biztatást. Csodálom a bölcsességét, az optimizmusát. Jó Önnel beszélgetni. Holnap hozok Lilinek uzsonnát, pelenkát, itt a parkban nyugodtan el tudom rendezni, így több időnk lesz beszélgetni.

– Drága Zsófikám! Engem holnap és minden délután itt megtalálsz. Leülök erre a padra és csak hallgatom a madarak csodás csiripelését. Öröm hallgatni, ahogy hívják egymást, ahogy beszélgetnek egymással.

Az ismerőseim már megszokták: Sárika a megszokott padon tölti délutánját. Ha erre járnak és az idejük engedi, csatlakoznak hozzám, pletykálkodunk, nevetgélünk, olyankor az idő megszűnik számunkra. Csuda jó fejek.

Tele vannak vidámsággal, mint akiknek semmi bánatuk nem lenne.

Hiába a mediterrán népeknek irigylésre méltó a nyugalmuk. Az életet csodálatos lazasággal kezelik, néha az az érzésem csak a mának, a pillanatnak élnek és a dolgokat csak úgy hagyják megtörténni.

Elmesélem majd a történetem: évtizedekkel ezelőtt felszálltam az induló vonatra fogalmam nem volt hol fogok partot érni, annyit tudtam: el innen, messze, akár a világ végére. Mindegy mi történik, rosszabb már nem lehet, de volt…

Következő rész:

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat