CSAK ÚGY

12. – Szervusz Zsófikám!

– Lili alszik? Messziről láttalak benneteket. Hol hagytad azt a helyes férfit, aki tolta a babakocsit?

– Szép napot Sári néni! Ismét ideértünk.

A sógoromra tetszik gondolni? Egyik kuncsaftjához ment számítógépet bütykölni.

Nincs szerencsém ilyen szép emberhez, meg más férfit sem szeretnék magam mellett, – még nem. Túl friss a seb nehezen gyógyul a szívem.

– Sose bánkódj a férfiak ösztönylények. Szemfényvesztés, ahogy élnek. Legtöbb férfi az anyját keresi a nőben és ha sikerül megtalálni, a világért sem engedné el. Egyedül nem tudnak élni, a halálhoz meg bátortalanok. Ismétlem: a legtöbb férfi. Nem mindegyik!

Sógorod itt lakik? – Igen, nemrég költöztek, a húgom, a férje és a kislányuk. Egyelőre nálam laknak.

– Nem láttam őket mikor nálad voltam és soha nem is beszéltél a családodról.

– Ők az emeleten laknak, aznap nem voltak otthon. Elnézést kérek a hanyagságomért.

– Ugyan Zsófi! Ami igaz - igaz, alig hagylak szóhoz jutni, elvagyok foglalva a saját kis életemmel. Nagyon jól esik mesélni a régi dolgokról, az életemről. Egy-egy délután, amikor veled beszélek szinte megkönnyebbülök. Esténként már készülök a következő délutánra. Fecnikre írom a fontosabb dolgaimat, amit szeretnék elmondani, de mindig másról sikerül trécselnem.

Gondolatban már messze a felnőttkori életem körül járok, – talán lesz időm elmondani, persze, ha meghallgatod. –

Sári néni! Ne mondjon butaságot, szellemileg nagyon friss. A lába ugyan elhasználódott, amin nem csodálkozom. Sok munka, talpalás és a mozgásszervek kopása természetes folyamat, – különben meg tíz évet igazán letagadhatna az életéből. Ön egy igazi nő a szó legnemesebb értelmében.

– Köszönöm Zsófikám, de az éveket nem lehet letagadni és nem is akarom. Az agyam tudja mit gondoljon, mit kell-kellene tenni-e, de a lábam nem engedelmeskedik. Örök életemben a békére vágytam, persze nem mondom, hogy mindig-minden szép volt, és az összes cselekedetemre büszke lennék, de nincs okom panaszra.

Hibáimnak annyi a haszna, hogy meg tudom válogatni kit engedek közel magamhoz,

- nincs időm, már nincs…az érdemtelen emberekhez. Feleslegesnek tartom megszépíteni a rosszat és felmagasztalni a jót. Ha szerencsés az ember gyermeke és megéri az idős kort van mire emlékezni-e, főleg a baklövéseire, amin már csak mosolygok.

Hidd el Zsófi, néha hangosan felnevetek, ha eszembe jut egy-két botlásom, de most már örülök annak is, - van min nevetnem.

– Szerinted, az idős asszony aki felénk jön, nos milyennek látod?

– Sári néni! Próbára tesz emberismeretből?

Talpra esett, vidám asszonykának vélem.

– Ön szerint?

– Majd meglátod!

– Helló Sara, jó napot nektek - tört magyar nyelven köszöntött bennünket.

– Szervusz Teresa, merre merre?

– Hozzád jöttem Sara, otthon alig látlak mostanában. – Teresa bemutatom neked Zsófit és kislányát Lilit.

– Üdvözlöm Teresa! Sári néni sokat mesélt a barátságukról, örülök, hogy személyesen megismerhettem.

Kérem bocsátsanak meg, most elköszönök, hagyom önöket beszélgetni.

További szép napot Teresa.

Holnapi viszontlátásra Sári néni.

következő...

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat