19.) rész
– Lili kapaszkodik a fagylaltért, hidd el Zsófi semmi baja nem lesz, ha megkóstolja,
– mint aki ért a gyermekneveléshez úgy magyarázta Gabriel és folytatta: alig voltam pár hónapos, minden fagylaltból egy pici kanállal anyukám megkínált. Nem csak a felnőttek kedvence, a gyerekek egyenesen imádják. – Gondolod?
Még soha nem mertem adni Lilinek.
Hol tanultad ilyen szépen a nyelvünket?
Bocs a kérdésért, nem akarok tolakodó lenni.
– Nem veszem tolakodásnak. Kérdésed jogos.
Szüleim otthon anyanyelven beszéltek, így az anyatejjel szívtam magamba. Nagyszüleim, szüleim háború után az 60-es években disszidáltak nyugatra. Az akkori rendszernek nem volt szüksége édesapám tudására, egyik pillanatról a másikra a művelt emberek feleslegessé váltak. Hatalomnak olyan munkásra volt szüksége, aki nem beszél, nem érvel csak dolgozik reggeltől estig és fordítva.
Hogy-hogy kerültem erre a vidékre?
Édesanyám tengerparti otthonra vágyott, ahol mindig süt a nap és télen nincs hó. Itt vettek egy birtokot (tanyát) és elkezdtek gazdálkodni. Kielégítő a válaszom?
– Igen, köszönöm. – mondtam
– Gazdálkodáshoz a földet nagyon kell szeretni, jegyezte meg Sári néni –
Igen jól tetszik gondolni. Édesapám mezőgazdasági mérnök. Szereti a földet, a természetet és szeret saját maga úra lenni.
– Ön is az édesapja példáját követi?
– Igen Sári néni, - részben. A családunk összetartó az ősöktől tanultakat tovább viszik. Kivétel az édesanyám, Ő vállalatnál dolgozik.
– Zsófikám neharagudjatok mára elköszönők. Fiatal koromban én se szerettem, ha idős ember zavarkolódik a fiatalok körül. Ti csak beszélgessetek. Holnap találkozunk. Lili kislányom vigyázz magadra és fogadj szót anyukádnak. – Szervusz Zsófikám, pici fagyival megkinálhatod Lilit, de éppen csak az ízéért. Minden jót fiatalember, Gábriel. Tudta, hogy szép nevet kapott a szüleitől? – Anyukám érdeme, köszönöm a nevében is. Kezét csókolom, jó egészséget kívánok.
– Nos, Gabriel Úrfi! Kettesbe maradtunk, beszéljünk nyíltam, - mióta és miért követsz olyan rendületlenül? Neked nincs más dolgod, mint délutánonként a parkban ülve mások beszélgetéseit hallgasd? Stigulázáshoz rossz helyen keresgélsz. Nyugodtan mondd el a barátaidnak, miattam nem fogjátok egymás vállát veregetni a büszkeségtől, - na ez is megvolt.
– Miről beszélsz Zsófi? Aznap láttalak először, mikor Banditól elköszöntél. Igaz, ami igaz megmozgattad a fantáziámat! Érdeklődtem utánad és Ő mondta, hogy rokonok vagytok és a húgod férje.
– Sógorom hozzád ment számítógépet javítani?
– Igen! A parkolóban vártam és kocsival mentünk a tanyára.
– Tehát akkor veled beszélgetett Bandi, miután elköszöntem tőle?
– Igen.
– Szegény Sári néni! Vele veszekedtem miattad. Azt hittem valami köze van hozzád és Ő akar összeboronálni bennünket. Maradjunk annyiban, amit az előbb mondtam igaz! Senkinek nem leszek a megunt babája.
– Tetszel nekem Zsófi, nagyon tetszel, ha tudnád mennyire! Sajnálom, ezt ki kellett mondanom.
Zsófi! Maradjunk annyiban, soha nem húztam strigulát és nem is fogok. Egy barátom van és nagyon-nagyon tiszteli a nőket.
– Lili elaludt, lassan indulnom kell.
– Haza kísérhetlek benneteket?
– Babakocsit én tolom.
– Nagyon bizalmatlan vagy Zsófi.
– Sógoromtól biztos mindent tudsz.
– Semmit nem tudok, csak azt, hogy máris hiányzol.