43.
Szüleim megkértek feltétlenül vigyelek el hozzájuk. Munka után jövök értetek, ha nincs más programod, – jó lesz Zsófi?
– Csak nincs valami baj? Olyan furcsa felszólító módban üzenték. – Nem láttam semmi problémát, igaz nem sokat voltam otthon.
– Szerintem unokázásra adták a fejüket.
– Rendben. Telefonálj nekik, elmegyünk.
– Végre látom ezt a gyönyörűséges kislányt is. Mindig ilyen unokára vágytam. Gyere papa, nézd ki van itt! – Lili fussál a papához…gyere a papához.
– Aj papa még nem ismer, hogyan gondolod, hogy rohan hozzád. A gyerekeknek idő kell mire felszabadulnak. Gyertek be gyermekeim, főztem Lilinek főzeléket, remélem szeretni fogja. Zsófi kislányom remekül áll rajtad ez a ruha. Igaz a feketében is csinos voltál, de ez jobban tükrözi az egyéniséged.
– Köszönöm Rózsi néni.
Milyen volt Velence? Fiamat hiába kérdezem Ő nem tud semmit. Remélem elvitt a sóhajok hidjára? Az egy csodálatos látvány, akár a hídon sétálni vagy gondolán nézni.
– Igen anya csodálatos. Megbeszéltük Zsófival hamarosan ismét vissza megyünk.
– Azt jól teszed fiam! Mióta felnőttél alig mész valahova. Folyton a munkát és a könyvet bújni nem egészséges, hiába sportolsz néha napján. Fontos világot látni, más kultúrákat megismerni azzal fejlődik igazán a tudás. Most már gondolnod kell Zsófira és a kislányra.
– Elhiszed anya! Csak rájuk gondolok. Nekem ők lettek a fontosak.
Apa töltsek egy kis italt?
– Fiam, most nem kérek.
Nincs semmi bajod? Nem szoktál nemet mondani egy pohárkára.
– Jól vagyok gyerekek, de valamit el kell mesélnem.
– Már megint mi történt veled apa?
Képzeljétek! Boszi-rozi, a vén banya házvezetőnő,
– Papa hogy beszélsz? Ő nagyon aranyos tisztességes asszony.
– Igen tudom mama, semmi rosszat nem mondtam! Vén is, banya is és én így szeretem. Szemében is szoktam mondani, Ő elérti a viccet. Nélküle nehezebben boldogulnék.
Te reggel elmész dolgozni, semmit nem tudsz mi van itthon, mi van velem! Rozi mindenre figyel. Igaz a csokimat, amit reggelente kiteszel az asztalra soha nem találom, olyan sikkesen eltünteti. azért hívom boszi-rozinak.
– Persze papa az eltüntettet csokit kapod reggelente vissza tőlem, mivel Rozi tudja a csokitól nem érzed jól magad. Körforgást nem tanultad az egyetemen?
– Most láthatjátok gyerekek? –Anyátok mire nem képes, még a csokit is sajnálja. Ha így folytatja Ő lesz a boszi-rozi.
De hagy meséljem tovább… Szóval! Addig rágta a fülem, amíg az orvostól kértem beutalót vérvételre. Orvosom hosszasan nézegette az eredményt, megmérte a vérnyomásom és annyit mondott: Gabi bácsi bizony többet kellene piheni. A vérnyomására írok fel gyógyszert, vérképe majdnem rendben.
– Az utóbbi időben nem érzett fáradtságot? – Kérdezte
– Dehogy nem! Néha meg-meg szédülök, hamar elfáradok, ami, bevallom őszintén, ingerültebbé tesz.
– Doktor Úr! Ebben a korban, már mit várhat az ember? A gyerekek nőnek, erősödnek, mi öregek gyengülünk, ez az élet rendje.
– Igen, ez az élet rendje, de a vashiányt pótolni kell. Arra is írok fel gyógyszert és szeretném látni egy hét múlva. Ezeket a problémákat rendszeresen kontrollálni fogjuk.
– Mondom az orvosnak. Doktor Úr! A naptáramban nem szerepel az orvoslátogatás.
– Gabi bácsi! Mostantól szorítson helyet rá. Hát.. gyerekek, így jártam.
– A vérnyomást ebben a korban karban kell tartani és rendszeresen ellenőrizni. Gyerekeknél, idősebbeknél előfordul a vashiány, amit gyógyszerrel helyre lehet hozni. Ha más problémája nincs, pár hét múlva olyan lesz mint régen, persze a gyógyszert nem szabad abba hagyni csak orvosi utasításra. Mióta szedi a gyógyszereket jobban érzi magát?
– Kislányom, már nem szédülök, de még hamar elfáradok.
– Gabi bácsi van vérnyomásmérője?
– Boszi-rozi mindennap megméri, azt mondja mióta rendszeresen szedem a gyógyszert azóta jó a vérnyomásom.
– Apa! Már régóta mondom: vegyél fel egy vezetőt, aki elvégzi helyetted a napi feladatokat. Neked már csak a munkásaid között kell sétálgatnod, beszélgetned, figyelni rájuk. Hagyd a vezetést és a papírmunkát másra.
– Te fiam! Nem akarsz végleg a farmon dolgozni? Szétesik a vállalkozás, ha nem jössz haza.
– Apa! Tudod jól, amikor tehetem itt vagyok. Figyelek a farmra, de a mostani munkámat nem akarom végleg abbahagyni.
– Olyan vagy fiam, mint az anyád, neked is kell a társaság. Titeket nem érdekel a vagyon, nem érdekel a vállalkozás.
– Apa a vállalkozást igazán csak Te akartad, mert szeretsz a magad ura lenni, afféle magányos farkasként szeretsz dolgozni.
–Gyere kicsilányom, Lilikém hagyjuk őket! Lassan felidegesítem magam.
Sétáljunk, sok mesélni valóm van számodra.