26.
– Isteni finom a sütemény, olyan mintha az anyukám készítette volna. Gyermekkorom ízére emlékeztet. Elkérhetem a receptet?
– örömmel, mindjárt keresek papír. – Óh ne tessék fáradni, beírom a telefonba.
– Lilikém, eleget csúsztál, másztál és látom szépen lépegetsz, de ebben a melegben biztos jól fog esni a reszelt alma. Gyere a mamához, eszünk, mama, mama, - mondta Lili.
– Hallja ezt Sári néni? Eddig a szavak elejét tudta kimondani.
– Oh! Nincs ebben semmi különös Zsófi, mama szó szinte minden gyereknek könnyen kicsúszik a száján.
Első szavaik: nem, apa, mama, papa. Kukucs Lili, merre bújtál…Megkereslek, vigyázz megyek.
– Maga aztán nagyon ért a gyerekek nyelvén.
– Látod Zsófi meg sem kérdeztem szereti-e a kislány az almát?
– Igen, imádja, almát csak reszelve adom én is, a banán evéssel már megbirkózik, persze figyelnem kell, mert képes fulladásig tele pakolni a száját.
– Lili, gyere, kész az almád, gyere kicsim, mama megetet.
Gyerekoromban, amikor a mamámnál voltam minden este meg kellett ennem egy almát. Szívesebben ettem volna valami finomat, de a papám azzal vigasztalt, ha királynő akarsz lenni, akkor bizony meg kell enned, mert az Angol királyi koronán is ott díszeleg az alma. A királyok nagyon szeretik, azért lettek királyok, – mondta papám.
Mit volt mit tennem, - megettem, mert este, lefekvés előtt már nem kaptam más ennivalót. Próbáltam elképzelni az almát a koronán, de sehogy nem fért az elképzelésemben. – Ha annyira szeretnék biztos nem a koronára tennék, hanem megennék. Hittem is, meg nem is! De mivel a papám nem volt bőbeszédű ember, ha megszólalt arra mindig odafigyeltem és hallgattam rá.
– Lili nagyon csendben van, biztos bement a szobába. – Gyere Zsófi megnézzük!
– Sári néni ez mind az Ön csodái? Ennyi babát még életemben nem láttam, amerre a szemem ellát mindenhol babák, egyik szebb, mint a másik. Tehát Lili ezért volt csendben. csodálom, hogy nem sírt értük.
– Adok a kezébe egy gumibabát, abban nem tesz kárt, többi kerámia fejű, azok még nem valók a kezébe.
– Megnézhetem közelebbről?
– Persze nézd csak Zsófi, ha érdekel elmesélem miért lett a szenvedélyem. – Nagyon érdekel, az Ön életének minden egyes pillanata rejtély
– Pici lány voltam, a mamám mivel pénze nem volt, így csinált egy rongybabát. Varrt rá szemet, szájat, fejére kendőt, szépen felöltöztette. Imádtam, mint a gyerekek a kabaláit. Egyik nap hazavittem és egy pillanat alatt eltünt. Következő alkalommal baba nélkül mentem a mamámékhoz. Azzal fogadott kislányom hol van a babád.
- Nem tudom, nem találom, pedig senkinek nem adtam oda, - kétségbeesve mondtam. Mamám megfogta a kezem hazavitt. Nem volt nehéz, akkor pár házra laktunk egymástól. Anyámat, apámat számonkérte, kiabált velük. Mit képzeltek a kislánytól még a babáját is elveszítek? Azonnal adjátok vissza! Inkább mennél dolgozni, ezt a gyereket fel kell nevelni, ha már ide evett a sors. Menj dolgozni, vagy hagyd el őket, majd én felnevelem ezt a kislányt,– kiabált apámmal.
Láttam és mamám is látta, hogy az igazságot anyám nem mondja, nem meri mondani, apám meg hazudott, hadonászott, fennyegetőzött, ha azonnal nem hagyja el a házat, a lábán nem fog hazamenni! Tehát apám kizavarta a mamámat. Hozzánk többet nem jött. Néha a másik lányával küldött ennivalót, hogy ne éhezzek. A babám soha nem lett meg!
– Mire tetszett gondolni, hova tűnhetett?
– Mire Zsófikám? Arra, hogy mindenre képes ez az ember, akit az apámnak kell szólítanom és arra, hogy gonosz, rossz ember és bosszúból elégette. Így égette el később a verseimet, tinédzser koromban a naplómat, amiben leírtam az érzéseim. Soha nem tudtam megbocsájtani!
A lányom ahogy megnőtt, közel költözött a munkájához, közben férjhez ment. Éli a saját életét, ami természetes. Unokáimat ritkán látom, így elhatároztam nem leszek baba nélkül. A piacon egyik alkalommal megakadt a szemem egy áruson, aki szebbnél-szebb babákat árult, megvettem mindet. Kimostam, lefertőtlenítettem, varrtam, horgoltam, kötöttem a ruháikat. Szépen felöltöztettem őket az ízlésemnek megfelelően. Napról napra több és több lett. Tudod milyen jó érzés nézegetni? Néha átöltöztetem, játszom velük. Kell a játszás, mert ha az életet komolyan venném belehalnék. Imádom mindegyiket, de a mamám babája hiányzik. Nagyon hiányzik.
Nagyobbacska gyerekként hajas kukoricából készítettem magamnak babát.
– "Gyújts fényt és köréd gyűlnek",– ezt a jelmondatot Ön írta Sári néni? – Egyik könyvben olvastam, nagyon megtetszett. Csináltam táblát és a babáim fölé helyeztem.
– Csoda asszony, imádom, – suttogtam magamban. Mennyi bánat, szomorúság, keserűség, reménytelenség érte ezt az asszonyt és mégis tele életörömmel, derűvel, jókedvvel, vidámsággal, emberséggel. Ember maradt a javából. Ennyi minden egy emberben? Csoda asszony! –
Lilikém gyere az ajándékod.
– Sári néni elővett egy nagyon szép aranymedált. Közelebbről megnéztem, rózsaszál volt belevésve, széle körben cirádás motívummal díszítve. Kinyitottam: Sári néni fiatalkori fényképe volt beleragasztva.
– Ez nagyon értékes darab, nem fogadhatom el, mondtam Lili nevében is.
Zsófikám! A kislányodnak adom, annyi a kérésem, amíg Lili felnő, addig Te őrizd. A szomszéd nénim férje ötvös volt, az Ő keze munkája.
Csengettek! Gabriel állt az ajtóban.